James Cameron, a világhírű rendező szerint, kutatócsoportja meglelte
Jézus sírját. Állítólag a Megváltót családja mellé temették, fiával és
feleségével egy kriptába. Ez persze azt is jelenti, hogy Isten fia nem
halt meg a kereszten, nem váltotta meg bűneinket, tehát a keresztény
egyházak hazudnak Jézus személyét illetően…
Kétségek
Manapság, miután A Da Vinci-kód végigtarolta a
világot, sok millió keresztény legszentebb érzéseit taposva sárba,
igazán nem jelent szenzációt a fenti hír. Ma már azok a nem hívő
emberek, akik sohasem érdeklődtek Jézus személye és tanai iránt, is
tudják, hogy állítólag a legújabb tudományos kutatások szerint Krisztus
valóban élt, de korántsem volt azonos azzal az idealizált személlyel,
aki a Bibliában szerepel. Dan Brown regényének világsikere után sokan
meglovagolták a témát, köztük olyan kutatók is, akik saját bevallásuk
szerint évtizedek óta dolgoznak hasonló munkán. Az utóbbi években
egyre-másra jelennek meg olyan könyvek milliós példányszámban, amelyek
azt bizonygatják, hogy a kereszténység csupán egy minden alapot
nélkülöző, hatalmas átverés. Erre mondja a Vatikán, hogy nem más ez,
mint a második millenniumhoz időzített és összehangolt támadás a
katolikus egyház ellen. Ezzel a véleménnyel persze lehet vitatkozni;
szerintünk például sokkal inkább divathullámról lehet szó: ez az, amit
sokan, jó szörfösök módjára meglovagolnak.
Ilyen hullámlovas lehet
James Cameron is, aki már tavaly bejelentette, hogy tíz évvel utolsó
filmje, a Titanic után, újra forgat majd. A rendező/producer kiváló
reklámérzékkel rendelkezik; emlékezzünk rá, a Titanic előtt is elérte,
hogy hónapokkal a tervezett bemutató előtt már filmjéről beszéljen az
egész világ. Az akkori reklámkampány része volt az is, hogy a Discovery
tévécsatorna részére dokumentumfilmet forgatott az elsüllyedt hajóóriás
víz alatt fekvő roncsairól. Akkor ez szintén szenzáció volt. Új filmje
bemutatója előtt szintén a Discoverynek forgatott dokumentumfilmet, s
megint egy olyan témáról, amely iránt világszerte hatalmas érdeklődés
nyilvánul meg. Jól ki van ez találva, kérem!
Kereszténység Jézus nélkül
A Jézus életéről tudósító
evangéliumok nem a legkorábbi keresztény iratok. Fennmaradt ugyanis
Szent Pál néhány valóban eredeti levele, amelyek azonban nem kerültek be
az Újszövetségbe. Ennek pedig jó oka van. A megfeszítés után nagyjából
25 évvel keletkezett írások ugyanis egy másik, általunk ismeretlen
Krisztusról, azaz Királyról szólnak. A megfeszítettről és
feltámadottról, a világ uráról, akit azonban nem Jézusnak hívnak és
semmi köze Nazarethez. Szent Pál nem nevezi meg a Királyt, nem szól
születéséről, életútjáról, tanításairól és csodáiról, amiből az
következik, hogy ezeket csak később találták ki és olvasztották össze
egy titokzatos alakkal, akit addig csupán Krisztusként emlegettek.
| Krisztus dns-tesztje
Cameron ezúttal sem mond semmi újat a témáról
(csakúgy, mint a Titanic esetében), de amit mégis bemutat, az
szenzációsnak tűnik. Egy régi, több évtizedes kutatásról tudósít, amely
szerinte jócskán megelőzi Dan Brown elméleteit, sőt a regénye alapjául
szolgáló könyvet, Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln
1982-ben megjelent Szent vér, szent grál című munkáját is. Mi több, amíg
ezek a kutatók csupán elméletekre építenek, addig Cameron emberei
konkrét tényekkel szolgálnak.
