Bevezetés
Bár az ókori Mezopotámia kőben szegény
vidék volt, nagy számban maradtak ránk olyan források, melyek a terület
kőhasználatának sokrétűségét bizonyítják. E források segítségével
megállapítható, hogy a kő fontos szerepet játszott a terület lakóinak
mindennapi tevékenységében: az ételkészítésben használt őrlőkövek és
mozsarak alapanyagaként kő szolgált. Kőből készültek azok az öntőminták,
melyek a fémműves munkavégzésének nélkülözhetetlen eszközei voltak,
továbbá a kiosztásra váró javak tömegét is kő súlyok segítségével
mérték.
A kő az építészetben és a szobrászatban is fontos
szerephez jutott. Mezopotámia uralkodóinak ránk maradt feliratai, az
i.e. harmadik évezredtől kezdődően az újbabiloni korszakig bezárólag,
több alkalommal számolnak be arról, hogy a távoli vidékekről haza
szállított kövekből szobrokat, építészeti elemeket készíttettek.
A mezopotámiai írásbeliség másik fontos
csoportját olyan szövegek alkotják, melyek a profán világ határain túl, a
metafizika síkján tulajdonítanak jelentőséget a köveknek, így a
kőhasználat szellemi hátterének meglétét bizonyítják. Mezopotámiában
ugyanis egy adott kőfajta adott tárgytípusként való alkalmazása nem
kizárólag annak fizikai jellegzetességéből következett, a kőhasználat
hátterében ennél jóval összetettebb tényezők álltak. A szellemi hátteret
létrehozó tényezők vizsgálata explicit források segítségével elvétve
lehetséges, gyakrabban csupán közvetve, több forráscsoport együttes
tanulmányozásán keresztül áll módunkban e tényezők meghatározása.
A kőhasználat szellemi hátterének vizsgálatában nagy
jelentőséggel rendelkeznek az orvosi és a mágikus szövegek. Az e két
forráscsoporttal jelzett tevékenységi kör különválasztása Mezopotámia
esetében nem célravezető, mivel a szűkebb értelemben vett gyógyítás
során mágikus és orvosi eljárásokat egyaránt alkalmaztak: az orvosságok
elkészítését, illetve alkalmazását ráolvasás kísérte. Más esetben az
orvosságot éjszakára a csillagok alá helyezték, melyek meggyőződésük
szerint gyógyító energiával töltötték fel azt. A szövegek gyakran
említik a Kecske csillagképet, melyben Gula, a gyógyítás istennője
testesült meg.[1]
Szintén a mágia orvoslásban játszott kiemelkedő
szerepét bizonyítják az elképzelések, melyeket Mezopotámia lakosa a
betegségekről alkotott: a betegség egyrészt az isteni harag
következménye lehetett. A személy tudatosan, vagy önhibáján kívül vétket
követett el, mellyel magára haragított egy istent, gyakran a személyes
istenét. Az isteni harag aztán betegségben nyilvánult meg, mely vagy
közvetlenül az istentől származott, vagy közvetítőkön, a démonokon
keresztül jutott el a személyhez.[2]
A betegség másik oka meggyőződésük szerint a rontó
varázslat lehetett, mellyel egy rosszakarója sújtotta a betegségtől
szenvedőt.
A köveket, az orvosi szövegek tanúsága szerint, materia medicaként és materia magicaként,
a fizikai és metafizikai panaszok gyógyítására egyaránt alkalmazták. A
szövegekben említett kőfajták száma meghaladja a százas nagyságrendet. A
felhasznált kőfajták nagy száma ellenére jelen dolgozat tárgya mégis
csupán egy kő, a sammu pallisu.[3]
A sammu pallisut említő szövegek ismertetésén keresztül áll
szándékomban annak bemutatása, hogy általában véve milyen módon
használtak követ a mezopotámiai orvoslásban. A kőhasználat általános
bemutatása mellett a következő kérdést kívánom megválaszolni: mi volt az
a szellemi háttér, amely a sammu pallisu-kő esetében a kőhasználatot
meghatározta?
E kérdés megválaszolása érdekében célszerű a sammu pallisu kifejezés által jelölt kőfajtát azonosítani.
A sammu pallisu-kő azonosítása[4]
Az ókori terminusok modern kőfajtákkal való azonosításának kérdésében megoszlanak a vélemények.[5] A kutatók egy csoportja, melyet Landsberger neve fémjelez,[6]
úgy véli, hogy a kőnév etimológiai értelmezésével lehetséges
megalapozott azonosításokat elérni. Ezek a kutatók a kizárólagos
azonosítások lehetősége mellett másik érvként a kőből készült,
felirattal rendelkező tárgyakra hívták fel a figyelmet. A feliratok
gyakran említik, hogy a feliratot viselő tárgyat milyen kőfajtából
készítették. Ilyen esetben elegendő a tárgy alapanyagát petrográfiai
módszerekkel meghatározni, hogy a feliratában szereplő terminusról
biztos képet alkothassunk. Landsbergerrel szembeni álláspontot képviselő
szkeptikusok[7]
szerint soha nem leszünk képesek kizárólagos meghatározásokra. Ennek
legfőbb oka, hogy az ókori ember másképp viszonyult a kövekhez, a
megnevezésükre használt terminusok alkalmazását más tényezők
befolyásolták.
