Mialatt Parfitt a lembák körében tartózkodott, halotta tőlük ősi történeteiket, amelyek egy ngoma lungundu nevű szent tárgyról szóltak. Ez egy fából készült hatalmas dob, melyet rudakon cipeltek ide Izraelből, ahol egykor a Nagy Templomban állt. A törzs ugyanis azt vallja, hogy Izraelből származik, és e titokzatos kincs jelenléte óvta meg őket attól, hogy a hosszú út során minden ősüket lemészárolják. Parfitt, a Londoni Egyetem hebrológusa még otthon, a könyvtár falai között olvasott a lembák mítoszairól, amelyek mintha szó szerint a Szövetség Ládájáról szólnának. A bátor kalandor már majdnem belépett a barlangba, mikor az őrök felriadtak, és hamarosan az egész törzs üldözőbe vette az „áruló” fehér embert, akinek csak óriási szerencsével sikerült megmenekülnie. Ám a kudarc nem szegte kedvét, azóta sem tett le róla, hogy egyszer megtalálja a csodás frigyládát.

Mi is a szövetség ládája?

A biblia arról számol be, hogy Isten parancsára készítették el a zsidók nem sokkal az Egyiptomból való kivonulás után, úgy 1200 évvel Krisztus megjelenése előtt. Ebben az aranyból és akácfából épített ládában őrizék azokat az agyagtáblákat, amelyeken a Tízparancsolat eredeti szövege állt – ezeket állítólag maga az Úr adta Mózesnek a Sínai-hegyen. Az izraeliek hittek abban, hogy a ládának hatalmas ereje van, és Salamon király idejében a Nagy Templomban helyezték el. Kr. e. 587 környékén a babilóniai seregek elfoglalták Jeruzsálemet, és a híres ereklyének nyoma veszett. Jóval később, a középkori keresztes hadjáratok idején a templomos lovagok az egész várost tűvé tették a ládáért, és egyes vélekedések szerint meg is találták, majd a franciaországi Languedoc-ba vitték. A huszadik századi kutatók hosszú évtizedeken át próbálták meglelni itt a frigyládát, de nem került elő.

A titokzatos kutatás

Parfitt az afrikai fiaskó után úgy döntött, Izraelben kezdi újra kutatómunkáját. Jeruzsálembe utazva találkozott hebrológus-társával, Chaim Rabinnal, aki összehozta egy tikos zsidó szervezet képviselőivel, akinek feltett szándékuk volt, hogy a keresztények előtt találják meg a Frigyládát. Ez a szervezet állítólag nem hivatalosan a mai napig folytat ásatásokat az egykori Nagy Templom hegyén, a muszlimok szent dómja alatt. Rabin professzor azonban nem értett egyet velük, és azt mondta Parfittnak, hogy szerinte a láda valahol Afrikában lehet, mivel egyes írások arra utalnak, hogy a Kr. e. 9. században Egyiptomba került Shisak fáraó révén. A kollega azt tanácsolta Parfittnak, hogy kezdje el tanulmányozni a régi szövegeket. A lelkes tudós a Holt-tengeri Tekercsekkel kezdte. Ezek közül az egyik, az úgynevezett Réztekercs 64 helyet sorol fel, ahová izraeli papok kincseket rejtettek el. Rabin kutatásai során kiderítette, hogy ezek a papok Jeruzsálem elfoglalása után Észak-Afrika partvidékére menekültek.

Parfitt 1994-ben Kairóba utazott, ahol minden elérhető ősi iratot áttanulmányozott. Végül elhatározta, hogy az összes lehetséges utat végigjárja, amin a papok Izraelből elmenekülhettek Afrikába. Még ugyanebben az évben Etiópiába utazott, ahol egy zsidó szekta, a falasháké él, amely állítja, hogy elhozták a ládát Salamon templomából. Sajnos itt sem járt sikerrel, mikor a láda holléte felől tudakozódott, így továbbment Jemenbe. Itt talált néhány olyan régi arab tekercset, melyek arról tudósítottak, hogy a frigyládát Mekkába vitték, és ott rejtették el. Parfitt 1995-ben Mekkába ment, ahol egészen addig kutakodott, míg egy muszlim fegyveres csoport el nem üldözte onnan. 1999-ben a DNS-vizsgálatok bebizonyították, hogy a magát izraeli származásúnak valló lembák valóban igazat mondanak, mikor azt hangoztatják, hogy Palesztinából jöttek Zimbabwébe. Ezek szerint a Frigyládás legendájuk is igaz volna? Parfittot nem hagyta nyugodni a kérdés, ezért 2001-ben ismét ellátogatott a Dumghe-hegyhez, és ezúttal sikerült behatolnia a barlangba is, ám nem talált semmit.

Már majdnem letörte az újabb kudarc, amikor értesült róla, hogy 60 évvel azelőtt egy dob-alakú, ngoma néven ismeretes tárgyat fotóztak le a dél-rodéziai Bulawayo Múzeumban. Csupán egy kevésbé közismert tudományos munka tett róla említést. A tárgyat egy svéd misszionárius, Harald Von Sicard lelte meg az 1940-es években a Limpopo-folyó közelében, egy barlangban. A lemba törzs magának követelte a leletet, amely 1949-ben eltűnt a múzeumból.

Parfitt lázas kutatómunkába kezdett a reménysugár hatására, és kinyomozta, hogy annak idején a múzeum egyes műtárgyait átvitték a zimbabwei Hararében lévő Victoria Múzeumban. 2007-ben felvette a kapcsolatot a múzeum kurátorával, aki hamarosan arról írt neki, hogy az általa keresett tárgy megvan, 5218-as számon katalogizálták, és jelenleg egy raktár mélyén pihen. Parfitt az első géppel Zimbabwébe repült, és végre megpillanthatta azt, amit oly régóta keresett. Vagy mégsem? A láda akácfából készült és arannyal volt bevonva. A két oldalán láthatók azok a gyűrűk, amelyeken a papok rudakat dugtak át, hogy a vállukra emeljék. Parfitt radiokarbonos vizsgálatot kért, amely az állapította meg, hogy a tárgyat Kr. e. 1350 körül készítették, tehát semmiképp sem származhat Mózes idejéből.