Néhány ember a puszta jelenlétével képes arra, hogy elszívja a környezetében lévők energiáját. Nem ritka, hogy baráti viszonyban is állnak az erről mit sem sejtő, ennélfogva tehetetlen „áldozataikkal”, akik egyértelműen tapasztalják magukon az energiaelszívás jeleit: a letaglózó fáradtságot. Tipikus tünetek: általános kimerültség, motiváció- és energiahiány, kóros soványság, sápadt arcbőr és általános gyengeségérzet.

Az áldozatok többnyire az egyébként is könnyen befolyásolható emberek közül kerülnek ki. Ha erős személyiséget képes „lerabolni”, akkor különösen erős energiavámpírral van dolgunk. Ilyenek is vannak. Amikor az energiaelszívás akaratlanul megy végbe – lelki parazitákról van szó. Azokban az esetekben, amikor a hatás előre eltervelt, energiavámpírról beszélünk.

A domináns fél, az energiavámpír mindig megakadályozza, hogy áldozata védekezzék. Noha az energiavámpírok egy része normális, jóhiszemű ember. Sokan nem is gondolják magukról, hogy képesek környezetük energiáját elszívni. Talán egyszer-egyszer számukra is gyanús lehet, hogy némelyek igyekeznek elkerülni őket. Érthetetlenül, hiszen ők maguk kedves, udvarias, figyelmes embereknek tudják magukat. Csak éppen fárasztó velük beszélgetni. Mert energiarablók.

Valójában boldogtalan emberek, akik áldozataik energiájával, annak megcsapolásával töltődnek fel. Gyakran elég elválasztani egymástól az energiavámpírt és szenvedő alanyát, máris látványos lehet a siker.

Az energia elszívása bármely olyan szituációban megfigyelhető, amikor több ember van jelen. Lehet szó családi összejövetelről vagy egy véletlenszerűen összezárt közösségről (autóbusz, metró, mozi). Nem ritkán férj-feleség, anya és gyermeke egymás vámpírja és áldozata. Az emberek három kategóriába sorolhatók: energiaadók, semlegesek és energia(f)elvevők.

Minden olyan személy energiavámpírnak minősül, aki folyamatosan megköveteli, hogy időt és figyelmet fordítsanak rá. Különösen akkor, ha a vele töltött idő után kimerültnek érzi magát a másik fél. Az emberek közötti kommunikáció jó esetben folyamatos energiacsere, amitől mindketten feltöltődnek, de legalábbis nem merülnek „le”, mint egy laposelem. Ilyenkor szívesen vagyunk szeretteink, barátaink körében.