Véleményem szerint az utóbbi álláspont tekinthető
helytállónak. A modern, laboratóriumi módszerekkel meghatározott
terminológia és a régi, asszociációkban bővelkedő kő-nevezéktan között
áthidalhatatlan szakadék tátong.[8]
A kutató csupán annyit állapíthat meg, hogy az általa vizsgált terminus
melyik mai kőfajtához hasonlít a leginkább. Éppen ezért a lentebb
bemutatott azonosítást, valamint a szövegfordításokban szereplő modern
kifejezéseket – kő, növény és egyéb anyagok esetében egyaránt –
fenntartással kell kezelni.
A sammu pallisu-kő azonosításában fontos
szerepet játszottak az Eufratész mentén fekvő Mari városából származó
adminisztratív szövegek[9] és a Lugale néven ismert sumer nyelvű eposz.[10]
Ez utóbbi szöveg eredetmagyarázatot tartalmazó része miatt jelentős:
kerettörténetbe illesztve, bizonyos kőfajták használatának eredetét
meséli el. A kerettörténet szerint Ninurta isten elindul nippuri
szentélyéből, hogy megküzdjön a keleti területeken lázongást szító
Aszakku démonnal. A démon az isten érkezése előtt egy hadsereget teremt
magának, melyet különböző, emberi tulajdonságokkal felruházott kőfajták
alkotnak. A kövek gyűlést tartanak, királyt választanak maguknak és a
városok fosztogatásába kezdenek. Ezt követően sokáig nem esik szó róluk,
a Ninurta ésAszakku közti harc leírása során sem jelennek meg. Az eposz
utolsó harmadában, Ninurta győzelme után kerülnek ismét a történet
középpontjába. Ezt a „kő-fejezetnek” nevezhető, kb. kétszáz sorból álló
szakaszt Aruru anyaistennő beszéde vezeti be, ő hívja fel Ninurta
figyelmét arra, hogy nem szabott még sorsot a legyőzött harcosoknak,
azaz a köveknek. Az elbeszélés ezután válik a kőhasználat különböző
aspektusainak eredetmagyarázatává: az isten odalép a sorban egymás után
következő kövekhez, megszólítja őket és megszabja további sorsukat, a
kőhasználat eredetmagyarázata ez utóbbi tevékenység bővebb kifejtésében
fogalmazódik meg.
A sammu pallisu a legelső kőfajta az eposzban, melynek az isten a következő sorsot szabja (Lugale 416-433):
Az úr a sammu-kőhöz szól (és) a rá
jellemző viselkedést meghatározza. Az úr dühösen beszél hozzá az
országban, Ninurta úr, Enlil fia őt megátkozza:
„Sammu-kő, mivel te ellenem az idegen országban
fellázadtál, hogy felettem győzelmet arass engem megragadtál,
meggyilkolásomra esküt tettél, (és) fenséges székhelyemen engem, Ninurta
urat megrémítettél. (Mivel) te erős vagy, ifjú, kimagasló méretű,
alakod legyen lecsökkentve! A nagy oroszlán, aki saját erejében bízik,
morzsoljon össze téged! A nagy erejű ónnal együtt használjon fel téged!
Sammu-kő, testvéreid hordjanak halomba téged, mint a lisztet!
Leszármazottaidra emeld kezed, tetemükbe fogadat mélyeszd! Te fiatal
férfi vagy, a csiszolás során használjanak, (közben hangosan) kiálts!
Darabokra osszanak fel téged, mint a sokak által megölt nagy bikát!
Sammu-kő, a csatából úgy (menekülj), mint a pásztorfiú botja elől
szaladó kutya! Én vagyok az úr. Megfúrt karneol legyen a neved!”
Most a Ninurta által szabott sors
szerint: mától fogva az országban, a kő megmunkálása, a karneol
megfaragása során, legyen ez így!
A Ninurta által mondottakból kiderül,
hogy milyen vétkeket követett el a sammu pallisu-kő: megtámadta,
megrémítette az istent, aki emiatt átokkal sújtja őt. Az átok bővebb
leírása az, melyből a sammu pallisu-kő használatának mibenlétére
következtethetünk. Méretének csökkenése, összemorzsolása és
feldarabolása a kőhasználat során bekövetkező formaváltozásra utal. A
szöveghely két igéjéből az is kiderül, hogy mi volt pontosan az a
munkafolyamat, mely a formaváltozásért felelős: a sammu pallisut a
kőcsiszolásban és kőfúrásban használták.[11]
Ugyanerre a kontextusra következtethetünk abból a kijelentésből, mely
szerint leszármazottai – azaz más kövek – tetemébe mélyeszti fogát. A
csiszolás során keletkező „kiáltás” utalhat továbbá a felületek
súrlódása során hallható hangra.
