Christian Fridrich von Kahlbutz grófon kívül más világi személyiségekről
is ismeretes, hogy tetemük nem indult oszlásnak, ilyen volt például V.
Károly spanyol királyé. Az esetek többségében azonban szentekről vagy
szent életű emberekről van szó. Szent Bernadette például, akinek teteme
ma is megtekinthető Franciaországban, 1879-ben bekövetkezett halála óta
nem indult oszlásnak.
Szent Teréz Margitról pedig, aki halálos betegsége alatt a
felismerhetetlenségig felpüffedt és szederjes színt öltött, 1770. évi
halála után két nappal a kór minden nyoma eltűnt. A 250 körül
mártírhalált halt római keresztény, Szent Cecilia holtteste, amelyet
1599-ben egy hónapig közszemlére tették, semmit sem változott, s a
tökéletlen lefejezésből származó seb is látható volt rajta. A
lengyel szent Bobola András 1657-ben halt erőszakos mártírhalált.
Tetemét többször megvizsgálták és nála is romolhatatlanságot
állapítottak meg. Az 1898-ban elhunyt libanoni szent, Scharbel Makluf,
maronita szerzetes teteme 45 héten át dacolt az idővel és a nedvességgel
egy vizes és sáros sírgödörben. Aztán áthelyezték egy cinkbéléses
koporsóba, s bár a cink idővel korrodált, a holttest épp maradt.