Még
1980-ben bukkantak egy rejtélyes kriptára a jeruzsálemi Talpiotban, egy
apartman alapjainak kiásása közben. A csaknem 2000 éve lezárt
helyiségben tíz koporsót, illetve kőből faragott, ritkásan díszített
ládát találtak, amik közül igazán öt az érdekes. A feliratok szerint az
egyikben Júda, Jézus fia, míg a másikban Jézus, József fia földi
maradványai hevertek. A harmadik koporsón Mária, a negyediken József,
míg az ötödiken a Mariamene e Mara, vagyis Mária, a mester felirat
olvasható.
„Mariamene
valójában Mária Magdolna neve, őt ismerték el már Jézus halála előtt is
mesterként – állítja Francoise Bovon, a Harvard Egyetem
bibliatörténésze. – Nemrég találtunk egy negyedik századi görög
szöveget, amely Mária Magdolnát Fülöp húgaként, és apostolként említi,
akinek számos követője volt már Jézus megfeszítése előtt is.”
Emlékszünk
még A Da Vinci-kód kísértetiesen hasonló feltevésére? Dan Brown szerint
Krisztus nem Péterre, hanem Mária Magdolnára bízta egyházát, mert Mária
valójában a felesége volt. Ott ez persze csupán feltevés, mely elméleti
alapokon nyugszik, míg James Cameron úgy gondolja, be is tudja
bizonyítani az elmélet igazát. Egyrészt ugye a kripta felirata szerint,
másrészt pedig DNS-vizsgálattal. A sírt lassan negyed százada vizsgáló
tudósok DNS-elemzést is végeztek az öt koporsóból előkerült maradványok
felhasználásával. Kiderült, hogy Jézus és Mária Magdolna génmintái
semmilyen vérrokonságot nem mutatnak, így házasoknak kellett lenniük,
hogy egy kriptába kerüljenek.
Ilyen egyszerű hát a
megoldás! Érdekes, hogy negyed évszázadba telt, míg tudomást szereztünk
róla. A kutatók szerint ennek a Vatikán és Izrael államok aknamunkája az
oka. Izrael gyakorlatilag tiltja területén az Újszövetséggel
kapcsolatos régészeti kutatómunkákat, a Vatikán pedig valamennyi,
nézeteivel ellentétes eredményt támad, cáfol és nevetségessé tesz. Ezzel
az állítással nem is szállunk vitába, de el kell ismernünk, hogy a
Cameron-féle kutatásnak is akadnak gyenge pontjai jócskán. Hogy mást ne
mondjunk, mi a helyzet azzal a másik öt koporsóval? Mivel azonban e
helyütt nem feladatunk a kötözködés, nézzük inkább, mi ad alapot a
feltámadást kétségbe vonó kutatásokhoz, mi inspirálja a tudósokat.
Ellentmondások
Nos, az első ellentmondások rögtön a Bibliában
találhatók. Abban ugyan mind a négy evangélium megegyezik, hogy az ünnep
elmúltával, a hét első napján, kora hajnalban asszonyok mentek Jézus
sírjához. A cél megfogalmazását illetően azonban már eltérően
nyilatkoznak az evangéliumok: Máté és János szerint csupán kegyeletből
mentek oda, Márk és Lukács szerint pedig azért, hogy megkenjék Jézus
testét.
A Márk-evangélium a
továbbiakat a következőképpen foglalja össze: mikor az asszonyok a
sírhoz értek, meglepődve tapasztalták, hogy a kő el van hengerítve a sír
bejáratától. Beléptek a sírboltba, de nem találták ott Jézus testét.
Megpillantottak viszont egy fehér ruhás ifjút, aki közölte velük, hogy a
Jézus, akit keresnek, feltámadott. Az ifjú felszólította őket, hogy a
hírt vigyék meg a tanítványoknak. Ők azonban annyira megrémültek, hogy
elmenekültek a sírtól, és senkinek semmit nem mertek elmondani.
Máté
úgy tudja, hogy mikor az asszonyok a sírhoz értek, nagy földindulás
támadt, miközben egy angyal leszállt az égből, elhengerítette a követ,
majd ráült. Tekintete fényes volt, ruhája pedig olyan fehér, mint a hó.
Az őrök félelmükben halálra rémültek. Az angyal itt is felszólította az
asszonyokat, hogy vigyék meg a feltámadás hírét az apostoloknak.