A Mariból származó adminisztratív táblák szintén a
kőmegmunkálásra hívják fel a figyelmet, a sammu pallisusegítségével
dekoratív célokat szolgáló tárgyak, szobrok és más használati eszközök
készültek. E tárgyak alapanyagaként leggyakrabban az alabástromot
említik a szövegek.
Heimpel a szöveghely két hasonlatának helyes
értelmezésével további következtetésekre jutott. Az egyik hasonlat
szerint a sammu pallisu a liszthez hasonlóan halmomba rakható, a másik
mondatban pedig ónnal együtt használják. Heimpel véleménye szerint e
sorok a csiszolókő használatára utalnak. A csiszolókő volt az a kőfajta,
mely a folyamatos méretcsökkenés során végül por állagúvá vált. A
csiszolókő szemek továbbá ón lapokba nyomva, a modern csiszolópapír
őseként szolgálhattak.[12]
A sammu pallisu-kő az orvosi szövegekben
A mezopotámiai orvoslás fogalomkörébe tartozó szövegek tartalmukat tekintve két csoportra oszthatók:[13]
egy részük az ún. fizikai-gyógyító csoportba tartozik, ezek a
szimptómák bemutatásáról, betegségek kezeléseinek leírásairól szólnak. A
szövegek másik csoportja a betegségek szakrális hátterével, haragvó
istenekkel, vagy ártó szándékú démonokkal foglalkozik, ezt a csoportot
mágikus-gyógyítónak nevezhetjük. Szükségszerű felhívni a figyelmet arra,
hogy a szövegek ily módon történő elkülönítését a könnyebb kezelhetőség
érdekében a kutatás határozta meg, nem a korabeli szakember szövegekhez
való viszonyát tükrözi. A fizikai-gyógyító szövegek megléte nem azt
jelenti, hogy bizonyos esetekben a korabeli szakember nem ismerte az
orvosi probléma szakrális hátterét, melynek meghatározása a gyógyító
eljárás kezdeti lépése volt.[14]
A sammu pallisu-kő az orvosi szövegek mindkét
csoportjában megjelenik, fizikai panaszok, betegségek gyógyítása
kapcsán, és a mágikus erők tárgyalása során egyaránt említik. A
fizikai-gyógyászati eljárásokat tárgyaló szövegekben találkozhatunk
szembetegségekkel és az altestet sújtó betegségekkel. A szem
kontextusában egy alkalommal jelenik meg a sammu pallisu,[15]
a kapcsolódó szöveghely azonban túl töredékes ahhoz, hogy a kő
alkalmazásának módjára következtetni lehessen. Ennél nagyobb
szövegkorpusszal rendelkeznek az altest problémáit tárgyaló szövegek,
melyek két csoportra oszthatók:[16]
egyik részük a vese és a hozzá kapcsolódó szervek, a másik pedig a
végbél betegségeit tárgyalja. A sammu pallisutkizárólag a vese
betegségeinek gyógyítására használták,[17] erre példa az itt következő recept:[18]
Ha vizelete a szamár vizeletéhez hasonló: az a személy múszu-betegségben szenved.
Ha vizelete a sör üledékéhez hasonló: az a személy múszu-betegségben szenved.
Ha vizelete a bor üledékéhez hasonló: az a személy múszu-betegségben szenved.
Ha vizelete a világos enyvhez hasonló: az a személy múszu-betegségben szenved.
Ha vizelete a mustárfű nedvéhez hasonló: a személyt a „napfény”-betegség ragadta meg.
Ha vizelete sárgászöld: az a személy húgyhólyagjának összeszűkülésétől szenved.
Ha vizelete fehér és sűrű: az a személy feloldódó vesekőtől szenved.
Ha vizelete a dusú-kőhöz hasonló: az a személy vesekőtől szenved.
Ha vizelete olyan, mint általában, (de) lágyéka és gyomorgödrének felső része fáj:
az a személy húgyhólyagjának összeszűkülésétől szenved. Hogy életben maradjon:
Farkasbab, imhur-lím-növény, imhur-esrá-növény, korall,
boróka, kagyló, jánibu-kő, timsó,
„szamár szeméremteste”-kagyló, ata’isu-növény, szápinu-növény / sammu szápinu-kő,
sammu pallisu-kő, fehér kén, egy lisán kalbi-növény magja / ördöggyökér, korall,
tajtékkő, tengeri hagyma,
ördöggyökér, menta, kakukkfű / tíjatu-növény,
ruta, hahin-növény, karán sélebi-növény
kamilla / nínú-növény, „fehér”-növény, tészta(?), egy strucctojás héja,
[ ... ], gránátalma,
egy tamariszkusz magja, egy éru-fa magja, nuhurtu-liszt, alluharu-ásvány,
borsó, lencse,
festő buzér, egy gránátalma héja, nuszábu-növény.
36 orvosság, zúzd össze (és) egyben szitáld le (ezeket)! Idd meg borba, vagy sörbe, vagy tejbe (keverve) és fel fogsz épülni.
