Romlatlan testek és vérző szobrok
10. Szűz Mária megjelenése Zeitounban, 1968-1970
A Mária-jelenések olyan események, amikor Szűz Mária természetfölötti
módon megjelenik egy vagy több embernek, függetlenül azok hitétől. A
jelenések általában arról a településről kapják a nevüket, ahol
történtek. A jelenséget a pszichológiában pareidolia névvel illetik, a
teológusok pedig teofániának hívják. A leghíresebbek közülük
valószínűleg a lourdes-i és fátimai jelenések. Az ott lévő emberek
elmondása szerint Szűz Mária mindkét esetben jövőre vonatkozó jóslatokat
mondot, illetve imádságra és bűnbánatra szólított fel. A Kairóhoz
tartozó Zeitounban látott Miasszonyunk-jelenést 2-3 évig tartott, és
több millió ember látta, még filmre is vették. Az alexandriai kopt
egyház feje nyilatkozatban erősítette meg a jelenés valódiságát. A
katolikus egyház a mai napig nem adott ki hivatalos nyilatkozatot az
ügyben.
9. Romlatlan testek
A halál után nem minden test enyészik el. A görög-keleti egyház
ezt az állapotot a szentté avatás feltételének tekinti, míg a katolikus
egyház a szent lét jelének, de nem szükséges előfeltételének tartja. A
katolikus egyház szerint nem tartoznak ide azok a holttestek, amelyeket
valamilyen módszerrel konzerváltak, vagy az alkalmazott technikák
ellenére megmerevedtek. A szentek enyészettől megmenekült teste teljesen
rugalmas, olyan, mintha csak aludnának. A romlatlan testek a szentség
illatát árasztják, amely egy különleges édeskés aroma. Az évek során
számtalan romlatlan testre bukkantak, amelyek még több évszázaddal
haláluk után is teljesen épek maradtak: pl. Szent Bernadett, vagy Szent
Szilvanusz.
8. Neumann Teréz, 1896-1962
Neumann Teréz katolikus misztikus is stigmatizált volt. 1918. október
10-én egy tűzeset után lebénult, majd egy évvel később megvakult. 1923.
április 29-én, Lisieux-i Teréz boldoggá avatásának napján azonban
visszanyerte látását, 1926. március 5-én pedig, a nagyböjt első
péntekjén szíve fölött seb jelent meg, amit ekkor még titokban tartott.
Később látta Jézust három apostollal együtt az Olajfák hegyén. Húsvét
szombatján arról számolt be, hogy látta Krisztus feltámadását. Ezután
minden pénteken átélte Jézus szenvedését, saját kínjai különösen
nagypénteken fokozódtak. 1926. november 5-én kilenc sebet fedezett fel a
fején, és még néhányat a hátán és a vállán. A szemtanúk szerint ezek a
sebek soha nem gyógyultak be, nem fertőződtek el, és még a holttestén is
láthatók voltak. 1922-től haláláig a szent ostyán kívül semmilyen más
ételt nem vett magához, 1926-tól pedig már vizet sem ivott. 1927
júliusában egy orvos és négy ápolónő figyelte két héten át a nap 24
órájában, de csak azt tudták megállapítani, hogy az oltári szentségen
kívül semi mást nem evett, ennek ellenére nem lépett fel betegség,
súlyveszteség vagy kiszáradás. Boldoggá avatása 2005-ben kezdődött.
