|
A nagy szívtiprók közül alighanem Giacomo Casanova kívánkozik az élre. A világ valaha élt leghíresebb csábítója volt: a bók, a széptevés és a humor nagymestere, akinek se cseléd, se arisztokrata nem tudott ellenállni. Hét nyelven beszélt, plusz a nők nyelvén – utóbbin ellenállhatatlanul.
Az 1725-ben született hivatásos szerető a szerelembe volt szerelmes, vagyis inkább a lángolásba, a hódításba, ha úgy tetszik, a női nembe. Egyik ágról szállt a másikra, meghódított, majd kíméletlenül eldobott szeretőit gyakorta a legmélyebb kétségbeesésbe taszítva.
Egyszer az életben azonban a 73 évesen teljes magányban, egy csehországi vár könyvtárosaként elhunyt Giacomo szíve is őszintén lángra lobbant. Henriette (csak ennyit tudunk a hölgyről) férje bántalmazásai elől menekült Franciaországból Velencébe, és ott Casanova ágyasa lett. És talán egyetlen igaz szerelme, ám ezúttal a hölgy hagyta faképnél Casanovát.
Henriette, talán attól tartva, hogy a nagy szívtipró előbb-utóbb ráunna, egy hajnalon örökre kilépett hálószobájuk ajtaján, búcsúüzenetként gyémántgyűrűjével ezt karcolva a tükörbe: „Henriette-et is elfeleded egyszer”. De nem így történt.
|
