Annak ellenére, hogy a Biblia egy sort sem ír Jézus európai útjáról, a
brit szigeteken megingathatatlanul tartja magát a hagyomány, mely
szerint Krisztus hosszú időt töltött Britannia különböző tájain. Sőt,
nem egyszerű látogatás volt ez, mert a kelta papok beavatták a druidák
ősi tudásába…
A hiedelmet természetesen számos tudós (köztük
történészek és teológusok) támadja a bizonyítékok hiányára hivatkozva,
ám érdekes módon nagyon sok tudós veszi egyúttal védelmébe a hagyományt,
állítva, hogy bizonyítékok igenis léteznek. Csak észre kell azokat
venni! S hogy véleményükre sokan adnak, arra bizonyíték az Angliában
roppant népszerű könyv, A brit szigetek mitológiája, melyben a következő
áll:
„Egyesek
azt állítják, hogy maga Jézus is felkereste Britanniát a nyilvános
fellépése előtti rejtett éveiben. Somersetben volt hosszú ideig. A
druidák felkészülten fogadták, mert volt egy Esus vagy Yesu nevű
istenük. A későbbi glastonbury-i apátság területén Jézus házat is
épített magának. Angliai évei alatt járt Cornwallban is, ahol a Camel
folyó torkolatánál lévő Jézus kútjáról mondják, hogy az ő emlékét őrzi. A
néphagyomány egyéb helyeken tett látogatásáról is megemlékezik; csupán
Nyugat-Angliában mintegy húsz helységről tartják, hogy Jézus
meglátogatta. Ha Krisztus valóban járt Britanniában, azt csak fiatal
éveiben tehette, Arimátiai József társaságában. Mindenesetre az anglikán
egyháznak semmiféle mondanivalója sincs Jézus látogatásáról, a
hagyományon alapuló hit azonban rendíthetetlenül tartja magát.”
Glastonbury titka
Ha a Biblia nem is
emlékezik meg Jézus angliai útjáról, néhány régi írás megteszi ezt
helyette. Igaz, ezek jó ezerkétszáz évvel az események után készültek,
és a titokzatos glastonbury-i apátság alapításáról szólnak. Erről mindig
is azt tartották, hogy Anglia legrégibb temploma, noha bizonyítékok ezt
nem támasztották alá. Glastonburyben nincsenek feltűnő római kori
romok, melyek alapul szolgálhattak volna a szóbeszédnek, ám a római kori
Britannia egyetlen másik temploma sem követeli magának az elsőséget,
aminek csak lehet valami oka. Mindenesetre a tekintélyes William of Malmesbury már 1125-ben azt állította, hogy „Glastonbury volt a Brit Királyság első temploma, minden vallás forrása és eredete.” Megállapításában Szent Fülöpre hivatkozik, aki köztudomásúlag „a
frankok földjére ment, ahol tanításaival sokukat a hitre térített, és
megkeresztelte őket. Mivel vágyott arra, hogy Krisztus igéjét tovább
terjessze, tanítványai közül tizenkettőt Britanniába küldött, hogy az
élet igéjét hirdessék. Azt mondják, hogy vezetőjükül kedves barátját,
Arimateai Józsefet választotta, aki az Urat eltemette. 63-ban jöttek
Britanniába, az áldott Mária mennybemenetelének tizenötödik évében… Az
Úr kínszenvedései után harmincegy évvel befejezték egy kápolna építését
úgy, ahogyan azt tanították nekik: minden fal alsó részét
sövényfonadékból készítették, ez a szerkezet pedig láthatatlan maradt,
ám Isten sok csodatétellel ékesítette fel.”
Sajnos
az nem derül ki, hogy több mint ezer évvel később Malmesbury honnan tud
ezekről a dolgokról. Viszont tény, hogy az 1400-as évektől kezdve a
rendszeres egyházi zsinatok sorra fenntartották, hogy „Franciaország
és Spanyolország templomainak át kell engedniük az elsőbbséget a
korábbi alapítás kérdésében Britanniának, hisz ez utóbbi egyházát
Arimateai József rögtön Krisztus passiója után alapította.” A XVI.
században Pole kardinális erősítette meg a hagyományt, amikor írásos
emlékekre hivatkozva kijelentette, hogy Britannia minden más országnál
előbb részesült Krisztus tanításának fényében. Ezt erősítette mg
Vergilius Polydorus is: „Britannia, részben Arimateai József közvetítésével, minden királyság közül az első volt, amely az evangéliumban részesült.”
