Nagyon különös történelmi alak István királyunk apja, Géza (949–997), akiről nem tudni, hány éves lehetett, amikor elnyerte a fejedelmi címet.

Eredetileg nem Géza volt a neve, hanem az ősi magyar Gyeücsa. A „Géza" névalakot eleve egy tévedés, egy félreértés szülte – állítja Kristó Gyula és Makk Ferenc történész.

Valamikor a 19. században értették-olvasták rosszul a névformát, és attól kezdve a Géza tökéletesen meggyökeresedett nálunk. Ettől függetlenül a 10. század közepén a fiú nevét az emberek sokféleképpen ejtették: Gyeücsa, Geysa, Gejza – csak éppen soha senki nem mondta úgy: Géza.

A Magyar királyok és uralkodók című új, 26 részes sorozat első kötete szerint szinte teljesen bizonyosak lehetünk abban, hogy Géza már áttért a keresztény hitre. A kereszténységben azonban aligha csak hitbéli kérdést látott – ez bizony tömény politika volt és nem annyira belső meggyőződés! Van olyan forrás, amely szerint Géza – élete végéig – lelkében pogány is volt meg keresztény is egyszerre. Bár nem lehetett, és nem is akarta titokban tartani, hogy áttért a kereszténységre, meg kellett őriznie a tekintélyét, és gondolnia kellett arra, hogy a magyarok 97 százaléka még pogány.

Születés Sarolt ábrázolása az István születéséről szóló krónikában

Több forrás utal arra, hogy életének nagyobb részében szinte teljesen a felesége, Sarolt befolyása alatt állt, aki akaratos, erős egyéniség, mellesleg híresen szép nő is volt. Semmi sem történhetett az országban Sarolt tudta nélkül. Egy kései krónikás szerint „szilaj természet volt, mint a férje. Ivott, lovagolt, verekedett, ha kellett, de parancsolt is, mintha férfi lett volna". Állítólag valakit meg is ölt.

Géza mellette gyakran kényszerülhetett a papucsférj szerepére, mert bár voltak önálló politikai gondolatai és tettei, megvalósításuk előtt azokat is egyeztette Sarolttal. Amit a felesége elvetett, arra Géza attól kezdve valószínűleg nem is gondolhatott.

Valószínűnek látszik, hogy Géza számára az írás és olvasás nagy rejtély volt, és haláláig az is maradt. De így volt ezzel akkoriban minden előkelő úr. A legnagyobb törzsi vezérek, birtokosok, nagyurak sem tudtak írni-olvasni, és – amennyire ez utólag megállapítható – nem is hiányzott nekik ez a tudomány. 

K. Gy.