A frigyládát a szentírásban olvasható szöveg szerint Mózes a pusztában
készítette akácfából. A külsejét és a belsejét egyaránt arannyal vonták
be, a fedelére pedig (amely kizárólag aranyból volt) két kerub szobrát
helyezték. Ebben őrizték azt a két kőtáblát, amelyekre a
Tízparancsolatot vésték fel. A láda a bírák korának nevezett bibliai
időszakban Silóban volt, majd Éli főpap idejében a filiszteusok
kaparintották meg. Ők Asdódban, saját istenük, Dágon templomában
tartották. Nem sokkal azután, hogy a szent ereklye hozzájuk került,
dögvész kezdett pusztítani közöttük, amit egyértelműen a Frigyládát
birtokló idegen istenség haragja megnyilvánulásának véltek, ezért a
ládát visszaküldték Béth Semesbe. Innen előbb Kirjath Jearimba, aztán
Giboába került, végül Dávid király Jeruzsálembe szállíttatta, ahol annak
első lerombolásáig maradt. A Makkabaeusok II. könyve arról számol be,
hogy Jeremiás próféta még az első templom végzetének bekövetkezte előtt
elrejtette valahol.
A Biblia szerint a láda körülbelül Kr. e.
586-ban eltűnt, amikor a babiloniak lerohanták és a földdel tették
egyenlővé Jeruzsálemet. A Szövetség Ládája további sorsáról azóta számos
elmélet látott napvilágot. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az
egyiptomi Szfinx alá temették el, mások szerint a jeruzsálemi
Templom-hegy alá helyezték egy titkos kamrába. Olyan vélemények is
hangot kaptak később, hogy a templomosok megtalálták és francia földre
vitték, mások szerint viszont Angliában kell keresni.