E szövegben a hólyag összeszűküléséről, a vesekő két típusáról, valamint az ún. „napfény”-, és múszu-betegségről
esik szó. Gyógyításukra 36 gyógyszert sorol fel, melyből orvosság
készül: megőrlésük után egyben szitálják le és három folyadék (bor, sör,
tej) egyikébe keverve itatják meg a beteggel.
Geller amúszu-betegség közelebbi értelmezését nem
végezte el, szó szerint fordította le a kifejezést: „kicsapódás”.
Kinnier Wilson ezzel szemben a kicsapódást egy konkrét betegség egyik
tüneteként fogta fel.[19]
Szövegek segítségével megállapította, hogy a múszu egy olyan betegség
lehetett, melynek tünetei közé tartozik a véres vizelet („bor üledékéhez
hasonló”, ld. a szöveg 3. sorát), a vizelet fájdalmas kiürítése és a
fitymán megjelenő gennyes váladék. E tünetek, véleménye szerint, a
bilharziára utalnak, ami a trópusi betegségek között a malária után a
leggyakoribbnak tekinthető és a petékkel szaporodó vérmételyek bizonyos
fajtái okozzák. Kinnier Wilson a bilharzia meghatározása mellett tovább
értelmezte a betegség által előidézett állapotot, értelmezése nagy
segítséget nyújt az itt tárgyalt recept megértésében. A betegségről
nevét kapó múszu-kőről, melyet korábban a betegség egyik gyógyszerének
gondoltak, megállapította, hogy valójában vesekövet jelentett. A vesekő
gyakran alkotja a vérmételyek petéinek magját, a vesekő és a peték
összekapcsolódásából keletkező tojások éles bordázattal rendelkeznek,
melyek a hólyag és a húgycső falához érve nagy kárt okozhatnak, a sérült
felületek következménye lehet a véres vizelet (ld. a szöveg 3. sorát).
Ezek a tojások elmeszesedve felhalmozódhatnak, olyan dugulást okozva,
ami a hólyag és a húgycső nyílásainak összeszűkülését eredményezheti
(ld. a szöveg 6. sorát) és a vesekő eltávozását is megakadályozza (ld. a
szöveg 7-8. sorait).
Bár kizárólagos azonosítás nem tehető e kérdésben,
az azonban Kinnier Wilson értelmezéséből mégis kiderül, hogy az itt
tárgyalt receptben említett jelenségek közül több a bilharzia
kontextusában értelmezhető.
A többi, vesebetegséggel foglalkozó szöveg, mely
említi a sammu pallisu-követ eltér a felhasznált gyógyszerek számában, a
gyógyszer elkészítésének, valamint alkalmazásának módjában. A
gyógyszerek száma 5 és 90 között váltakozik, melyeket keverhetnek az
imént említett folyadékok mellett olajba és ecetbe is. Összezúzásukon és
leszitálásukon túl éjszakára kihelyezhették a csillagok alá, ez esetben
másnap reggel használták fel. Az orvosság megitatása mellett másik
gyakran említett eljárás volt, mikor a porrá őrölt orvosságot egy réz
csövön keresztül fújták a beteg péniszébe. Az orvosság szervezetbe
juttatása mellett a beteg gyakran fürdött meg forró vízben.[20]
A javasolt kezelésben mutatkozó sokszínűséghez
hasonlóan a szövegek több betegséget említenek, melyek gyógyítására
sammu pallisu-követ alkalmaztak. E betegségek között kiemelkedően
gyakori a vesekő, a hólyag összeszűkülése és a múszu-betegség. Az utóbbi
két terminussal jelzett betegség – Kinnier Wilson értelmezését követve –
szintén a vesekővel állhat kapcsolatban.
A szövegekben említett „beteg vese” kijelentést a
vesebetegségek gyűjtőfogalmaként használhatták, az ún.
„napfény”-betegség pedig egy ártó hatású kisugárzás vesén lecsapódó
következménye lehetett,[21] említése a szakrális szféra felé vezet.
A kőhasználat szellemi hátterének vizsgálatában
közvetett bizonyítékok használhatók fel. A sammu pallisu-kő esetében
közvetett bizonyítékot szolgáltattak a kőfajtát említő profán szövegek.
Ezeknek a szövegeknek segítségével sikerült megállapítani, hogy
elsősorban a kőmegmunkálásban használták, segítségével csiszolták és
fúrták a köveket. A kőfajta és a kőfúrás között meglévő erős viszonyt
bizonyítja a kőnév utótagja is, mely kőfúrót jelent és gyakran az előtag
használata nélkül jelenik meg. A fizikai-gyógyító szövegek felé
fordulva megállapítható, hogy a sammu pallisut elsősorban a vesekő
kezelésében használták. A vesekő említésekor ugyanaz a sumer terminus
tűnik fel az orvosi szövegekben, melyet a profán szövegek is alkalmaznak
a különböző kőfajták tárgyalása során. Éppen ezért megállapítható, hogy
a mezopotámiai gondolkodásmódban már létezett az asszociáció, mely a
mai ember felfogását is jellemzi, és amit a kő, mint olyan és a vese
egyik legjellemzőbb betegsége közti hasonlóság hívott életre. Amíg
azonban ez az asszociáció a ma emberének gondolkodásmódjában csak eddig
terjed, Mezopotámiában távolabbra vezető következményei voltak. A kő és
vesekő közti hasonlóság az utóbbi kezelését nagyban befolyásolta: mivel a
sammu pallisu segítségükre volt a kőfúrásban, ezért a vesekő
gyógyításában is alkalmazható orvosságnak tekintették; ahogy e kőfajta
használatával a kövek megfúrhatók voltak, úgy porlasztotta össze a
vesekövet is.
