Neve összeforrt az egyszerű
emberek szabadságért vívott harcával és a hatalmasok igazságtalansága
elleni küzdelmével. Bár hírneve immár 600 éve fényesen ragyog, a
tudomány máig nem bizonyította be, hogy Robin Hood valóban létezett.
"Robin, a büszke bandita" - így mutatja be hősét a Robin Hood kis
krónikája című XV. századi ballada névtelen szerzője. "Vígan dalolva
lépkedett, így mesélik az emberek." Négy rokon történetben találkozik az
olvasó annak a vidám erdei bandának rettenthetetlen vezérével, amely
gazdagokat fosztogat, hogy szegényeknek adja a zsákmányt. A másodikban
megvendégeli a gyűlölt nottinghami seriffet a saját sherwoodi erdejében
orvul elejtett sz*rvas húsából rendezett lakomán, ahol levéteti vele
pompás öltözékét, és a szegénylegények egyszerű zöld posztóruháját adja
rá. Ezek csak az első, Robin Hoodról szóló dokumentált mesék, amelyek
szájról szájra terjedtek a megjelenésüket megelőző másfél évszázadban,
és a későbbi századokban tovább toldozgatták őket. Sir Walter Scott még
1819-ben is Robin Hood alakját használja fel modellként Ivanhoe című
regénye egyik szereplőjének megformálásához. Ifjúsági könyvek,
televíziós és mozifilmek hőseként Robin Hood azóta is él.
A mítosz mögött rejtőző ember
Robin Hood maradandó népszerűségét könnyű megmagyarázni. Büszke és
szabad, szembeszegül azokkal a főképp rendőri és egyházi
hatalmasságokkal, akik rangjukkal és gazdagságukkal visszaélve rászedik
és elnyomják a népet. A királyhoz viszont hű maradt, a vallást
elfogadta, a földhözragadt Tuck barátot befogadta a bandába. Nem a
fennálló társadalmi rendet akarta megdönteni, csak aljas és fösvény
képviselőinek túlkapásai ellen harcolt. Annyira rokonszenves irodalmi
figura, hogy a történészek a legenda mélyén sokáig húsvér embert
kerestek. Az 1377-ben megjelent Piers Plowman című remek költeményében
William Langland említi a "Robin Hood rímei"-t. Kortársa, Geoffrey
Chaucer, Troilus és Cressida című művében a "mogyoróerdő"-ről beszél,
"ahol a víg Robin működött". Gamelyn meséje a Canterbury mesékből egy
hős haramiáról szól.
Az irodalom detektívjei számára e nyomok azt jelentik, hogy Robin Hood
balladái már a XIII. század közepén, első megjelenésük előtt 150 évvel
közismertek voltak. Volt is néhány történelmi személy, akik szerintük a
sherwoodi erdő haramiavezérének modelljéül szolgálhattak. Az
1228-1230-as népszámlálás jegyzéke tartalmaz egy bizonyos Robert Hood
nevű az igazságszolgáltatás elől bujdosó személyt, akinek gúnyneve
Hobbehod volt. Ez idő tájt működött a Sir Robert Thwing vezette
mozgalom, amelynek résztvevői kolostorokat fosztogattak, s megszerezték
azok gabonakészletét, hogy szétosszák a szegények között. A "Robert
Hood" azonban a későbbi birtokjegyzékek tanúsága szerint meglehetősen
gyakori név volt, így e halvány nyomot általában nem fogadják el annak
bizonyítására, hogy Robin Hood valóban élt. Tovább tartotta magát az a
nézet, hogy Robin neve mögött valójában az 1160 körül született és 1247
táján meghalt Robert Fitzooth, a huntingdoni grófság egyik igénylője
rejtőzik. Némelyik szakmunka az ő adatait adja meg Robin születési és
halálozási évszámaként, a szkeptikusok azonban rámutatnak, hogy a
korabeli feljegyzések nem említenek Robert Fitzooth nevű lázadó nemest.