Lukácsnál két ifjút
találnak az asszonyok a sírnál, akik ugyanazt az utasítást adják, mint
Máté angyala. Míg azonban Márk szerint elhallgatták azt, amit láttak,
Máté és Lukács szerint teljesítették a parancsot, és megvitték a
feltámadás hírét a tanítványoknak.
Jánosnál
Mária Magdolna egyedül ment a sírhoz, s amikor észrevette, hogy a követ
elmozdították, elfutott Péterhez és a szeretett tanítványhoz azzal a
hírrel, hogy Jézus testét ellopták és nem tudni, hová vitték.
Máté
elbeszélésében a tanítványokhoz siető asszonyok az úton találkoztak
Jézussal. Leborultak előtte, átkarolták lábait. Jézus azt üzente a
tanítványoknak, hogy térjenek vissza Galileába, ott viszontláthatják őt.
Lukácsnál a tanítványok nem hittek az asszonyoknak, csak Péter futott a
sírhoz, amelyben csak az ottmaradt lepleket találta. Jánosnál Péter és
egy másik tanítvány futva igyekezett a temetkezési helyhez. Meglátván az
üres sírt, megértették az Írást, mely szerint Jézusnak fel kellett
támadnia.
Máté arról is
beszámol, hogy a sír mellé kirendelt őrök közül néhányan jelentették a
főpapoknak a történteket. Ezek tanácsot tartottak, aztán sok pénzt adtak
a katonáknak és meghagyták nekik, hogy mindenkinek azt mondják: éjnek
idején, amíg ők aludtak, eljöttek Jézus tanítványai, és ellopták a
holttestet. A katonák elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy mondták
nekik.
Jézus jégen járt?
Egy évvel ezelőtt Doron Nof
oceanográfus professzor gondolta úgy, hogy megoldotta Jézus egyik
rejtélyes csodáját. Szerinte ugyanis nem kizárt, hogy szokatlan légköri
jelenségek kombinációja jeget produkált a 2600-1500 évvel ezelőtti
időszakban a mai Izrael északi részének tavain, méghozzá olyan vastagot,
amely elbírt egy embert is. Jézus persze nem egy teljesen befagyott
tavon sétált, hanem egy jókora, úszó jégtáblán, és csak távolról tűnt
úgy, mintha a vízen járt volna – véli Nof professzor.
|
Az evangéliumok a
feltámadás és a mennybemenetel között Jézusnak nyolc megjelenését
beszélik el. Pál levelei még további két mennybemenetel előtti
megjelenésről adnak hírt és arról, hogy a mennybemenetele után Jézus
megjelent magának Pálnak is. Az elbeszélések sokszor lényeges pontokon
is eltérnek egymástól, de nem egyeznek meg a jelenések helyére és
sorrendjére vonatkozóan sem. Mindebből pedig az derül ki, hogy már a
kortársak sem hittek Jézus feltámadásában, ezért zavarosak az
elbeszélések. Az állítólagos szemtanúk elfogultak, megbízhatatlanok,
érdekeiknek megfelelően mondták el az eseményeket. A legvalószínűbb
feltevés az, amely Máténál is megjelenik: Krisztus holttestét hívei
titokban máshová szállították. Hogy hová, azt nem tudjuk, hiszen
tulajdonképpen még az eredeti sírkamra holléte is rejtély.
A sír titka
A legtöbb keresztény hívő úgy gondolja, hogy
Krisztus igazi sírja a jeruzsálemi Szent Sír-templomban található. Pedig
annak idején a Szentírás nem határozta meg konkrétan a sír helyét.
„És
magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, és
elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott; és a sír
szájára egy nagy követ hengergetvén, elméne.” (Máté evangéliuma 27,59-60)
Valójában
a IV. század elején Róma első keresztény császára, Nagy Konstantin
(azaz Constantinus) 325-ben a níceai zsinat után megbízta Jeruzsálem
érsekét, Makarioszt, hogy keresse meg Krisztus sírját, és építsen fölé
templomot. Az érsek erre habozás nélkül leromboltatta Hadrianus 200 éves
pogány templomát, és annak alapjai közt rálelt egy sírra. Ezt a helyi
keresztény vezetők egyhangúlag Jézus sírjává nyilvánították, ahová
háromszáz évvel korábban Arimátiai József sietve elhelyezte a Megváltó
testét, mielőtt a nap szombatra fordult volna. Gyanúsan egyszerűen ment
minden, ráadásul kettős sikerrel. Egyrészt leromboltak egy pogány
templomot, másrészt megtalálták, amit kerestek. De vajon valóban
megtalálták?