A sammu pallisu-kő nem csupán a vesekő
gyógyítása során jelenik meg, gyakran szerepel a mágikus-gyógyító
szövegekben. E szövegcsoporton belül sokszor említik az epilepszia és a
vele kapcsolatban álló betegségek gyógyításával foglalkozó szövegek.[22]
Az epilepsziára több kifejezést használtak Mezopotámiában, ezekben a
kifejezésekben a profán és szakrális világról alkotott elképzeléseik
egyaránt tükröződnek. Az epilepszia legáltalánosabb elnevezése a bennu
volt, használták továbbá a miqtu és a miqit samé terminusokat is.
Szükségszerű felhívni azonban a figyelmet arra, hogy a mezopotámiaiak
epilepszia-fogalma sokban különbözött a mai ember felfogásától. Az imént
említett három kifejezés mindegyike a betegség más-más jellemvonására
utalt: a bennu a periodikussággal állt kapcsolatban, a miqit samé
esetében a nyáladzó száj lehetett egy fontos jellemvonás, a miqtu pedig
tágabb értelemben olyan megbetegedéseket jelentett, melyek hirtelen
nyilvánultak meg.[23]
A modern felfogás szerint a hirtelen érkező majd időről időre
visszatérő roham, és a nyáladzás mind-mind az epilepszia tünetei közé
sorolhatók, az ókoriak számára ezzel szemben ezek eltérő fogalmi körbe
tartozhattak.
Az imént említett terminusok mellett gyakran utaltak
az epilepszia szakrális eredetére úgy, hogy egy démon, vagy isten
támadásaként fogalmazták azt meg. Ez esetben az adott szakrális lény
kezének nevezték a betegséget: „Lugal-urra keze” azt jelentette például,
hogy az adott személyt Lugal-urra, a háztetőkön lakó démon ragadta meg,
a páciens emiatt szenved epilepsziában.
Több epilepsziával kapcsolatban álló fogalmat említ
egy rövid, két kolumnára osztott szöveg, mely további, vízszintes
vonalakkal elválasztott egységből áll.[24]
Műfaját tekintve az ún. amulett kő-listák csoportjába tartozik, melyek
legjellemzőbb tulajdonsága a szűkszavúság: köveket sorolnak fel és a
felsorolás végén megadják azok használati kontextusát.[25]
Ez esetben az epilepsziára használt miqit samé kifejezés kétszer, a
bennu egyszer jelenik meg. Az Alú démon gyakran szerepel az
epilepsziával kapcsolatos szövegekben, az ember száját ragadhatja meg,
melynek következményeként elveszíti beszédkészségét. E jelenség, Stol
véleménye szerint, az agyvérzésre utal.[26]
A sammu pallisu-kő az epilepszia miqit samé
kifejezéssel jelzett fajtáját gyógyítja ebben az esetben. Mellette két
olyan kő jelenik meg, melyekkel szorosan összetartozó csoportot alkot,
ezek a vörös homokkő és a „mustárfű”-karneol:
Jáspis,lamasszu-kő,
szahhú-kő, zöld achát,
alabástrom, antimon,
salétrom, fehér salétrom,
fekete salétrom, magnezit,
kagyló, jánibu-kő, mustaszhipu-kő,
„szamár szeméremteste”-kagyló.
14 (kő) a miqit samé-betegség (ellen).
Vörös homokkő, sammu pallisu-kő,
„mustárfű”-karneol,
alabástrom, achát,
mustaszhipu-kő, kagyló, pappardilú-kő,
„szamár szeméremteste”-kagyló, lamasszu-kő,
jánibu-kő, „férfi és női” sú-kő.
13 (kő) a miqit samé-betegség (ellen).
Magnezit, vörös „kígyó”-kő,
fehér „kígyó”-kő, mustaszhipu-kő,
„Szeris ürüléke”-kő,
fehér salétrom,
vas.
7 (kő, ha az ember) az ágyában (fekve reszket).
SAG.GIL.MUD-kő,
szerpentin,
szahhú-kő,
ezüst, alabástrom,
réz;
6 (kő) a „bármely gonosz” (ellen).
Vörös homokkő, múszu-kő,
zaláqu-kő, magnezit,
réz, megmetszett éru-fa.
6 (kő) a gonosz Alú démon (ellen).
Jáspis, zaláqu-kő,
hilibú-kő, engiszú-kő.
4 (kő) a bennu-betegség (ellen.)
