1. Az élet csupa küzdelem és nehézség
Rengeteg ember kel fel reggel rendszeresen ezzel a gondolattal: az
életem csupa küzdelem és nehézség. Ha megkérdezed valakitől, hogy van,
elmeséli, milyen nehéz a helyzete. Ez a gondolat, mint valamiféle súly
nehezedik ránk, amelyet elsősorban a vállaid és nyakad fájdalmában
érzel. De megjelenhet szívtáji nyomásban, a karok, lábak nehézségében
stb. Kevés ember van, aki könnyűnek érzi az életét.
Az élet azért nehéz, mert emberek milliói hisznek az élet küzdelmes
mivoltában. Már reggel azzal a gondolattal ébredsz fel, mit "kell" ma
elvégezned, mit "kell" elérned. A Természetben nem létezik ilyen
gondolat. Egy kismacska nem azzal a gondolattal ébred: "Vajon hány
kerítésen kell ma átugranom?".
El tudod képzelni azt, hogy könnyű az életed? Próbáld meg! A
nehéz életben való hit csak régi beidegződés, mert ezeket a gondolatokat
gyakran hallottad már gyerekkorodban is. Hiszen szüleid, nagyszüleid
élete is "nehéz és küzdelmes" volt.
2. Az aggódás
Az aggódás az a szokás, amellyel legtöbbet árthatsz egészségednek. Az aggódás állandó feszültségben tart, szinte
nincsen olyan perce életednek, amikor nyugodtnak, lazának éreznéd
magad. Aggódsz a pénz miatt, a férjed, gyereked miatt, a munkád miatt, a
hétvégi családi összejövetel miatt, a kutyád egészsége miatt stb.
Az aggódó ember nem hisz az életben, nem hisz abban, hogy az élet, a sors segíti őt. Az aggodalom nem más, mint félelem.
Azt hiszed, hogy szereted a másikat, azért aggódsz érte? Nem. Az
aggódás a félelmeidből fakad, és nem csak, hogy nem óvod meg
szeretteidet a bajtól, ellenkezőleg: negatív energiákat bocsátasz ki
feléjük.
Felejtsd el az aggódást! Az élet úgyis úgy rendezi a dolgokat, ahogy
lennie kell. Akkor is, ha aggódsz, és akkor is, ha nem aggódsz emiatt.
3. Mások hibáztatása- a felelősség áthárítása
Ki ne érezte volna már úgy, hogy valaminek vagy valakinek az áldozata?
Ki ne hibáztatta volna már szüleit rossz sorsa miatt, hűtlen férjét
magányossága miatt, vagy főnökét szigorúsága miatt? Vagy éppen az
életet, igazságtalansága miatt?
Valóban azért olyan az életed amilyen, mert mások rosszul bántak veled?
Ha így gondolod, annak tényleg vannak előnyei. Elsősorban az, hogy nem
kell változtatnod semmit az életeden, hiszen minden rosszért mások a
felelősek. Te mindent jól csináltál. Másodsorban nem kell problémáid megoldásán törnöd a fejed. Mit tehetsz te, ha a másik olyan? Neki kellene másképp viselkednie.
Ha mindig másokat hibáztatsz az elrontott életed miatt, azzal átadod életed irányítását másoknak. Senki
nem hibás azért, mert te most éppen ezt az életet éled. Még a
gyerekkorod sem, amit sokan pszichoterápiás kezelésekkel próbálnak
helyrehozni. Mindenkinek éppen olyan gyerekkora volt, amilyen ahhoz
kellett, hogy elvégezze élete feladatát. Sem jobb, sem rosszabb. Az volt
az ugródeszka ahhoz, hogy azzá az emberré válj, akinek lenned kell.
A felelősség áthárítása ugyan könnyebb megoldás, de nem visz előbbre egy lépést sem. Vállald fel a felelősséget az életedért!
4. Érzéseink elfojtása
Egy gyermek még őszinte érző lénynek születik. Úgy éli meg élete
eseményeit, ahogy azok megtörténnek. Ha valami fáj, sír, ha örül, akkor
nevet. Később, szüleink és környezetünk nevelésének hatására elfeledjük,
hogyan kell érzelmeinket megélni, kimutatni. Sóvárgunk a jó és szép
érzések iránt, de míg a félelem, harag, düh, és a hozzájuk hasonló
negatív érzések uralják testünket, nem vagyunk képesek átérezni a
számunkra kellemes érzéseket. Te mivel nyomod el kellemetlen érzéseidet? Lehet az alkohol, dohányzás, édesség, sport, munka, evés, stb.