Az
evangéliumok szerint a rómaiak a Jeruzsálem falaihoz közeli
kivégzőhelyen feszítették keresztre Jézust, ahol a város lakói jól
láthatták a bűnözőkre kiszabott büntetést. A város északnyugati sarkánál
volt egy bánya, ahonnan a Jeruzsálemben használt építőkövek származtak.
Régészek szerint ezt a bányát a Kr. e. VII.-VIII. században nyitották,
majd használaton kívül helyezték, és Jézus idejére már kerteket és
gyümölcsösöket telepítettek a helyére. Történészek szerint azonban volt
egy olyan területe a bányaként használt hegynek, amelyhez soha nem
nyúltak, mert ott a szikla alkalmatlan volt építészeti célokra. Ezt a
részt körben kiaknázták, és ennek köszönhetően a hely koponya formájúvá
vált; ebből lett aztán a Golgota (azaz Koponya)- hegy, ahol Krisztust
megfeszítették. A közelben Jeruzsálem gazdag polgárainak a bánya
sziklafalába vésett sírjai kaptak helyet, s nagy valószínűséggel ezek
közt lehetett Arimátiai József nyughelye is. Ezt sugallja Máté
evangéliuma is: egy nyilvános kivégzőhelyhez közel, a város falai
mögött. Sőt azt is tudjuk, hogy a sír bejáratát egy nehéz, malomkő
formájú szikladarabbal eltorlaszolták.
A
helybeli keresztények évekig jártak az üres sírhoz imádkozni; egészen
addig, amíg Hadrianus a II. század közepén le nem romboltatta a várost,
hogy romjain felépítse Aelia Capitolinát. 135 évvel Krisztus halála után
Aphroditének, a szerelem istennőjének emeltetett templomegyüttest – a
keresztény hagyomány szerint éppen Krisztus sírjának helyén. Sőt, a
Golgotán, az egykori kivégzőhelyen egyes feljegyzések szerint szobrot
állíttatott az istennőnek.
Mire
Nagy Konstantin elrendelte Krisztus sírjának felkutatását, a város
mérete és falainak kiterjedése jelentősen megváltozott. Számos kutató
kételkedik abban, hogy az üldöztetéseket túlélő kicsiny keresztény
közösség évszázadokon keresztül pontosan emlékezett volna a szent sír
helyére. Már csak azért sem, mert Aphrodité templomegyüttese körülbelül
egy mai lakótelep területét foglalta el, és ezen belül a teljesen
átrendezett tájban lehetetlen egyetlen elbontott sírkamra helyét
megjegyezni. Ráadásul Makariosz érseknek eszébe sem jutott, hogy a sírt
az új városon kívül keresse, hanem rögvest a hatalmas római templomot
romboltatta le a település szívében. Egyes kutatók szerint az érsek
tudta, hogy Jézus idejében ez a terület még a város falain kívülre
esett, ezért nem is keresgélt másutt.
Magáról
a sír felfedezéséről csupán egyetlen feljegyzés tudósít; Konstantin
életrajza, melyet Szent Özséb, Caesarea püspöke írt. Szerinte még az
ásatást végzők is csodálkoztak azon, hogy milyen gyorsan találták meg a
sírt, amelyet ráadásul semmi sem jelölt vagy különböztetett meg más
kamrák maradványaitól. Honnan tudta hát Makariosz, hogy Krisztus sírját
találták meg? Nos, erről nem beszélnek az emlékiratok, így a
legfontosabb válasz alighanem örökre homályban marad.
Mindenesetre
Jeruzsálemben gyorsan felépítették a Vértanúság-templomot, amely a mai
Szent Sír-templom elődje volt. Maga az állítólagos sír az épület mögött,
egy ligetben állt, majd körülkerítették egy kis háznak nevezett
szentéllyel. Napjaink temploma már e szentély köré épült. A templomot
lehet ugyan látogatni, a szentélybe viszont tilos belépni, így azt sem
tudhatjuk, van-e abban valami. Ez azért is kérdéses, mert az idők
folyamán a templom többször megsemmisült tűzvész, földrengés vagy emberi
pusztítás következtében. Utoljára 1808-ban építették újjá, de 1927-ben a
földmozgások ismét megrongálták.