[ ... ] szemek.
Több szöveg szolgál bizonyosságul arra, hogy a sammu
pallisut, a vörös homokkövet és a „mustárfű”-karneolt következetesen
használták fel az ún. hajjattu gyógyításában.[27]
Ezt a terminust a görcs egy fajtájaként azonosították, melyet nyáladzás
kísérhet, így szintén az epilepszia fogalomkörébe sorolható.[28]
A hajjattuval foglalkozó szövegek az imént bemutatotthoz hasonlóan
nagyon szűkszavúak, legtöbb esetben a kövek felsorolásán és a betegség
említésén túl mást nem tartalmaznak. Van azonban közöttük néhány, mely a
kövek felhasználásának módjáról tesz említést:[29]
ezek szerint gyöngysorra felfűzve kellett a beteg egyik testrészére
akasztani. A testrészek között a nyakat, lábat, kezet említik gyakran a
szövegek.
A mágikus-gyógyító szövegcsoporton belül
olyan szövegekkel is találkozhatunk, melyek nem kötődnek egy
meghatározott betegséghez. E szövegekben haragvó istenekről esik szó,
akiket az emberen, illetve emberben keletkező betegségek kiváltó okának
tekintettek. A betegségek gyógyításához szükség volt az istenek
pártfogására, kiengesztelésük a gyógyító eljárás sikerének
nélkülözhetetlen feltétele volt. Az istenekre nevükkel, vagy az „ő
istene” kifejezéssel utaltak, az utóbbi kijelentés alatt a páciens
személyes istenét értették. Az itt tárgyalt szöveghely a nagy isteneket
sorolja fel, akik megbékítésére váltakozó számú kő használható:[30]
Anu a sumer panteon főistene, Enlil a levegő, Ea az édesvizek istene,
Adad a viharisten, Gula a gyógyító istennő, Samas a Nap istene, végül
Istár istennő egy személyben volt felelős a szerelemért és háborúért. A
kövek felsorolását összesítésük követi, itt tüntették fel a kőhasználat
módját is: a 37 kőből két gyöngysor készül, melyet kézre helyezve
viseltek. A sammu pallisu-követ ez esetben Ea megbékítésére használták:
Antimon, fekete obszidián, „madárszárny (formájú) hulálu”- kő,
fehér korall, színes diorit, színes „halszem”- kő,
magnezit; 7 kő Anu megbékítésére.
Lazúrkő, karneol, zaláqu-kő, vas, jáspis, achát, abasmú-kő,
múszu-kő, magnezit; 9 kő Enlil megbékítésére.
Sammu pallisu-kő, jánibu-kő, sárga achát, magnezit, lazúrkő,
vas, karneol; 7 kő Ea megbékítésére.
Kvarc, egizaggú-kő, sárga achát, szerpentin,
vas; 5 kő Adad megbékítésére.
UR-kő, az élet pora, [vöröses] arany, (sárgás) arany,
szahhú-kő, arany, 4 jáspis, melyek közül egy holdsarló (alakú);
7 kő Gula, Samas és Istár megbékítésére.
Összesen 37 kő 6 (isten megbékítésére). (Fűzd) 2 gyöngysorra (és helyezd) a kezekre!
A sammu pallisu-kő egy további fontos
szövegben jelenik meg, amely nem sorolható az orvosi szövegek közé.
Ennek ellenére mégis célszerű bemutatni ezt a szöveget, mivel a kő
metafizikai jelentőségének másik aspektusára világít rá, továbbá
felhasználásának módja eltér az eddigiekben tárgyaltaktól. A szöveg az
ún. namburbik műfajába sorolható, mely műfaj az előjel-irodalom egyik
nagy jelentőségű darabjának tekinthető.[31]
A mezopotámiai gondolkodás szerint a jövő előre megismerhető volt, a
megismerést pedig az előjelek vizsgálata segítette. Az előjelek a
környező világ minden aspektusában megnyilvánulhattak: az állati
belsőségekből, a madarak repüléséből, a vízbe csepegtetett olaj
mozgásából, az álmokból és a torzszületésekből következtethettek a
jövőre. Az előjel lehetett pozitív és negatív. Namburbi szertartásokat
olyan személyek vettek igénybe, kiknek jövőjét negatív előjelek
jelezték. E szertartások feladata a negatív előjel pozitívvá
változtatása volt.[32]
A sammu pallisu-követ egy olyan namburi-szertartást
leíró szöveg említi, melynek feladata a királyi seregre és a királyi
sereg lovaira kért előjel által meghatározott veszélyek elhárítása volt.[33] Ennek céljából nagy számban használtak fel köveket, növényeket és további anyagokat.[34]
Az anyagok felsorolását használatuk módjának kifejtése követi a
szövegben: először olajba és gipszbe helyezték, majd vízzel és sörrel
keverték őket össze. Az elkészült gyógyszert a lovak nyakába
akasztották, továbbá bekenték vele a tábor kapuit és a küszöböket.[35]
Konklúzió
Jelen dolgozatban a sammu pallisu-kő
tárgyalásán keresztül állt szándékomban bemutatni a kő orvoslásbeli
használatát. A kapcsolódó szövegek egyik fő jellemvonása, hogy soha nem
említik önmagában ezt a követ, esetenként húsznál több azoknak a
gyógyszereknek a száma, melyekkel együtt használják. A
fizikai-gyógyászati szövegekben és a namburbi szövegben összezúzzák az
anyagokat és folyadékba keverik. A fizikai-gyógyászati szövegek szerint
az összezúzást gyakran a gyógyszerek átszitálása követi. A folyadékok
között leggyakrabban sört, bort és tejet említenek, emellett olajba,
mézbe és gipszbe is keverhették az anyagokat. Az orvosság elkészítését
felhasználása módjának leírása követi, ami a vesebetegségeket tárgyaló
szövegekben kétféle lehet: gyakran itatják meg a beteggel, illetve egy
réz csövön keresztül juttatják a péniszébe. Néhány szöveg tanúsága
szerint e két eljárást egyszerre is alkalmazhatták. A namburbi szövegben
az orvossággal a királyi sereg táborának kapuit és küszöbeit kenték be,
így kívánták távol tartani a gonosz erőket.