Gyermekkorunkban megtanultuk, hogy szeretetet csak bizonyos viselkedések
elsajátítása után kapunk. Ha jól tanulunk, szeretnek, ha nem jó tanulók
vagyunk, nem szeretnek. Ha sírunk, anya ideges, ha csendben vagyunk,
akkor vidám. Megtanultuk kontrollálni és visszafojtani érzelmeinket.
Mire felnövünk, tengernyi visszafojtott érzelemmel élünk együtt. Ezek
az érzelmek testünk valamely pontján próbálnak kiutat találni. Ha
szerencsénk van, időben rájövünk, hogy betegségünk okozója mi magunk
vagyunk. Ismét meg kell tanulnunk szeretni önmagunkat és másokat. Ha
dühös vagy, légy dühös. Ha szeretsz valakit, mutasd is ki. Senki nem a
fog jobban szeretni vagy tisztelni azért, mert nem adsz szabad utat
érzelmeidnek, és tönkreteszed az egészséged. Légy Önmagad!
5. Megszabadulni a zavaró dolgoktól
Életünkben mindig szeretnénk megszabadulni valamitől. A túlsúlyunktól, a
megunt párunktól, a hangos szomszédjainktól, a fejfájásunktól,
kegyetlen főnökünktől stb. Szeretnénk megszabadulni negatív
érzéseinktől, mint a fájdalom, düh, harag. Ha baj van a házasságunkkal,
párterápiára megyünk. Ha gyermekünk rosszul viselkedik, pszichológushoz
visszük. Ha munkahelyünkön haragszunk a főnökünkre, másik munkahelyet
keresünk. Zavaró dolgainkat meg akarjuk javítani, vagy javíttatni.
Ahelyett, hogy rögtön megszabadulnánk e dolgainktól, inkább vizsgáljuk
meg, mi az, ami ellen küzdünk, a bennünket zavaró dolog/személy miért
jelent meg az életünkben. Mivel környezetünk mindig tükröt tart nekünk,
felhívva ezzel figyelmünket az általunk elnyomott dolgokra, érzésekre,
érdemes megvizsgálni gondolkodásunkat, hárításainkat. Ha összeveszünk a
párunkkal, kilépünk a kapcsolatból, és belépünk egy másikba. Kis idő
múlva észrevesszük, hogy megint a régi nótát fújjuk.
Ugyanott tartunk, mint előző kapcsolatunkban. Ha rossz a gyermekünk,
nézzük meg, milyenek a saját érzéseink, milyenek saját energiáink.
Lehet, hogy ráébredünk: bennünk van a káosz, gyermekünk csak visszatükrözi ezt számukra. Ha fáj a fejünk, ne kapjunk be rögtön egy pirulát, vizsgáljuk meg, mi az, amivel túlfűtöttük agytekervényeinket. Ha
kilépünk munkahelyünkről, mert zavar bennünket főnökünk viselkedése, a
következő munkahelyen ismét meg kell majd küzdenünk egy hasonló
problémával.
Az okokat keresd meg, ne a tüneteket próbáld eltüntetni!
6. Nincs időm
Ez az az érzés, amitől emberek milliói szenvednek. Nincs idő a családra, a kikapcsolódásra, magunkra, szeretteinkre. Miért?
Életünk felgyorsult. Gyorsan kell végezni a munkánkat, mert határidők
vannak. Egyre gyorsabbak az autóink. Gyorséttermekben étkezünk. Reggel
munkába menet csak a rohanó tömeget látjuk.
Valójában fogalmunk sincs, hová rohanunk. Ha nincs időnk semmire, csak a munkára és a folytonos teendőkre, akkor mi értelme az egésznek? Ha
nem tudjuk élvezni munkánk gyümölcsét, mert nincs időnk elmenni
szabadságra, akkor mi értelme a rengeteg munkának? Ha nincs időnk
szeretteinkre, mi értelme a családnak?
Próbálj meg leállni, lassítani. Tudom, most sokan azt mondják: nem
lehet. De mit fogsz tenni, ha egy betegség állít le? Mi lesz veled, ha
hónapokig ágyhoz leszel kötve, mert nem hallgattál a kis jelekre, és nem
álltál meg, addig, amíg lehetett?
