Az „isten ostoraként” emlegetett hun nagykirály 453-ban agyvérzésben halt meg. Valahol a Tisza medrében temették el titokban. A monda szerint fegyvereit és kincseit mellé helyezték, majd egy arany, egy ezüst és egy vaskoporsóba tették. A temetést végző rabszolgákat mind egy szálig lenyilazták, így a mai napig nem tudja senki hol nyugszik a legendás hódító. Nem kevésbé titokzatos a hunok további sorsa sem . Bár a kutatók megállapították, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik , egyes tudósok úgy vélik lehetséges, hogy a magyarok beletartoztak a hun birodalomba, és a magyar fejedelmi család hun származású. A székelyek mindenesetre továbbra is Attila fiának, Csaba királyfi népének tartják magukat. Egyébként a hunok támadásaival kezdődött Európában az V. és VI. században a nagy népvándorlás. Ebben a hunokon kívül germánok, kelták, szlávok és más népek is részt vettek. A VI. század végére e „barbár” törzsek megalakították saját kis államaikat, megalapították saját országukat a romba dőlt Nyugatrómai Birodalom egész területén, megalakítva saját kis államikat. A hunok ellentétben már a kezdetekkor óriási állammal rendelkeztek, ám ezt még jobban ki szerették volna terjeszteni. Egész Európát meg szerették volna hódítani . Ezt a célt pedig nem csak gazdasági, társadalmi szempontok indokolták, hanem egy látomás, amit Attila álmában látott meg. Attila a hun király egy éjjel furcsa álmot látott. Kettényílt az ég, s az éjjel egy öregember ereszkedett alá, aki egy különös kardot kötött a király oldalára. Másnap reggel a király táltosai elmagyarázták az álom jelentését : Isten adta neked a kardját, amivel leigázhatod a világot. Nemsokára egy pásztort vezetett Attila elé, aki egy kardot hozott a kezében. „Legeltetés közben észrevettem, hogy egy tinó sántít. Amikor közelebb mentem megnézni mi sértette fel a lábát, ezt a kardot láttam a földből kiállni”. Attila azonnal rájött, hogy a pásztor Isten kardját hozta el neki. Megmarkolta, suhintott vele a négy égtáj felé, és azt mondta: Isten kardjával a föld minden népét megbüntetem! Attila ezzel tehát hamarosan elhatározta magát, hogy hatalmas csapást mér Európa minden országára és népére. Így is lett. Attila hatalmas sereg élén több néppel megütközött, megverte őket. Szokványossá vált a népek kíméletlen leigázása, kifosztása. Házaikat felgyújtották, értékeiket elvitték, asszonyaikat megerőszakolták. A hun birodalom már-már túlméretezettnek tűnt, ám még mindig akadt hódítani való: a még nagyobb Római Birodalom. Attila és serege hegyeken, mezőkön , erdőkön és dombokon keresztül menetelt, az útjukba kerülő sereget megsemmisítették, míg végül szembetalálkoztak a rómaiak rettegett seregével. A csata elkerülhetetlen volt. A gótok miután csatlakoztak a római sereghez elkezdődött a harcra való felkészülés. Catalaunum 451. Csata. Óriási kiáltozás, vér és kardcsapások. Iszonyú ütközet volt, sok halottal. A több órán keresztül vívott csata azonban eldöntetlen maradt. Bár a csatában Attila is kis híján életét vesztette, kardja megvédte őt, amit Isten segítségének tudhatott be. A döntetlennek bizonyuló ütközet után a hun király és csapata odébbállt és kivárt. A további hódításoknak a hun király halála vetett véget. 453-ban Attila meghalt, és vele együtt nem csak a kardja, hanem az egész hun birodalom is elveszett, amin törzsfők és kisebb vezetők torzsalkodtak. Ennek meg is lett a következménye. Később a hun birodalom teljesen elveszett, és letűnt mint egységes állam, a népei pedig beolvadtak már származású népekbe