7. Az akitai szobor, 1973-1975
1973-ban Agnes Kacuko Szaszagava nővérnek jelent meg Szűz Mária a japán
Akitában. 1973. június 28-án kereszt alakú seb jelent meg a bal keze
belső felén, amely nagyon vérzett, és nagy fájdalmat okozott. Július
6-án Ágnes nővér imádság közben hangokat hallott a kápolnában található
Mária-szobor felől. Ugyanezen a napon az apácák észrevették, hogy a
szobor jobb kezéből vér szivárog. A szobor kezén lévő sebhely szeptember
29-ig megmaradt, majd eltűnt. Ugyanezen a napon a szobor "izzadni"
kezdett a homlokán és a nyakán. Két évvel később, 1975. január 4-én a
szobor könnyezni kezdett. A könnyezés 101 alkalommal fordult elő, és hat
évig és nyolc hónapig tartott. A tudományos vizsgálatok kimutatták,
hogy a szoborból folyó vér, könny és verejték valódi emberi vér, könny
és verejték. A vér három vércsoporthoz tartozik: 0, B és AB. Ágnes nővér
teljesen kigyógyult süketségéből. 1988 júniusában Ratzinger bíboros (a
mostani XVI. Benedek pápa) az akitai jelenéseket megbízhatónak és hitelt
érdemlőnek nyilvánította.
6. Lourdes, 1858
A lourdes-i jelenések 1858. február 11-én kezdődtek, amikor a 14 éves
Bernadette Soubirous bevallotta édesanyjának, hogy egy "hölgyet" látott a
Massabielle barlangban, amikor húgával és egyik barátjával fát
gyűjtött. A jelenések abban az évben még 17-szer megismétlődtek. Az
egyik jelenés alkalmával a hölgy arra kérte a kislányt, hogy ásson az
egyik szikla tövében, és igyon a forrásból. Bernadette teljesítette a
kérést, az így talált forrást ma is több millióan keresik fel a csodás
gyógyulás reményében. A lourdes-i egészségügyi hivatal 68
megmagyarázhatatlan gyógyulást jegyzett fel.
Lebegő szerzetestől a napcsodáig
5. Copertinói József, 1603-1663
Copertinói Szent József igen egyszerű lélek volt, de képes volt a
levitációra, vagyis a lebegésre. A légiutazók, pilóták, szellemi
fogyatékosok és gyenge tanulók védelmezőjét 1767-ben avatták szentté.
1630-ban Copertino városa körmenetet tartott Assisi Szent Ferenc
tiszteletére. József is részt vett a szertartáson, amikor hirtelen
felemelkedett, és a tömeg fölött lebegett. Amikor leereszkedett, és
megtudta, mi történt, annyira elszégyellte magát, hogy az anyja házába
menekült, és elbújt. Ez volt az első alkalom, amelyet több is követett.
Nemsokára már "repülő szentnek" nevezték. József leghíresebb lebegése
állítólag egy pápai kihallgatáson történt VIII. Orbán pápa előtt. Amikor
lehajolt, hogy megcsókolja a pápa lábát, olyan tisztelet töltötte el
iránta, hogy felemelkedett. 1663-ban utolsó miséjén eksztázisba esett és
repült, amit több ezren láttak. Később filmet készítettek róla
"Vonakodó szent" (Reluctant Saint) címmel.
4. Juan Diego tilmája, 1474-1548
Juan Diego Cuauhtlatoatzin, mexikói indiánnak 1531-ben jelent
meg Szűz Mária, ami jelentősen felerősítette a katolikus hit
elterjedését Mexikóban. Juan Diego aznap éjjel meglátogatta nagybátyját,
akit nagyon betegen talált. Másnap reggel, december 12-én úgy döntött,
hogy keres egy papot, aki feladja az utolsó kenetet neki. Tepeyac hegyén
Mária megállította, és közölte vele, hogy rokona nem fog meghalni,
továbbá arra kérte, másszon fel a hegyre, és szedje le az összes
virágot, amit ott talál. December volt, amikor általában semmi sem
virágzik a hideg miatt, de a hegytető mégis rózsáktól pompázott. A hölgy
óvatosan berakta a virágokat Juan Diego tilmájába (indián köpeny), és
megparancsolta, hogy csak Zumarraga püspök előtt nyithatja ki. Amikor
Juan Diego a püspök előtt felfedte a tilma tartalmát, a rózsák
kihullotak, a ruhadarabon pedig megjelent Mária alakja. A püspök térdre
borult, elismerte a csodát, és elrendelte, hogy építsenek templomot azon
a helyen, ahol Mária megjelent. Az eredeti tilma Guadalupéban látható,
amely ma a világ leglátogatottabb zarándokhelye.
