A vallásos eksztázis kevés megnyilvánulása annyira drámai
és meghökkentő, mint a „nyelveken szólás”. Ez egy különös, ám meglepően
elterjedt jelenség, de miről is van szó tulajdonképpen?
Minden készen áll egy különleges – bár egyáltalán
nem ritka - jelenség megnyilvánulására. A tiszteletes imái egyre
lázasabban szólnak, és a gyülekezet válaszai is tükrözik a felfokozott
érzelmi állapotot. Egyszer csak egy nő feláll, hangja felerősödik, míg
végül elnyomja a többiek hangját, és torkából egyszer csak érthetetlen
hangok törnek elő – mégis, ezek az Úr szenvedélyes dicsőítésének szavai.
Ezután a pap és a gyülekezet is magasztalni kezdi a Szentlélek Istent,
aki megáldotta nővérüket a „nyelveken szólás” tehetségével. Ennek a
jelenetnek bárki szemtanúja lehet, aki ellátogat egy pünkösdista
templomba – bár elképzelhető, hogy ezt többször is meg kell tenni, mivel
ez a jelenség nem jelentkezik automatikusan minden egyes
istentiszteleten.
Manapság a „nyelveken szólás” (görögül: glossolalia)
azonosítatlan nyelven való beszédet jelent. Mielőtt még magnetofonon
rögzíteni lehetett volna, úgy tartották, hogy ezek a hangok valódi, bár
ismeretlen ősi és modern nyelvek (mint az inka vagy az eszkimó) hangjai,
sőt, még azt is hitték, hogy ez nem más, mint az „angyalok nyelve”. De a
magnetofon és a számítógép elterjedése óta a xenolalia
egyetlen esetét sem rögzítették. A pünkösdista istentiszteleten lázasan
ömlő hangokról kiderült, hogy nem nyelvek, hanem nyelvtípusok. Egy
nyelvész úgy ismeri fel a kettő közötti különbséget, hogy elemzi a
hallott nyelvek szerkezetét. Nem kel minden egyes nyelvet ismernie,
ugyanis a szakértő számára rendkívül egyszerű a szabály: a nyelvek
meghatározott törvényszerűségeket követnek, míg a nyelvtípusok nem. A
„nyelveken szólás” nyelveiben nincs szókészlet, sem mondatszerkezet,
tehát azt a következtetést kell levonni, hogy nem emberi, de nem is
angyali „nyelvek”.
Úgy tűnik, hogy e különös
jelenség révén a közösség előtt önmagukat kifejezni nem tudó emberek is
képesek arra, hogy kinyilvánítsák vallásos érzelmeiket oly módon, hogy
meggyőzik magukat és hívőtársaikat arról, hogy a Szentlélek közöttük
van. Ez mintha felemelné a gyülekezetet, a „nyelveken szólónak” pedig
megadná az eufórikus pszichológiai megkönnyebbülés érzését. A
kommunikációnak ez a formája azonban természeténél fogva inkább a
hangulatban való osztozás, semmint információcsere.
Isteni tolmácsok
Majdnem minden
gyülekezetben van legalább egy „tolmács”, aki komolyan hisz abban, hogy a
„nyelveket” fordítja. Bár maga a tolmácsolás felerősítheti a gyülekezet
eksztatikus hangulatát, természetesen nem lehet egy nem létező nyelv
fordítása. Számos pünkösdista hívő tagadja, hogy a xenoláliát soha nem
ismerték fel templomaikban és felhívják a figyelmet arra, hogy a
„nyelveknek” csak egészen kis százalékát rögzítették és elemezték.
Történeteket mesélnek arról is, hogy számos esetben megtért egy-egy
külföldi hívő is, oly módon, hogy anyanyelvén imádkoztak. Egy-egy ilyen
„csoda” meggyőzi a külföldi hitetlent, hogy meg kell térnie, és
csatlakoznia kell az Úr egyházához. Néha a történetet maga a megtérített
meséli el, néha azok, akik tanúi voltak az állítólagos megtérésnek.
