"Átszelvén a karaván a Közép-Ázsiai sztyeppéket, Tzagan-Luk közelében, a mongol kalauz egyszerre így kiáltott fel:”Megállni!”, és mindjárt ezután földre vetette magát a tevéjéről, a klasszikus buddhista „OM MANI PADME HUM” mantrát suttogván. Hihetetlen dolog történt ebben a percben. A levegő édesen vibrálni kezdett, mintegy magával hozván egy szeretet és békeéneket, mely azonnal a szívhez szólt. Mintha az ég és föld is visszatartották volna lélegzetüket. Még az állatok is megérezték: a madarak abbahagyták repülésüket, és leszálltak, a tevék fülüket megállították, a lovak mozdulatlanok és figyelő állapotban maradtak, a kutyák abbahagyták csaholásuk, és a zaks-ok földre vetették magukat. Az összes mongol kísérő letérdelt és erősen imádkozott, miközben ez a mély csend érződött: még a környék folytonos szélfújása is abbamaradt. Hihetetlen erejű légkör volt, szokatlan nyugalom és béke, főleg a nyugatiaknak."

„Minden egyes nappal egyre jobban fogják az emberek feledni lelküket, és testükkel foglalkoznak majd. A legnagyobb korrupció uralja majd a Földet. Az emberek a vadállatokra fognak hasonlítani, szomjazván testvéreik vérét. A Félhold eltörlődik majd, és híveik koldusokként és folytonos háborúban tűnnek majd el. Legyőzőiket a nap sebesíti majd meg, de nem emelkednek fel majd kétszer, a lehető legrosszabb fog bekövetkezni velük, és becsmérlések közt végzik a többi nép szemében. A királyok koronái, nagyok és kicsik, lehullanak majd. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc... Egy szörnyű háború lesz minden népek között. Az óceánok elvörösödnek majd... A Föld és a tengerek mélye csontvázakkal lesz majd tele, megtörnek a királyságok, egész államok népei halnak majd meg... Az éhség, a betegség, törvények által ismeretlen bűnök... Amennyit a világ még nem látott. Akkor jönnek majd el Isten és a Szent Lélek ellenségei, melyek az emberben lappanganak. Kik mások kezét fogják majd, azok is elhullnak. Az elfeledettek, a megkövetettek, felemelkednek és mindenki figyelmét felkeltik majd. Ködök és viharok lesznek, a csupasz hegyeket bevonja az erdő, megremeg majd a föld... Az emberek ezrei a rabság és a megszégyenítés láncait az éhségre, betegségekre és halálra váltják majd fel. A régi utak megtelnek majd egyik helyről a másikra vándorló sokaságokkal. A Legjobb és legszebb városok tűz martalékaként tűnnek majd el... egy, kettő, három... apa fia ellen, testvér testvér ellen, anya lánya ellen harcol majd... A bűn, a testek és lelkek megrontása, féktelenül uralkodik majd... A családok szétszélednek... A hűség és szeretet megszűnnek majd... Tízezer emberből egy fog megmaradni... egy őrült, meztelen, éhes és erőtlen, aki nem tud majd egy házat felépíteni magának, sem élelmet beszerezni... Üvölt majd, mint egy megveszett farkas, tetemeket fal majd fel, saját húsát harapja majd, és felbőszülten hívja ki Istent... A Föld elnéptelenedik. Isten kiengedi kezéből. Gyümölcseit rá csak az éj és a halál szórják majd. Ekkor egy eddig ismeretlen nép jelenik majd meg, mely erős karral tépi majd ki az őrület és gonoszság gyomját, és azokat, akik hűségesek maradtak az ember szelleméhez, a rossz elleni harcba vezetik. Megalapítanak majd egy új életet a nemzetek halála által megtisztult földön. Ötven éven belül csak három nagy hatalom létezik majd, melyek boldogan élnek majd  hetvenegy éven keresztül. Ezek után tizennyolc év háború és szerencsétlenségek lesznek.... Utána az Agarthi népei előjönnek földalatti barlangjaikból és megjelennek majd a föld felszínén.”