Senki sem tökéletes, de egyszer már elfogadtuk...
A házasok életbölcsességei olykor a legnehezebb időszakon is átsegíthetnek - senki sem tökéletes, de ha már így szerettük meg a párunkat, később miért rójuk fel neki hibáit?

A több éve, netán évtizede házasságban élők bizonyára szembesülnek olykor megoldhatatlannak tűnő helyzetekkel. Mielőtt azonban hűbelebalázs módon az asztalra csapás mellett döntenénk, érdemes higgadtan végiggondolni, mi miatt is bosszankodunk.

Az első szabály: senki sem tökéletes. Vannak viszont emberek a világon, akikkel sokkal jobban összeillünk, mint a többiekkel - az apró, bosszantó, kellemetlen hibáik ellenére. Vagyis, ha egyszer már elfogadtuk a hibáival együtt, vállaltuk azokat. Alkalmazkodni mindig kell egy kapcsolatban, embere válogatja, hogy nagyobb vagy kisebb alkalmazkodást követel meg a helyzet.

Persze általában eljön az a pont, hogy úgy érezzük, elegünk van a hibáiból, de idővel be kell látnunk, hogy hülyeség miattuk bosszankodni (ha csak tényleg nem égbekiáltó hibákról van szó). Az a pont is eljön a közös élet során, amikor hajlandóan vagyunk belenyugodni és lazítani.

Sokan hajlamosak azt hinni: ha nem indul könnyen egy kapcsolat, akkor nem is fog működni hosszú távon. De ne feledjük: minden kapcsolatba be kell fektetni. Munka nélkül nincs eredmény. Tökéletes kapcsolat nemigen van, nem kell mindjárt elkeseredni és szakításon gondolkodni, ha úgy érezzük, megakadtunk.

A legtöbb kapcsolatnak megvannak a keményebb időszakai, különösen az elején, amikor a felek még nem csiszolódtak össze. De ha valóban szereti egymást a két fél és hajlandó erőfeszítéseket tenni, a kapcsolat könnyen működőképessé tehető.
Amennyiben viszont mindkét fél titkolózik, szerepet játszik, nem biztos az érzéseiben, az igencsak megnehezíti a dolgot. Frusztráló szituációkat teremt, így pedig a kapcsolat nem sokáig fog működni.

A jól működő kapcsolatokban a férfi és a nő nemcsak társak, de egymás legjobb barátai is. A legjobb barátnak elmondhatunk szinte mindent, ő a bizalmasunk és vele nevetünk a legtöbbet.

Ha ezekre a "funkciókra" mi másokat - például barátnőket - tartunk fenn, megtehetjük, de ez esetben elgondolkodtató, hogy a párunk akkor nem tölti be igazán a szerepet, amiért mellettünk van...