Természetesen
a későbbi időkben a kételkedők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy
bebizonyítsák: a legenda vastag fátyla alatt semmi sincs, de ez nem
sikerült nekik. Végül is a Glastonburyvel és Józseffel foglalkozó
szövegek nem egykönnyen cáfolhatók. Valamiképp mindig sikerül túlélniük a
legkeményebb kritikai támadásokat, évszázadok óta. Tulajdonképpen a
puszta tény, hogy ennyi ideje léteznek, önmagában része a történelemnek.
Jézus nyomai
Láthatjuk, hogy Jézus
angliai tartózkodását minden forrás összefüggésbe hozza Arimateai
Józseffel. Általában egy olyan apokrif, a Bibliába be nem került,
evangéliumra hivatkoznak, amely Jézus úgynevezett elrejtett éveiről
szól; gyermekkorának és ifjúságának arról az időszakáról, melyről a
Biblia nem tudósít bennünket. E szerint József ónkereskedő volt,
rokonságban állt a Szent Családdal, és néhány utazására magával vitte
Mária fiát is. Angliai utazásukról egykorú kelta mondák is tudósítanak,
nagy kár, hogy ezeket jellegzetes hitviláguk miatt később éppen a római
egyház irtotta ki. A mondák azt állították ugyanis, hogy József brit
egyháza, és nem Péter római alapítása volt a világ első keresztény
egyháza, márpedig Péter elsőségének kétségbevonása alapjaiban támadja a
katolikus hierarchiát. Ezért ha az egyház el is ismerné József
britanniai látogatását, a neki tulajdonított templomalapítás jogát akkor
is megtagadták volna tőle, hiszen nem volt apostol, és csakis apostolok
alapíthattak templomot és szentelhettek fel papokat.
Ráadásul ott volt a
hatalmas kulturális és etnikai szakadék a földközi-tengeri és az
észak-nyugati Európa között. Hogyan is lehetett volna elvárni azoktól,
akik beleszülettek a görög-római világba, hogy elhiggyék: valaki, aki
nem apostol, keresztény hitsorsosaival együtt boldogan élt az északi
barbárok között, és nemcsak vérontás nem történt, hanem a pogány
hercegek még földet is adományoztak neki. Ráadásul mindez még azelőtt
történt, hogy Péter vagy Pál letelepedett volna Rómában.
Elképzelhetetlen lett volna. És ez fokozottabban érvényes azokra a
történetekre, amelyek magának Jézusnak a britanniai látogatására
utaltak. Hihetetlen lett volna, annak ellenére, hogy akkor sem tudhatta
senki, hogy Jézus hol volt és mit csinált tizenkét és harmincéves kora
között. Akár el is mehetett Britanniába vagy maradhatott otthon, esetleg
Indiába vagy Egyiptomba utazhatott, ahogyan azt mások feltételezik. Ha
Józseffel jött, csónakkal könnyűszerrel eljuthatott St.
Just-in-Roselandbe, Falmouthba vagy Szent György szigetére, vagy
Glastonburybe.
Persze
sokan nem hiszik, hogy az ifjú Jézus cél nélkül, csupán József
kísérőjeként utazott volna Britanniába. Valószínűbb, hogy a zsidóktól
távol akarta megalapítani saját egyházát. Fel is épített egy kis
kápolnát Glastonburyben; József pedig ezt bővítette ki Jézus halála
után. Erre utal egy helyi monda, mely szerint „templomot alapítottak, amely nem emberi kéz műve, hanem magának Krisztusnak keze által emeltetett, hogy népét megváltsa.” A mondát később Szent Ágoston is megerősítette: „Britannia
nyugati végein van egy bizonyos királyi sziget, az ősök nyelvén
Glastonia, amelyet az istenségek legszentségesebbjének szenteltek. Ezen a
szigeten a katolikus vallás legkorábbi [angol] hívei Isten segítségével
templomot alapítottak, amelyről azt mondják, hogy nem ember építette,
hanem maga Isten készítette az emberiség üdvözülésére, és amely
templomról a mennyei Építő csodatételek és gyógyítások által adta
tudtul, hogy azt magának és Szűz Máriának, Isten anyjának szentelte.”
