Igen, a régi, számunkra már elképzelhetetlen korokban ilyen követelményeket támasztottak egy „jó asszonnyal” szemben. Hűtlenség szóba sem jöhetett. A királyi családokban ezt még szigorúbban vették, mert ha a királyné esetlegesen félrelépett, az apasági teszt hiányában nem lehetett bizonyítani, ki a gyerekek vér szerinti apja, vagyis kétségessé vált, hogy a trónörökös tényleg a király fia, vagy csupán egy udvaroncé. Ez elég kellemetlen volt mind a királyra, mind a nemzetre nézve.

Tehát a királyi születésű hölgyeknek kétszeresen is tilos volt tilosban járniuk. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy ne tették volna. Kiskapu mindig akadt, csak meg kellett találni. Ki így, ki úgy, de ha akart, lopott egy kis izgalmat az életébe. Rögtönzött történelemóránkon nézzük meg, hogyan tartottak a királynők és a királynék szeretőt akkor, amikor nagyon nem volt szabad.

Először is különbséget kell tennünk a két rang között. Királynő az, aki uralkodik, azaz apjától vagy anyjától örökölte országa trónját. Erre persze csak alkalmas fiúörökös híján kerülhetett sor, és eleve nem minden ország élén viseltek el nőt. Ha a királynő tartott szeretőket, azt szinte férfi módjára tehette. Ha tanácsadói nem is nézték jó szemmel, akkor sem tilthatták, hisz ő volt az ország első embere. Tehát ezek az asszonyok szeretőik karrierjét éppúgy egyengethették, ahogy azt a királyok tették kedvenc ágyasaikkal, vagyis hatalmas birtokokat, rangot, tisztségeket ajándékozhattak nekik.

Egyszerre négy szerető

Nagy Péter orosz cár lánya, Erzsébet zűrzavaros úton került trónra. A bájos, magas teremtés már fiatalkorában hírhedtté vált kirívó, szégyenteljes viselkedésével. Azt mondják, semmi más nem érdekelte, csak a tánc és a szerelem, ráadásul válogatás nélkül engedett az ágyába katonákat, apródokat, parasztokat, orvosokat és nagyköveteket. Viselkedése azonban csak álca volt, ezzel érte el, hogy ellenfelei ne tartsák politikailag veszélyesnek, és megkíméljék az életét. Végül 1741-ben támogatói segítették jogos trónjára. A cárnő hamar népszerű lett, első rendeleteivel betiltatta a 17 éven aluli gyerekek kínzását és a nők orrának levágását.

Ekkortájt már évek óta Alekszej Razumovszkij, a templomi kórus egyik tagja volt a szeretője. Erzsébet nem csinált titkot a viszonyból, nyilvánosan kézen fogva járt és csókolózott szerelmével, ráadásul grófi rangot és palotákat adományozott neki. Az egyház ellenezte a dolgot, és kérte a cárnőt, tegye törvényessé viszonyukat, azonban Erzsébet kijelentette, hogy soha nem fog férjhez menni. Valószínű azonban, hogy a házasságkötés, bár titokban, de megtörtént. Erzsébet ennek ellenére nem volt hűséges a szelíd és odaadó Razumovszkijhoz. Volt, hogy egyszerre nyíltan négy szeretőt is tartott. Ennek ellenére a férfi 30 éven át, egészen Erzsébet haláláig kitartott úrnője mellett.

Félrelépés terén közel sem voltak ilyen könnyű helyzetben a királynék, azaz a királyok feleségei, akik szintén koronát viseltek, azonban nem uralkodtak. Tizenéves fiatal lányok léptek házasságra olyan férfiakkal, akiket addig soha nem láttak, maximum egy hamisan szép festmény erejéig. Ehhez képest aztán gyakran jött a csalódás, hogy a király csúnya, kövér, goromba, buta, rosszabb esetben homoszexuális, impotens vagy félőrült. Visszaút azonban nem volt. Nem csoda, ha egy királynénak ilyen helyzetben kedve támadt félrelépni, főleg, ha a férje egyáltalán nem foglalkozott vele – semmilyen téren. Ez persze a már említett öröklés miatt nagyon kényes dolog volt, és ha kitudódott, a király bosszúja határtalan lehetett. Sokszor azonban inkább csöndben eltussolták a dolgot, hogy a felszarvazott uralkodó ne kerüljön szégyenbe. Ha pedig a király képtelen volt gyermeket nemzeni, az is előfordult, hogy a tanácsadók külön javasolták a királynénak, lépjen félre, és szüljön gyermeket a szeretőjétől – aki persze a király gyermekeként fog felnőni.