Ki volt Robin Hood királya ?
Az is megnehezíti a Robin Hood-mítosz eredetének időbeli elhelyezését,
hogy a történetek különböző változatai más-más királyokról beszélnek.
Walter Bower, a kérdés egyik korai kutatója magabiztosan datálta a
király sógora, Simon de Montfort által vezetett, III. Henrik elleni,
1265-ös felkelés idejére Robin Hood életét. Montfort eveshami veresége
után számos felkelő maradt fegyverben és élt a balladai Robin Hoodéhoz
hasonló életet. "Ez idő tájt - írja Bower - emelkedett ki Robin Hood, a
hírneves rabló azok közül az emberek közül, akiket a lázadásban való
részvételük miatt kisemmiztek örökségükből és száműztek. Ezek az emberek
... szeretik románcokban, bohózatokban és rövid dalokban megénekelni
tetteiket." Bower elméletével kapcsolatban a fő problémát a hosszú íj
okozza, ami oly jellegzetesen kapcsolódik a balladák Robin Hoodjának
alakjához. De Simon de Montfort felkelésének idejéig ezt még nem
találták fel.Egy 1322-ben keletkezett dokumentum "Robin Hood kövé"-t
említi Yorkshire-ben, ami feltételezni engedi, hogy a balladákat (vagy
tán az élő embert) jól ismerték akkoriban. Akik szerint ekkor élt a
híres haramia, Robert Hood wakefieldi földbérlővel azonosítják, aki
belekeveredett Lancaster grófjának ugyanazon évi felkelésébe. E nézet
híveit igazolja, hogy II. Edward király a következő évben Nottinghambe
látogatott, és udvari szolgálatra felfogadott egy Robert Hood nevű
ember, aki tizenkét hónapon át fizetést is kapott, míg vissza nem
vonult, "mert nem tudott tovább dolgozni". Ez a bizonyíték jól összevág a
Robin Hood kis krónikája harmadik történetével. A II. Edwardra való
utalás a XIV. század első negyedébe helyezi a törvényen kívüli hős
életét. Más verziók szerint viszont Robin Hood a XII. század utolsó
évtizedében uralkodott. I. (Oroszlánszívű) Richárdnak híve, Richárd
bátyjának és utódjának, Földnélküli Jánosnak pedig ellensége volt. (Ez
utóbbi a Franciaországban általa elvesztett területek miatt kapta
ragadványnevét.)
A mesék cifrázása
Annyi bizonyos, Robin Hood története egyre bonyolódik. A korai
balladákban szó sincs Marianáról, Robin szíve hölgyéről. Az ő alakja
csak a késő XV. századi változatokban tűnik fel, amikor a népi
színjátszás és a morris dances szokása elterjedt a majálisokon. Az óriás
Little John már az első balladák szerint is Robin bandájába tartozik,
Tuck barát viszont csak az egyik későbbi mesében tűnik fel, ahol patakba
buktatja a rablóvezért. Az eredeti Robin egyszerű szabad kisbirtokos,
később földönfutóvá lett nemessé léptetik elő. Robin Hood legendája
annyi egymásnak ellentmondó mozzanattal bővült, hogy az eredeti hős
azonosítása aligha sikerülhet. A legtöbb tudós egyetért abban, hogy egy
típust (a törvényen kívüli hőst) testesíti meg, amelyet nemzedékről
nemzedékre öröklődő balladákban dicsőítettek már nagyjából az 1300-as
évek eleje óta. Ahogy a mesemondók az idők folyamán történeteiket
alakították, szabadon iktatták be a korukbeli eseményeket és a valóban
létező emberek tetteit egy valószínűleg sohasem élt hős legendájába. Egy
professzor így ír róla: "Robin Hoodot teljesen a ballada múzsája
teremtette", névtelen regélők teremtménye ő, akinek személyében a
hatalmasok elnyomása ellen, az igazságért harcoló egyszerű embert
dicsőíthették.
|