Amíg a fizikai-gyógyászati szövegekben a növények
nagyobb számban vannak jelen, addig az orvosi szövegek egy másik
csoportja, az amulett kő-listák kimondottan kövekkel foglalkoznak, a
kövek mellett ritkábban ásványokat, kagyló- és fémfajtákat is említenek e
szövegek. Az amulett kő-listák jellemző tulajdonságának a szűkszavúság
tekinthető, magas az olyan szövegek száma, melyek a kövek felsorolása
mellett másról nem tesznek említést.[36]
A kevésbé szűkszavú szövegek a betegséget és a kövek használatának
módját említhetik még. A betegségek megnevezései között egyaránt vannak
mágikus-, és fizikai-gyógyászati kifejezések. Az isteni harag, vagy a
gonosz démon megnevezése az előbbi, a betegségnevek az utóbbi csoportba
sorolhatók. Az amulett kő-listák tanúsága szerint a köveket gyöngysorra
fűzték és a beteg személy egyik testrészére helyezték.
Bár az itt bemutatott szövegek több
kérdésre adnak választ, a kőhasználat szellemi hátterének vizsgálatában
explicit módon mégsem használhatók fel. E tény a szövegek Sitz im Lebenjével
magyarázható: egy recept, vagy amulett kő-lista elkészítésével az
írnokok célja orvosi problémák megoldásának megörökítése volt, a
felhasznált anyagok hatóerejét nem kérdőjelezte meg. A mai olvasó ennek
okán csak a végeredményről értesül, arról van tudomása, hogy az adott
kőfajtát adott kontextusban használták. Arra a kérdésre nem adnak
választ a szövegek, hogy milyen tényezők hatására vált a kőfajta egy
orvosi probléma megfelelő gyógyszerévé.
A sammu pallisu-kő esetében a Lugale eposz és
a Mariból származó adminisztratív szövegek segítették a kőhasználat
szellemi hátterének részleges meghatározását. E szövegek tanúsága
szerint a kövek faragásában, megfúrásában használták. Ugyanez a
használati kontextus jelenik meg az orvosi tevékenység keretei között,
segítségével a vesekövet gyógyították. A fizikai-gyógyászati szövegek
kapcsán megállapítható tehát, hogy a kőhasználat mibenlétét egy
asszociáció hozta létre. Ennél jóval nehezebb azonban annak
meghatározása, hogy mik voltak a meghatározó tényezők az orvoslás
mágikus kontextusában. Miért Ea haragjának kiengesztelésére szolgált?
Miért jutott neki szerep az epilepszia bizonyos formáinak gyógyításában?
E kérdések megválaszolása kizárólag a sammu pallisu
fizikai tulajdonságaiból kiindulva, a hozzá kapcsolódó szakrális
gondolatok ismerete nélkül nem lehetséges. A szakrális gondolatok
megismerését pedig a mérvadó források hiánya egyenlőre nem teszi
lehetővé.
Függelék:A sammu pallisu-kő a vesebetegségeket tárgyaló szövegekben
Szövegszám
|
Betegség leírása
|
Javasolt kezelés
|
I.1.
|
Ha a vizelet vesekövet bocsát ki.
|
7 orvosság összezúzásából előállított gyógyszer
egy részét első osztályú sörbe keverik, amit a páciens éhgyomorra iszik
meg. A gyógyszer másik részét a páciens húgycsövébe juttatják egy
rézcsövön keresztül. Végül a páciens megfürödik forró vízben és
sörüledéket melegítenek fel neki.
|
I.2.
|
Ha a vizelet vesekövet bocsát ki.
|
Cédrus olaját ecettel kevernek össze és a sammu pallisu-követ egy rézcsövön keresztül a páciens húgycsövébe juttatják. A kezelést a harmadik napon kell befejezni.
|
I.3.
|
Ha az ember vesekőtől szenved.