3. Pio atya (Pietrelcinai Szent Pio)
Francesco Forgione, a későbbi Pio atya, olasz kapucinus szerzetes volt,
aki a Pio nevet pappá szentelése alkalmából a szerzetesrendben kapta.
Stigmái tették híressé: leveleiből tudjuk, hogy azok már nem sokkal
pappá szentelése után megjelentek rajta. Pio atya igyekezett titkolni
szenvedéseit, de 1919-ben szárnyra kapott a hír a stigmatizált
szerzetesről. Sebeit sokan szerették volna látni, köztük orvosok is. Az
emberek az első világháború után a remény szimbólumaként tekintettek a
szerzetesre. A hozzá közel állók számtalan csodás tulajdonságról
számoltak be. Pio atya gyógyított, egyszerre két helyen is tudott lenni,
lebegett, jövendölt, csodákat tett, nem aludt és nem evett (egy
beszámoló szerint 20 napig semmit sem vett magához , csak a szent
ostyát), olvasott a szívekben, nyelveken szólt, képes volt az
átváltozásra, sebeiből pedig kellemes illat áradt. Amikor sírját 2008. március 3-án felnyitották, teste teljesen épen feküdt a koporsóban. Holtteste a San Giovanni Rotondoban lévő kolostorban látható.
2. A lancianói csoda, i.sz. 700
A 8. században egy bazilita szerzetes az olaszországi Lanziano Szent
Legonzianónak szentelt templomában oltári szentséget mutatott be. A
görög rítus szerint kovászos kenyeret használnak, a latin rítusban
viszont kovásztalan kenyeret, így kétségei támadtak, hogy a kovásztalan
ostyában valóban jelen van-e Jézus. A mise alatt az átváltoztatásnál az
ostya élő hússá, a vér pedig élő vérré változott. A vér 5 szabálytalan
formájú és különböző nagyságú rögben alvadt meg. Több egyházi
vizsgálatot is lefolytattak a csodával kapcsolatban, a bizonyítékok
pedig még mindig Lancianóban vannak. 1970-71-ben a Sienai Egyetem
munkatársai tudományos vizsgálatokat végeztek, amelyből kiderült, hogy a
hús és vér igazi emberi hús és vér. A hús legfőbb elemei az emberi
szívre utalnak. A hús és a vér ugyanazzal az AB vércsoporttal
rendelkezik, amellyel a torinói lepel, és számos más eukarisztikus csoda
is. A hús szálas és világosbarna színű, amely rózsszínűvé változik, ha
hátulról kapja a fényt. Az öt alvadt vérrögből álló vér okkersárga
színű.
1. A fátimai napcsoda
A portugáliai Fátimában 1917. október 13-án történt napcsodát legalább
30-100 ezer ember látta. Az emberek azért gyűltek össze, hogy részesei
legyenek annak a jóslatnak, amelyet három fátimai pásztorgyerek adott. A
szemtanúk elmondása szerint először esett az eső, majd kitisztult az
ég, és forgó korongként megjelent a Nap, amely jóval kevésbé fénylett,
mint általában, és sok színben pompázó fénnyel árasztotta el a vidéket.
Ezután elkezdett lefelé zuhanni. Többen megijedtek, mert azt hitték,
hogy itt a világ vége. Az esőáztatta ruhák teljesen megszáradtak. A
csodát a hívek Szűz Máriának tulajdonították, aki 1917. július 13-án,
augusztus 19-én és szeptember 13-án már megjelent a három fátimai
gyereknek. A hölgy megígérte a gyerekeknek, hogy október 13-án felfedi
kilétét, és csodát tesz, hogy mindenki higgyen. 1930. október 13-án a
római katolikus egyház hivatalosan is elismerte a csodát.
|