A középkori orvosi módszerek mai szemmel nézve kegyetlennek minősülnek,
rengeteg felesleges szenvedést okozva a betegnek, aki bele is hallhatott
a "gyógyító" tevékenységekbe. A faluról falura vándorló orvosdoktor,
borbély és seborvos az érvágás, hánytatás, beöntés és köpölyözés
módszerével, valamint piócák segítségével próbálta "megtisztítani" a
beteget. Az érzéstelenítés és a megfelelő műszerek hiánya miatt a
betegeknek borzasztó kínokat kellett kiállniuk.Mégis találkozhatunk napjainkban is a középkort idéző módszerek
modern változataival. Ilyen például a klizma, azaz a beöntés modern
változata, a vastagbéltisztítás, melyet colon-hidroterápiának is hívnak.
A hirdetések méregtelenítésre, anyagcsere-betegségek valamint emésztési
zavarok kezelésére ajánlják. A köpölyözés is ismert napjainkban, a bőr
fiatalítására, a cellulit kezelésére, valamint méregtelenítésre
használják.
A betegségekről és azok kialakulásáról számos, ma már olykor inkább
mulatságosnak tűnő magyarázatot alkotott a középkor hiszékeny, gyakran
tudatlan, istenfélő embere. Rontásnak, rossz szellemeknek, Isten
büntetésének tudták be a nyavalyákat. Nem csoda hát, hogy ennek
megfelelően ördögűzéssel, ráolvasással, javasasszonyok és kuruzslók
hókuszpókuszaival vagy éppen imával próbálták elősegíteni a gyógyulást.
"Távozz, Sátán ennek az asszonynak a testéből, és add át helyed a
Szentléleknek! - és akkor a tisztátalan szellem undorító módon
eltávozott az asszony altestének nyílásán keresztül, mint váladék. És
ekkoron az asszony meg volt mentve." Az egykori leírás szerint így
végezte az ördögűző szertartást például Hildegard von Bingen.
Köpölyözés
Köpölyözés, érvágás, purgálás és klizma, valamint a húzóflastrom.
Megannyi félelmetes, a sötét középkort idéző kifejezés. Szinte magunk
előtt látjuk a félelemtől félholtra vált beteg szenvedő arcát. Szemben
áll vele a tudós orvosdoktor, borbély, seborvos, aki faluról falura
vándorolva keresi fel a betegeket. Rettenetesnek tűnő szerszámaival
félő, hogy inkább kínt, mint enyhülést hoz.
Egy korabeli elmélet szerint - melynek alapjául az ókori nedvtan, a
humorálpatológia szolgál - a testnedvek arányának megváltozása vagy azok
elszennyeződése okozza a nyavalyákat. Logikusnak tűnik tehát, hogy a
gyógyításhoz a megbetegített testnedveknek a testből történő elvezetése
szükségeltetik. A nedvelvezető beavatkozások tehát a test megtisztulását
szolgálják.
Beöntés
A természetes megtisztuláson kívül, ami az izzadáson, váladékozó
fekélyeken, spontán vérzéseken keresztül történik, szükség van az orvosi
beavatkozásokra. A hashajtókkal és beöntésekkel alulról, míg a
hánytatószerekkel felülről igyekeztek tisztulást előidézni. A klistély
vagy klizma a beöntést jelentette. Létezett tisztító, gyógyszeres és
tápanyagokat bejuttató, tápláló klizma. Az V. századból származó óindiai
eszközök bizonyítják, az eljárás nem új keletű. A középkor legismertebb
orvosai mind alkalmazták a módszert, sőt saját eszközöket is
kifejlesztettek hozzá. A XVII. században jelentősége némiképp
visszaszorult, mert új diagnosztikus és terápiás módszereket
fejlesztettek ki helyette, de a természeti népeknél a módszert mind a
mai napig alkalmazzák.
Izzasztókúrák
A vizelethajtó és izzasztókúrák a szervezetben már lerakódott mérgek
eltávolítására voltak hivatottak. Az érvágás külön szaktudást igényelt.
Az érvágás helyét a csillagjegytől, a betegség jellegétől és annak
elhelyezkedésétől tették függővé. A köpölyözés a vér mennyiségének és
eloszlásának szabályozására szolgált. Egy széles szájú üveglombikban
felmelegítették a levegőt, majd nyílásával lefelé a bőrre helyezték.
Amint kihűlt, vákuum keletkezett benne, ennek hatására a hajszálerekből
vért szívott ki. A piócák ugyanazt a célt szolgálták, mint az érvágás
vagy a köpölyözés. A piócákat hasonló célra már az ókorban is
használták.
Mai módszerek
Szerencsére a mai kor emberének - vélhetőleg - nem kell rettegnie az
orvosi beavatkozásoktól. Korszerű gyógyszerekkel, kitűnő műszerekkel és
nemkülönben kiváló fájdalomcsillapítókkal, érzéstelenítőkkel segíthetünk
a betegeken. Éppen ezért nem is gondolnánk, hogy az ősi gyógymódok - és
nem a gyógynövények, a klasszikus kínai medicinából átvett akupunktúra
és moxakezelés értendő ez alatt - alkalmazása kezdi ismét reneszánszát
élni.
Klistély és klizma helyett ma annak modern köntösbe bújtatott,
gépiesített változatával találkozhatunk. Méregtelenítő kezelésre
ajánlják a vastagbéltisztítást, vagyis a colon-hidroterápiát. Emésztési
zavarok, anyagcsere-betegségek kezelését, a daganatképződés megelőzését
szolgálja, szól a hirdetés.
Ismét divatba jött a száraz és a nedves köpölyözés is. Most a bőr
fiatalítására, a cellulit kezelésére, a szervezet méregtelenítésére
hivatott az eljárás. Igaz ugyan, hogy formás kis gumiharangokkal végzik,
és nem babrálnak sokat az üveglombik melegítésével, de a hatás biztosan
nem marad el.
Nem gondolom, hogy a több ezer év alatt felhalmozódott tapasztalat
feleslegessé vált a gyógyításban. A természetgyógyászatnak is van helye
az európai típusú orvoslásban. Azt sem állítom, hogy bizonyos eljárások
teljesen hatástalanok vagy éppenséggel károsak lennének. Abban azonban
biztos vagyok, hogy az orvosi piócákat és az érvágás intézményét viszont
már nem kéne újra bevezetni a gyakorlatba. Még akkor sem, ha a
televízió nyilvánossága előtt nagy csinnadrattával bemutatva vagy fülbe
súgva terjesztve az információt, számos beteget lehetne toborozni és
alávetni a régi-új gyógymódoknak.
Mert a beteg elmegy bárhová és megfizet bármit. Hiszen az évezredek alatt ez sem változott: reménykedik a gyógyulásban.
Dr. Kökény Zoltán
|