|
A sammu pallisu-követ és az uhhahu-tövist összezúzásuk után borba keverik, és éjszakára kint hagyják. A beteg másnap issza meg.
|
I.4.
|
Ha az ember vesekőtől szenved.
|
19 gyógyszert összezúznak, és kétféle olajba
kevernek. Estére, a Kecske csillagkép megjelenése előtt a csillagok alá
helyezik. A páciens reggel megfürödik forró vízben és megissza a
gyógyszert. Nem telhet el túl sok idő a kezelés alatt.
|
II.1.
|
A hólyag összeszűkülése.
|
7 gyógyszer, a kezelés módja nincs kifejtve a szövegben.
|
II.2.
|
A hólyag összeszűkülése.
|
14 gyógyszer, a kezelés módja nincs kifejtve a szövegben.
|
III.
(duplikátum az I.1.-hez)
|
Ld. I.1.
|
Ld. I.1. Eltérés: a forró fürdő és a sör üledéke helyett porrá őrölt malátát alkalmaznak.
|
IV.
|
Múszu-betegség: fájdalom a lágyékban és véres vizelet.
|
37, egyenként azonos mennyiségű gyógyszert zúznak össze, amit aztán sörbe, vagy kipréselt borba és kisajtolt olajba kevernek.
|
V.
(fordításhoz ld. fent)
|
Múszu-betegség, vesekő, összeszűkülés, „napfény”-betegség.
|
36 gyógyszert összezúznak és leszitálnak. A páciens vagy borba, vagy tejbe, vagy sörbe keverve issza meg.
|
VI.
(duplikátum az I.4.-hez)
|
Ld. I.4.
|
Ld. I.4. Eltérés: a kétféle olaj helyett első osztályú sörbe keverik.
|
VII.
(IV. szöveg kivonata)
|
Múszu-betegség.
|
9 „letesztelt” gyógyszert borba keverve itatnak meg a beteggel.
|
VIII.
|
Ld. IV.
|
Ld. IV. Eltérés: jelen szöveghely a 37 gyógyszer közül csupán 7 gyógyszert említ.
|
IX.1.
|
A hólyag összeszűkülése.
|
90, egyenként 2 sékel (16 gramm) súlyú
beáztatott gyógyszert mozsárban összezúznak és összekevernek. A
gyógyszert aztán tejbe keverve a Kecske csillagkép alá helyezik.
Borókával töltött füstölőt és egy adagurru-edényt állítanak fel
Samas, a napisten előtt és áldozatot mutatnak be. A ráolvasást háromszor
recitáltatják a beteggel, majd megitatják vele a gyógyszert.
|
IX.2.
(duplikátum az V.-hez)
|
Ld. V.
|
Ld. V.
|
X.
(töredékes szöveg)
|
-
|
5 gyógyszert itatnak meg a pácienssel, amit sörbe, vagy borba helyeztek.
|
XI.
(töredékes szöveg)
|
A hólyag összeszűkülése.
|
-
|
XII.
(töredékes szöveg)
|
-
|
A gyógyszert összezúzzák és összekeverik.
|
XIII.
|
Beteg vesére.
|
30 (ill. 31) gyógyszert zúznak össze és „kocsmai” sörbe keverve megitatják a beteggel.
|
A táblázatban szereplő szövegszámok megfeleltetései:
I.1-4. = Geller 2005: No. 1.
II.1-2. = Geller 2005: No. 2.
III. = Geller 2005: No. 3.
IV. = Geller 2005: No. IV.
V. = Geller 2005: No. 5.
VI. = Geller 2005: No. 6.
VII. =Geller 2005: No. 7.
VIII. = Geller 2005: No. 8.
IX.1-2.= Geller 2005: Nos. 9, 9a.
X. = Geller 2005: No. 11.
XI. = Geller 2005: No. 14.
XII. = Geller 2005: No. 16.
XIII. = Geller 2005: No. 18.
Rövidítések
ARM XXI Durand, J.-M., Textes administratifs des salles 134 et 160 du palais de Mari, Transcrits, traduit et commentés, (Archives royales de Mari XXI), Paris, Librairie Orientaliste Paul Geuthner, 1983.
ARM XXIII Soubeyran, D. - Bardet, G. - Joannes, F.- Lafont, B. - Villard, P., Archives administratives de Mari, I, (Archives Royales de Mari XXIII), Paris, Recherche sur les Civilisations, 1984.
BAM Köcher, F., Die babylonisch-assyrische Medizin in Texten und Untersuchungen, I-VI, Berlin, 1963-1980.
CAD Gelb, I. J. – Jacobsen, Th. – Landsberger, B. – Oppenheim, A. L. (eds. et al): The Assyrian Dictionary of the Oriental Institute of the University of Chicago, Chicago, The Oriental Institute, 1956-
ETCSL Electronic Text Corpus of Sumerian Literature (etcsl.orints.ox.ac.uk.).
UET IV Figulla, H. H., Business Documents of the New Babylonian Period,(Ur Excavations Texts IV), London – Philadelphia, 1949.
Szerző:Simkó Krisztián
|