A druidák ősi tudása
Vannak, akik nem hisznek
Jézus korai fellépésében, abban, hogy egyházat alapított volna
Britanniában, melyet aztán Arimateai József vitt volna tovább, és
amelyet a római egyház eltitkolt, eltiport vagy beolvasztott volna. E
kutatók szerint Jézus éppen hogy tanulni, és nem tanítani ment a
szigetekre, és a kelta druidákat kereste, hogy titkos tudásukat
megszerezze. Valóban Józseffel együtt érkezett, hiszen Józsefet a Biblia
nobilis decurionak nevezi. Ez azt is
jelentheti, hogy egy római provincia szenátusának tagja volt, a
dekurionok pedig köztudottan a bányaügyekért feleltek. Ezért
feltételezték róla, hogy üzleti ügyben érkezett Cornwall és Somerset
ónban, ólomban és rézben gazdag földjére. Azért vitte magával Jézust,
mert apjának korai halála után ő lett a gyámja. Ez, valamint az állítás,
hogy esetleg Jézus nagybátyja vagy közeli hozzátartozója volt, abból
következik, hogy később Pilátus készségesen kiadta neki Jézus testét a
keresztre feszítés után. A kereskedelmi útvonalon jöttek, ahogyan azt
Diodorus Siculus leírta. Szent Mihály hegyénél vagy valamelyik másik
dél-cornwalli kereskedelmi kikötőben szálltak partra. Üzleti ügyekben
aztán Cornwall és Somerset bányáit érintő körútra indultak, ez utóbbi
térségbe csónakkal utaztak.
Megérkeztek
Glastonburybe, ahol Jézust vonzotta a sziget nyugalma és szépsége. Ezek
szerint nem volt annyira forgalmas kereskedelmi csomópont, hogy ne
lehetett volna csendes sarkokat találni benne. Fiatalemberként később
elhatározta, hogy visszatér ide: „Mivel olyan
nyugodt helyet keresett, ahová néhány évre egyedül visszavonulhatna
Szolgálatának megkezdése előtt, fiatalemberként visszatért ide, agyagból
és sövényből a környező házakhoz hasonló házat emelt magának, majd
imával és meditációval készült művére és passiójára. Házát aztán később
József és tizenegy társa magánkápolnának használhatta.”
Lehet,
hogy tényleg azért jött, mert gyámja módos zsidó kereskedő volt, aki
ipari fémeket szerzett be a Római Birodalomnak. Az is lehet, hogy
vonzotta őt Glastonbury szépsége és nyugalma, és elhatározta, hogy
visszavonul ide, egy maga készítette kápolnában imádkozni. De vajon ez
volt minden? Vajon Glastonbury kereskedelmi központ volt csupán, vagy
esetleg egyszersmind egy szellemi világ középpontja is? Lehet, hogy
ónnál, ólomnál vagy réznél fontosabb dologhoz szeretett volna
hozzájutni? Lehet, hogy nem azért jött, hogy egyedül legyen, hanem hogy a
régi vallás vezetőivel együtt legyen Britanniában? Azért jött, hogy
találkozzék a druidákkal? Erre több oka is lehetett.
Először is: a druidizmus ősi, tiszteletre méltó vallás, amelyet a következő tanítás is példáz: „Három kötelessége van minden embernek: imádja az Istent; mindenkihez igazságos legyen; haljon meg a hazájáért.”
Széles körben elterjedt és hatalmas vallás volt, amit a római
invázióval szembeni ellenállásban betöltött szerepe is bizonyít. Egy
isteni háromságban hittek, és nem voltak politeisták. A főisten Duwa
volt, a háromság tagjai pedig Beli, a teremtő, Taran, a megőrző, és
Jesu, az eljövendő megváltó. A tölgy a főisten szent fája volt, a
fagyöngy három fehér bogyójával a Szentháromságot jelentette, de
különösen Jesut. Ilyen értelemben a druidizmus megelőzte a
kereszténységet. Szigorúan szóbeliségen alapuló, titkos tan volt, mint
ma a szabadkőműveseké. Caesar azt mondta róluk, hogy „azt hiszik, a halhatatlan isteneket csak úgy lehet kiengesztelni, ha emberéletért emberéletet adnak cserébe”. Ez azt jelenti, hogy rendelkeztek megváltástannal, és volt Megváltójuk
.
