A nő nem születik, hanem létrehozzák A fenti mondatot Freud fogalmazta meg, és ez alatt azt értette, hogy a nőiséget bizony tanulni kell. A kicsi gyermekből hosszú-hosszú tanulási folyamat révén válik nő, és ez alatt a tanulási idő alatt nem kis nehézségekkel kell szembenézni. Már a kezdetek kezdetén a lánygyermek automatikus vonzódás érez apja iránt (Ödipusz-szindróma), anyját pedig egyfajta riválisnak tekinti. Normális esetben ez az érzés okozta konfliktus úgy oldódik meg, hogy a kislány azonosul az anyával, így ketten egyként birtokolják a szeretett férfit. Ám ha ez különböző okok miatt nem így történik, a lány és az anya szembekerül egymással. „Jaj, csak olyan ne legyek, mint az anyám!” – számtalanszor hangzik el ez a mondat, és ez azt jelzi, hogy nem sikerült zökkenőmentesen túljutni annak idején a természetes birtoklási vágyon. Az anyával való azonosulás valamiért nem tudott bekövetkezni a gyermekkorban, így a kislány az apai értékekkel hasonult részlegesen vagy teljesen. (Ahogy a mondás tartja: ma a nők már nem főzni tanulnak az anyjuktól, hanem inni az apjuktól.)
Ha szeretsz, akkor szép vagyok A kamaszkor, a nővé válás időszaka rendkívül nehéz: meg kell birkózni az először jelentkező menstruáció ijesztő és misztikus élményével, a növekvő mellek miatti szégyennel (ilyenkor alakul ki sok lánynál a helytelen testtartás), a női ideálhoz való hasonulás gyötrő késztetésével. Ez az az időszak, amikor a másik nemtől várjuk az önigazolást: ha senki nem érdeklődik irántunk, értéktelennek, csúnyának érezzük magunkat. Ezért aztán gyakran a társfüggőség vagy a gyakori partnerváltogatás biztosítja a kamaszlány számára, hogy szerethetőnek tartsa saját magát. A kamasz- és ifjúkor során teszünk szert azokra a negatív tapasztalatokra is, amelyek aztán meghatározzák további kapcsolatainkat. Ha tárt karokkal és szívvel közeledtünk, de megsebződtünk, a pszichébe beíródik a mondat: ha szeretsz, megbánthatnak. Sok nő emel ilyenkor falat a lelke köré, amelyen aztán csak nehéz és állhatatos munkával üthet rést az arra érdemes társ.
Szép, okos és sikeres Napjaink nőideálja igen magasra teszi fel a mércét: külsejéből hozza ki a maximumot (kozmetikus, fodrász, diéták, sport, öltözködés), munkahelyén kiválóan teljesítsen, találja meg a legméltóbb társat, legyen csodálatos anya és feleség. Mindennek megfelelni persze lehetetlen, ám mert a média ezt közvetíti felénk, ostorozzuk magunkat és szorongással tölt el, ha valamelyik területen nem a tökéletes teljesítményt nyújtjuk. Mindaz az önbizalom pedig, amelyet ifjúkorban esetleg a körülöttünk legyeskedő férfihadtól kaptunk, szép lassan töpörödni kezd.
Nagy pocakkal, kis gyerekkel A nők számára a gyermekvállalás a krízisek és a lelki törések melegágya. A terhesség alatt megváltozott test elfogadását, a szexuális élet átalakulását sok nő igen nehezen éli meg. Azok a nők, akiknek saját testük mindig is problémát okozott, még súlyosabb problémákkal küszködhetnek a terhességi testtorzulások miatt. A szülés után nehezen tér vissza az élet a rendes kerékvágásba, küzdelem folyik a test újbóli elfogadhatósága, a szexuális vágy ismételt felébredése, a társ iránti vonzódás újra felfedezése céljából. Kemény harcok ezek, amelyeket ráadásul magunkban elfojtva élünk meg. Ezt pedig még csak tetézi az anyasággal kapcsolatos belső háborgások. A gyermek iránti haragot vagy a gondoskodás felett érzett negatív emóciókat bűntudattal, a „milyen anya vagyok én”-önváddal éljük meg, még akkor is, ha tudjuk, mindez teljesen természetes. Fontos és érdekes tény, hogy a pszichológiában nem használják a „jó anya”-terminust, helyette az „elég jó anya” kifejezés jelzi az elérhető lehető legmagasabb kategóriát! Mégis, mindannyian „jó anyák” szeretnénk lenni, s ha eltérünk a magunk által kijelölt ideától, bűntudat, kényszeresség, túlzott aggódás vagy depresszió nehezítheti mindennapjainkat.
Ketyeg a biológiai óra Sokan legyintenek a biológiai óra kifejezésre, mondván, ők ezzel nem foglalkoznak, boldogan élik szingli életüket. Holott a ketyegés bizony olyan elkerülhetetlen egy nő életében, mint a menstruáció. Jön, belemászik a fülbe és a lélekbe, és nincs kibúvó előle. Megjelenik a szorongás, a „nekem sose lesz gyerekem” érzése, egyfajta női „kapuzárási pánik” lesz rajtunk úrrá. Ez a nehéz időszak azonban egyben lehetőség is: szembenézni és leszámolni irreális elvárásainkkal akár a partner, akár saját elképzelt életutunk területén. Ha ezt sikerrel megtesszük, társsal vagy anélkül is biztosítjuk a harmónia lehetőségét további éveinkre. A biológiai óra a nő életében még egyszer jelentkezik: a menupauzás ciklus ismét próbára teszi nőiségünket. Át kell élnünk a szépség elveszítését ebben a külső-központú világban – ám jobb, ha megtesszük, mintha mindenféle plasztikával késleltetjük az ifjúság elengedését és az új identitás kialakítását. S ha sikerrel járunk az önmagunkban kanyargó utakon, előbbukanhat eddig rejtett, legszebb oldalunk is: a magával és a világgal megbékélt nő, aki élete során annyi értéket halmozott fel és dolgozott ki magában, hogy kincsei ragyogásának fényénél ezerszer szebb, mint valaha is volt.
Ha szeretsz, akkor szép vagyok 
Nagy pocakkal, kis gyerekkel 
Ketyeg a biológiai óra 