Az
egyház állítása szerint tehát Krisztus sírja Jeruzsálemben, a Szent
Sír-templomban található, ám senki sem láthatja. Körülkerítették, és
szigorúan őrzik. Vajon miért? Ha összegezzük a Biblia állításait, a
régészeti feltárások, valamint a történeti kutatómunkák eredményeit,
rájöhetünk, hogy Jézus sírja semmiképp nem lehet a templomban. De akkor
mégis, hol van? Nos, erre a kérdésre több válasz is adható…
Magyarázatok
Jézus sírját sokan sokfelé keresik; egyesek
Jeruzsálem városán belül (ahogyan a Cameron-féle csoport is), mások több
ezer kilométerre onnan. Emlékezetes, hogy 1995-ben a Szent Város egy
közelebbről meg nem határozott pontján találtak három üres koporsót; a
feltételezések szerint ezek Jézusé és szüleié voltak. Kettő ezek közül
üres volt, a harmadikban pedig egy irattekercs hevert; állítólag
Krisztus naplója.
Ezzel
szemben a német Holger Kersten azt állítja, hogy Jézus Indiában,
közelebbről Srinagarban, Kasmír fővárosában nyugszik; ahová Tamást, a
hitetlen apostolt követve jutott el. A feltételezés alapja, hogy
Kasmírban, a Rosabal-szentélyben az érdeklődők valóban megtekinthetnek
egy szarkofágot, melyben a feliratok szerint maga Jézus fekszik. Sőt, a
közelben, az indiai határ pakisztáni oldalán megtalálhatjuk Szűz Mária
sírját, míg a Himalájának ma Kínához tartozó részén temették el Mária
Magdolnát. E kegyhelyek mindegyike látogatható, a helyiek pedig szívesen
mesélnek a szent családról szóló legendákat.
Ugyancsak
sokan keresik fel a Japán északi részén fekvő Singú városát is, melynek
másik neve Kirisuto no Sato, azaz Krisztus városa. A helyi legenda
(melyet korabeli, japán nyelvű iratok igazolnak) úgy tartja, hogy Jézus
helyett egyik testvérét ölték meg a kereszten, míg Krisztus Szibérián át
Japánba vándorolt. Felvette a Daitenku Taro Jurai nevet, megnősült,
három lánya született, lediktálta az Utolsó Evangéliumot, majd 106 éves
korában elhunyt…
Nos,
ezekhez az elképzelésekhez és bizonyítékokhoz képest James Cameron
verziója kissé vérszegénynek tűnik. Legalábbis addig, amíg a rendező elő
nem áll valami szenzációs bizonyítékkal. Ám erre, valljuk be, nem sok
az esély…
A klónozott Jézus
A Da Vinci-kód elavult, legalábbis a
szórakoztatóipar és az összeesküvés-elméletek hívei szerint. Az ősi
történetet manapság a legújabb tudományos eredményekkel kombinálják. Az
eredmény pedig, hogy amíg a Vatikán álszent módon tiltakozik a klónozás
ellen, titokban a torinói halotti lepelről vett bőrsejtekből klónozták
Jézus Krisztust. A gyermek már meg is született és most egy rejtekhelyen
nevelik különleges biztonsági óvintézkedések mellett, hiszen
beláthatatlan következményei lennének, ha kiderülne, hogy megtörtént a
Második Eljövetel.
A
témáról már több tévéfilmet és kalandregényt írtak, ez utóbbiak közül
James Beau Seigneur trilógiája a legismertebb. A szerző egyébként az
amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal hírelemzője, stratégiai védelemmel
foglalkozik. Történetében egy felelőtlen professzor klónozza Jézust, s a
gyermeket Christopher Goodmannak nevezi. Kísérlete azonban hatalmas,
megfékezhetetlen erőket hoz mozgásba: aszteroidák csapódnak a Földbe,
tűzvészek, sáskajárások pusztítanak, és egy új, halálos járvány üti fel a
fejét… Érdekes módon mostanában több aszteroida is szokatlan közelségbe
került bolygónkkal, a természeti katasztrófák állandósultak, a
madárinfluenza pedig már az ajtón kopogtat…
|
|