Negyven
druida iskola létezett 60 000 diákkal, akik húsz évet töltöttek
tanulással. A következő tantárgyakat tanulták: természetfilozófia,
asztronómia, aritmetika, geometria, jogtudomány, orvoslás, költészettan
és szónoklattan. Ha ezt a gazdag listát nézzük, könnyen megérthetjük,
hogy Jézus miért szeretett volna idejönni: „Itt
volt egy elmélyült szóbeli tanítással terjedő vallás, amely az igazságot
tisztelte, amely az eljövendő Krisztust éppen Jesu néven hirdette, és
amely hitt a megváltás elvében. Csodálkozunk-e tehát, hogy az Ő
Igazságának befogadására ennyire felkészült földre jött? Amikor
Arimateai József később eljött, és a minden druida számára ismerős néven
hirdette az Üdvözítőt, aki a Megváltásban beteljesítette alapvető
hitüket, nem csoda, hogy tárt karokkal fogadták. Figyelemre méltó tény,
hogy a druidizmus sosem szegült szembe a kereszténységgel, és valójában
önként beleolvadt.”
János evangéliumában Jézusról ez áll: „Csodálkoztak a zsidók, és azt kérdezték: Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?”
Feltételezések szerint erre a válasz az, hogy Glastonburyben Jézus
tanulmányozta a mózesi törvényt a druidák titkos szóbeli hagyománya
mellett és e kettő ötvözése tette kinyilatkoztatásait oly csodálatossá. „Britanniában
megmenekülhetett a római zsarnokságtól, a rabbinikus
félreértelmezésektől, a pogányok bálványimádásától és bestiális,
erkölcstelen szokásaik közönségességétől. A druidák Britanniájában olyan
emberek közt élhetett, kiket ugyanazok az emelkedett és tiszta eszmék
hatottak át, amelyeket Ő jött hirdetni.”
Az
elmélet hívei szerint a druidák a bibliai pátriárkák leszármazottai.
Akárcsak a walesiek, Noétól származnak Gomér és Jáfét révén. A
pátriárkák druidák voltak; Ábrahám, Héber, Sém és Noé Britannia ősi
bölcseinek a leszármazottai. Britannia volt, nem pedig Kánaán „a
patriarchális vallás eredeti góca”, Britannia és nem Palesztina az
eredeti Szentföld. Jézus azért jött Britanniába, hogy távoli felmenői
vallásának forrásához visszatérjen.
A szent rejtély |
Hogy a glastonbury-i templom valami ősi titkot
rejt magában, azt nem csupán a helyi legendák állítják, hanem
megbízhatónak tartott írásos források is. Anglia első országos
földbirtok-összeírásában például az áll, hogy a templomon belül volt „Isten otthona”, amelyet „az Úr titká”-nak neveztek. A teljes idézet így hangzik: „A
Domus Dei, Glastonbury nagytemplomában, amelyet az Úr titkának
neveznek. A Glastonbury monostor saját XII villájával olyan földeket
birtokol, amelyek után sosem fizettek adót.”
Ezt erősíti William of Malmesbury-nek „valamiféle szent titok”-ra
tett rejtett utalása, amikor korábbi könyvében, az Anglia királyainak
tetteiben leírja a régi templomot. Az oltár körül, írja, „mindkét
oldalon kövezet látható, kövek, amelyeket akár háromszög, akár négyzet
alakban gondosan egymás mellé helyeztek, és ólomzárral lezártak; ha
alattuk szent titkot sejtek, hitem szerint nem ártok a vallásnak.”
Van
William of Malmesburynél még egy mondat, amely szó szerinti olvasatában
arra az ősi hiedelemre utalhat, mely szerint testi valójában Jézus járt
Glastonburyben, és lelkészi teendőket is ellátott ott. Ez abban a
részben található meg, amely Ine király híres, 700 körül kiadott kiváltságleveléről szól, és amelyet William teljes egészében közread: „Az
ősi templomnak, amely a Glastonburynek nevezett helyen áll (és amely
templomot ennek előtte a legfőbb pap és legnagyobb lelkipásztor az
angyalokkal együtt végzett szolgálata alatt saját magának és Szűz
Máriának szentelt sok hallatlan csodatétellel, amint azt Szent Dávidnak
feltárta) adományozom…” |
Hihetetlen Magazin - Reine
|