Mivel a hívőkről azt tartják, hogy igazmondó emberek, ezért ezeket a
történeteket is általában igaznak fogadják el.
Holtából feltámadott
A keresztények első
„nyelveken való beszéde” az Újtestamentum szerint akkor történt, amikor a
tanítványok összegyűltek Jeruzsálemben, Pünkösd zsidó ünnepén. Ez
Krisztus keresztre feszítése után hét héttel történt. A történetet
Lukács (az egyik evangélium szerzője) meséli el az Apostolok
Cselekedeteiről írt könyvben. A tanítványok a jeruzsálemi templomban
imádkoztak, az ismert világból érkezett zsidókkal közösen, amikor
hirtelen eksztázisba estek, állítólag attól a meggyőződéstől, hogy
Krisztus holtából feltámadott. A történet szerint a Szentlélek
ereszkedett le hozzájuk, beléjük helyezte a „nyelveken szólás”
képességét, és ők, a tömeg bámulatára az odalátogató hívők nyelvein
dicsőítik Istent.
Objektíven
nézve, egy ilyen xenolália forrását nem nehéz pontosan meghatározni. A
zsidó vallási törvények kötelezővé tették a felnőtt zsidó férfiaknak a
bizonyos ünnepeken való megjelenést, de lehetőséget adtak arra, hogy a
szertartások nagyobb része a jelenlévő látogatók nyelvén folyjon. Így
hát a tanítványok gyakran hallhattak imádságokat számos nyelven, amelyet
nem értettek ugyan, de valószínűleg elraktározták tudatalattijuk
mélyén. Sőt, Krisztus megígérte, hogy elküldi hozzájuk a „Vigasztalót” –
bárki, vagy bármi is légyen az – éppen Pünkösd ünnepén. A várakozás
felfokozott érzése azzal a meggyőződéssel együtt, hogy Krisztus
feltámadt, könnyen eredményezhette az első keresztény „nyelveken
szólást”. A hivatalos változat arra nem ad választ, hogy a tanítványok
értették-e, amit mondtak, de még arról sem tesz említést, hogy
kinyilatkoztatásaik tartalmaztak-e valamiféle keresztény üzenetet –
mindössze annyit jelent, hogy az eset megtörtént, és hívőtársaik
elámulnak rajta.
Szent küldetés?
A tanítványok pünkösdi
élményét minden bizonnyal különösnek találták volna a keresztény egyház
krónikái, ha Szent Pál nem írta volna meg a korinthosziakhoz intézett
első levelének 12-14 fejezetében, hogy Korinthoszban a „nyelveken
szólás” az istenhit természetes formája, és ő maga is rendelkezik ezzel a
képességgel. Bizonyos szekták úgy értelmezték, mint szent küldetést,
hogy a „nyelveken szólást” a Szentlélek általi megtisztulás
bizonyítékaként használják.
|
A kép azt a jelenetet ábrázolja,
amikor Szent Pál megtért a Damaszkuszba vezető úton. Szent Pál
figyelmeztetett, hogy nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani az
"emberi és angyali nyelveknek". |
Az
egyház korai évei óta a „nyelveken szólás” nem mindig örvendett nagy
tiszteletnek a keresztények között. Például a római katolikusok az első
század végétől tiltották, mivel úgy tartották, hogy akik olyanra
képesek, azokat megszállta az ördög (kivéve természetesen bizonyos
szenteket).
A különös „nyelvek” használata nem
korlátozódik kizárólagosan a pünkösdizmusra, sem pedig a karizmatikus
irányzatra. Mióta kb. 130 évvel ezelőtt kialakult a modern
spiritualizmus, a xenolalia beszélt és írott eseteinek százairól
számoltak már be a médiumok és a pszichikusok.
Barsi Timi