Mindenki ismeri Romulus és Remus történetét. ,,A kegyetlen Amulius, Alba Longa (ez a városállam az Appennini-félsziget területén volt) királya álmot látott. Azt "álmodta”, hogy a lánya Rea Silvia szobájába belebegett egy hatalmas hímtag, közben egy hang ráparancsolt a leányra, hogy háljon együtt vele. A király fel akart ugrani, hogy megmentse a lányát, de nem tudott mozdulni. Ordítani akart az őrségnek, de nem jött ki hang a torkán. A király leánya engedelmeskedett az idegen hang felszólításának." Ugye ez már ismeretlennek hangzik? És Romolus égi szekere? Nem, valahogy ez is kimaradt.. Lássuk az eredeti történetet, amit történetírók alapján ismerünk!

Másnap kora reggel Amulius hívatta az udvari álomfejtőket és jósokat, hogy adjanak magyarázatot az álmára. A magyarázat elég komoran hangzott: a királynak fiúunokái születnek ugyan, de felnőve meg fogják őt ölni. Az uralkodó nem akarta megvárni a jóslat beteljesedését, parancsot adott, hogy leányát e haladéktalanul szállítsák a Vesta szüzek templomába, hogy ezentúl ott éljen. (Az itt élő papnőknek ugyanis tilos volt férjhez menniük és halálukig szűzen kellett maradniuk.) Az intézkedés megkésettnek bizonyult, ugyanis 9 hónap múlva Rea Silvia ikerfiúkat hozott világra. Óriási botrány tört ki. A templomi szabályzat értelmében Silviát meg kellett volna ölni, de figyelembe vették, hogy a király lánya, így csak kizárták a közösségből és hazaküldték az apjához. A jelek szerint tehát Amulius király nem álmodott, valaki megtermékenyítette a leányát. (A történet folytatásából az is kiderül, hogy kicsoda.) Nehogy a jóslat valóra váljon, a kegyetlen uralkodó odaadta a csecsemőket, egy hű szolgájának, akiben tökéletesen megbízott, és azt parancsolta, hogy fojtsa őket vízbe. Faustinus a királyi nyájak pásztora ezúttal nem teljesítette ura akaratát. Szánalom ébredt benne a védtelen apróságok iránt, elvitte őket a saját házába, ahol a felesége szoptatta és fel is nevelte a fiúkat. Most néhány Kedves Olvasó jogosan vetheti fel a kérdést: a legenda úgy tudja, hogy az ikreket egy nőstény farkas táplálta. Nincs itt valami ellentmondás? A magyarázatot Titus Lívius történetíró adja meg Róma története című művében. Eszerint az ősi rómaiak nőstény farkasoknak nevezték a testüket áruló nőket. Faustinus pásztor felesége korábban ezt a foglalkozást űzte. Ennyi a legenda alapja. Miközben mindezek az események zajlottak az ikrek édesanyját személyesen Mars főisten kereste föl, - aki az én olvasatomban egy főrangú földönkívüli - és elmondta a királylánynak, hogy ő az apja gyermekeinek. Megnyugtatta, hogy a kicsik jól vannak. – Én és istentársaim figyelemmel kísérjük sorsukat - ígérte. Mindez azt mutatja, hogy az ufonauták tudatos kísérletének volt gyümölcse az ikerpár, és sorsuk az Idegenek számára sem volt közömbös. Amikor Romulus és Remus felnőtt férfiak lettek és nevelőapjuktól megtudták származásuk titkát, beteljesítették a régi jóslatot, és megölték zsarnok nagyapjukat. Alba Longa trónjára a jogos örököst, saját nagybátyjukat helyezték és megismerkedtek édesanyjukkal is. Maguk pedig önálló várost alapítottak. Romulus személyesen ellenőrizte az építkezés haladását és nagyon meg volt elégedve. Remus azonban kicsinyelte a falakat és megvetése jeléül átugrott rajtuk. Romulus felfortyant és megölte testvérét. A várost a saját nevéről nevezte el Rómának. Első királya is ő lett (uralkodott i.e.753- 716). Eddig nagyjából ismeretesek az események, Romulus "halálának” körülményeiről viszont semmit sem tanultunk az iskolában, pedig igazán megdöbbentő és lenyűgözően érdekes. Titus Lívius a már említett művében így ír erről: "Egyszer Romulus király szemlét tartott csapatai fölött a Mars mezőn. Éppen szekerén állt, és egyszercsak váratlanul felemelte a kezét. Katonái azt hitték, hogy szólni kíván, de hirtelen rettentő tűzvihar támadt, és a szekér dübörögve emelkedett a legmagasabb felhők fölé. Vitézei amíg tudták, szemmel követték őt, de azután a király egy felhőbe került és nem volt többé látható. Proculus Julius szenátor magyarázta el a döbbent katonáknak, hogy Romulus Qurinius néven az istenek közé emelkedett. Attól a naptól fogva, Romulust senki nem látta többé a Földön.” Nem állhatom meg, hogy párhuzamot, ne vonjak, Romulus és Illés próféta története között. Mindketten "tüzes szekéren” emelkedtek az egekbe. Illés eltűnéséről így ír a Biblia: S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe. Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: "Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!” S többé nem látta. Akkor fogta ruháját és kettérepesztette. Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult és újra megállt a Jordán partján.” (Királyok 2. Könyve, 2.11-14.) Döbbenetes hasonlóság! Minden jel arra mutat, hogy Romulus és Illés próféta járműve sem közönséges szekér volt, hiszen mint a leírásokból világosan látható, ezek a szekerek képesek voltak repülni és a források azt is megemlítik, hogy dübörögve emelkedtek fel. A modern ember, mindebből csak egy következtetést vonhat le, a "tüzes szekerek” minden valószínűség szerint űrhajók voltak! Érdemes azon is elgondolkodni, hogy amikor Romulusért űrhajót küld az apja, Mars isten és ő felemeli a kezét, nem azt akarta –e valakik számára jelezni, hogy indíthatják a járművet? Végkövetkeztetésként megállapíthatjuk: az űrhajózás nem csupán korunk kiváltsága. A mítoszok és legendák világában még sok érdekes és elgondolkodtató asztronautikára utaló történetet találhatunk.

Szerző

 Simon Gergely