A hebehurgya királyné

Boleyn Anna

Biztosan hallottál már VIII. Henrik angol királyról, aki hat feleséget fogyasztott el ilyen-olyan módon. Ugye emlékszel Boleyn Annára is, a második királynéra, akit Henrik házasságtöréssel vádolt meg, és kivégeztetett? Halála után öt évvel, 1541-ben a király Anna unokahúgára, Howard Katalinra vetett szemet. Végül ő lett az ötödik áldozat. A házasságkötéskor a lány 19 éves volt, és gyönyörű, azonban az ördögi manipulátor Annával ellentétben hebehurgya és butácska. A király ekkor már 50 éves volt, és közel 150 kg, betegeskedő és ápolatlan. A fiatal Katalin undorodott tőle, és iránta való érzéseit a fényűzés, a pazar ruhák, a csodás ékszerek világa sem homályosíthatta el teljesen. A lány egy év múlva már szeretőt tartott, Thomas Culpeper, a királyi lakosztály ajtónállója személyében. A férfi fiatal volt, és sármos, mellesleg Henrik kedvence. Katalinnak a viszony lebonyolításában udvarhölgye segédkezett, aki megszervezte a találkozókat, továbbította a leveleket. A férfi általában titkos bejáraton át közelítette meg a királyné lakosztályát, főleg akkor, amikor Henrik elutazott. Az udvarban persze már pletykáltak, azonban a dolog iróniája, hogy Katalin nem Culpeper, hanem egy régi szerető miatt bukott le. Ellenségei a király tudtára adták, hogy felesége nem volt szűz a házasságkötéskor, amit Katalin később be is vallott. A régi szerető azonban bemártotta Culpepert is, mondván, hogy miatta került mellőzött szerepbe. A kegyetlen Henrik nem húzta az időt, rövid tárgyalás után mindkét férfit, na meg Katalint és udvarhölgyét is a halálba küldte.

A gyűlölt osztrák szajha

Az osztrák Marie Antoinette, Mária Terézia lánya, az akkori Európa legszebb hercegnője 1773-ban érkezett Párizsba, a későbbi XVI. Lajos francia király feleségeként. A 17 éves hercegnő visszataszítónak találta férjét, aki ráadásul még impotenciával is küszködött. Tény, hogy a jólelkű, szelíd Lajos nem volt férfias jellem. A királyné bánatát táncba, szerencsejátékba, költekezésbe fojtotta, amiért az éhező francia nép hamarosan gyűlölni kezdte. Jól tükrözi ezt egyik gúnyneve: osztrák szajhának nevezték. A szép Marie Antoinette az idegen környezetben, ahol számtalan ellensége volt, szeretőjében talált támaszra. Viszonyát Axel Fersennel, a fiatal, jóképű svéd gróffal számos megmaradt levél bizonyítja. Egyes nézetek szerint pedig a királyné második fia, a későbbi trónörökös is Fersentől született. Lajos minden bizonnyal tudott a viszonyról, azonban gyenge jellem lévén szemet hunyt fölötte. 1789-ben kitört a forradalom. A nyomorgó francia nép elfogta a királyi párt, és házi őrizetben tartotta. Fersen még ekkor sem hagyta magára szerelmét, sőt kitervelte a pár szökését, ami végül kudarcba fulladt, a királyné ugyanis ragaszkodott a díszes hintóhoz, és teljes ruhatárát magával akarta vinni. Nem csoda hát, ha felismerték őket. Ezután már Fersen sem tehetett semmit. Lajost, majd Marie Antoinette-t is nyaktiló általi halálra ítélték.

Kirsten Dunst mint Marie Antoinette