Ha elnyomtad a fejfájásod, a hátfájásod, az ízületi fájdalmaid, elfelejtetted azt a kis balesetet, amikor megrándult a bokád.
Néha a kevesebb több. Változtasd meg a gondolataidat, és mától kezdve élj úgy, hogy rengeteg időd van. Amíg
csak rohansz, és a megszokott módon teszed a dolgod, nem vagy tudatos.
Aki pedig nem tudatos, elvesztegeti az életét, az idejét. A nagy
rohanásban hirtelen a halálos ágyadon találod magad, és azt sem tudod
majd, hogyan kerültél oda. Ha az életedet tudatosan éled, határtalan
időd lesz majd. Válaszd szét az igazán fontos dolgokat azoktól, amelyek
csak fontosnak látszanak.
7. A negatív dolgokkal való foglalkozás
Rendszeresen fizetünk azért, hogy rengeteg negatív gondolat, érzés
birtokosai lehessünk. Fizetünk a napi újságért, amely címlapján az
aktuális katasztrófa a főcím. A tévéműsorért, mely már a reggeli
híradóban ontja ránk a tragédiák tömkelegét. A moziért, ahol izgalmas
filmeket nézünk. Imádunk negatív dolgokkal foglalkozni!
Elhisszük azt, hogy ötven éves kor után már nem érünk semmit. Hogy a nők
csak 20 évesen és 45 kilósan szépek. Állandóan kritizálunk, és hibákat
vesszük észre másokban. Pedig a negatív kritika általában nem építő
jellegű, viszont remekül rombolhatjuk vele embertársunk önbizalmát. A
kritika mindig többet mond el arról, aki kritizál, mint arról, akit
kritizálnak. Kritizálás helyett emeld fel a másikat. Ha valaki fél,
bátorítsd. Ha nincs önbizalma, támogasd önértékelését.
Mindannyian tettünk olyan dolgokat a múltban, amelyeket ma már nem
tennénk meg. Gondolj erre, amikor elítélsz valakit vagy valamit. Aki bántó módon viselkedik, az abban a pillanatban azért viselkedik úgy, mert nem tud másképp viselkedni.
Ha képes lenne változtatni, megtenné. Ezért ne kritizálj! Ha azt
akarod, hogy elfogadjanak olyannak amilyen vagy, akkor te is fogadj el
másokat olyannak, amilyenek.
8. Testünk tönkretétele
Elképesztő az, hogy életünk során testünkben mennyi méreganyag
halmozódik fel és tárolódik. Ennek egyik alapvető oka a rengeteg
gyógyszer és a nem megfelelő táplálék, amelyet életünk folyamán
elfogyasztottunk. Míg nem jelentkeznek komolyabb tünetek, nem sok
figyelmet fordítunk testünkre. Aztán ha jön a betegség, és az orvos
közli, hogy már nincs hátra túl sok időnk, akkor rohangálunk
fűhöz-fához. Mindegy ki, csak valaki gyógyítson meg bennünket.
Ekkor életünk feletti hatalmunkat átadjuk orvosainknak, miközben az
orvosi diagnózis közlése legtöbbször a beteg lelki összeomlását
válthatja ki. Kimutatták, hogy a rákos betegség közlése után a betegség
lefolyása felgyorsulhat. Annak, aki eddig lehet, hogy több évtizede él
együtt betegségével úgy, hogy nem is tudott róla, a rákos betegség
közlése után rohamosan romlani kezd az állapota.
Az emberek nem ismerik fel, hogy a betegségeiket tudat alatt saját maguk idézik elő.
Legyen az egy egyszerű nátha, vagy egy súlyosabb krónikus betegség,
állapotunkért gondolataink, hitrendszereink, érzelmeink és tetteink a
felelősek.
Vizsgáld meg a tested. Ezt a testet egykor egészségesen kaptad.
Jelenlegi állapota, kinézete saját belső életed kivetülése. Egy ránc sincsen véletlenül az arcodon. Véletlenek nincsenek.
Most állj a tükör elé, és kérdezd meg magadtól: ki vagyok én, és mi dolgom itt a világon? Ha türelmes vagy, megkapod a választ.
Lukács Tünde
|
