A múlt század mozijának közönsége mindkét uralkodót egy-egy színészóriás alakjában ismerte meg. A cárnak Nyikolaj Cserkaszov kölcsönözte hatalmas termetét, éles tekintetét, hegyes szakállát Szergej Ejzenstejn "Rettegett Iván" című filmjében, Erzsébetet pedig Bette Davis keltette életre Henry Koster "A szűz királynőjében".

A XVI. század két tragikus történelmi személyiségéről van szó: a cárról, aki kegyetlenül bánt az orosz földesurakkal, a bojárokkal, ugyanakkor ő maga is paranoiásan üldözöttnek érezte magát, és a királynőről, VIII. Henrik és Boleyn Anna lányáról, aki vérbe fojtotta unokahúga, Stuart Mária dinasztikus törekvéseit. Felix Pryor egy pillanatig mindkettőt leszállítja a magaslatokról a fent említett levéllel.

Iván cárt 1570-ben egyre jobban nyugtalanították az ellene szövődő ármányok, ezért úgy tervezte, hogy egy időre elmegy Angliába, és a trónt átadja egy bábkirálynak. Ez életrajzaiból régóta ismert. Azt azonban, hogy a menedékjogon kívül Erzsébet kezét is megkérte, csak Pryor kutatásai fedték fel. Bár Erzsébetet több filmben és regényben "szűz királynőként" mutatták be, az uralkodónak voltak kegyencei és szeretői. A politikai megfontolásokból tett házassági ajánlatokat azonban mindig elutasította. Sok értelmét a házasságnak valószínűleg azért sem látta, mert egy vele született rendellenesség miatt nem lehetett gyereke.

Iván esetében azonban nem elégedett meg azzal, hogy elutasította a kérőt, külön gondja volt arra, hogy meg is sértse: tudatta vele, hogy csak akkor fogadják a Csatorna túlsó oldalán, ha maga állja utazása és angliai tartózkodása költségeit. Ám Ivánt sem kellett félteni, megírta az amerikai történész által most publikált levelet, amelyben választékosnak egyáltalán nem nevezhető szavakkal illeti Erzsébetet: "vén cselédnek" nevezi a királynőt (mellesleg Iván három évvel idősebb volt az asszonynál), akit "bárdolatlan tanácsadók és durva kereskedők" tartanak hatalmukban - idézi a tanulmányból a Corriere della Sera című milánói napilap.