Szemében a királyi ágy a hozzá tapadó fülledt erotikával, szexszel, szerelemmel, csillogással csak eszköz volt magasztosabb célok, a társadalmi felemelkedés és a hatalomgyakorlás megszerzése érdekében. A 18. század Franciaországában, a társadalmi rétegek közötti határvonalak olyannyira élesek voltak, hogy egy ambiciózus nő társadalmi ranglétrán való előrejutásának lehetősége gyakorlatilag egyenlő volt a nullával. Előttük csak egy út nyílt állt, ami nem volt más, mint a király szeretőjeként elismerést és hatalmat szerezni. Pompadour 14 évig volt a versailles-i palota „uralkodónője”. Ennek a hölgynek a csodával határos módon sikerült maximálisan kihasználnia azokat a lehetőségeket, amelyeket a kor nyújthatott a nők számára, és olyan messzire eljutnia, amelyről sorstársai még csak álmodni sem mertek.
