Ha végiggondolod, valószínűleg sok olyan embert ismersz a környezetedben, aki egyszerűen képtelen arra, hogy nemet mondjon. Rossz kapcsolatban él, rossz munkahelyen dolgozik, hagyja, hogy mindenki kihasználja, átgázoljon rajta. És van, amikor még keményebb a dolog: nem tud nemet mondani egy szenvedélybetegségnek, egy agresszív partnernek, és akár az élete is veszélybe kerülhet. Ahhoz képest, hogy ez az egyik első szó, amit már egészen kis korunkban, első dackorszakunkban is olyan nagy vehemenciával ismételgetünk, mégis: felnőttként a legtöbbünket úgy neveltek, hogy nehéz legyen ellentmondani.
Nők hátrányban – megint Bizony, ismét olyan területre tévedtünk, ahol a nők általában hátrányban vannak. Bár az elmúlt évtizedek sokat változtattak a lányok nevelésén, az ő szocializációjukban még mindig nagy szerepet játszik a gondoskodás – akár a saját szükségleteik rovására is. Nem segít az sem, hogy a munkaerő-piac nem alkalmazkodik a gyereknevelés szükségleteihez: így a nőnek előbb-utóbb döntenie kell, melyik téren mond nemet, ezzel hatalmas lelkifurdalást keltve magában.
De miért olyan nehéz? A kisgyerekeknek életfontosságú, hogy ki tudják fejezni szükségleteiket – hiszen így biztosíthatják életben maradásukat. Később azonban, amikor már nem a túlélés a tét, hanem a társadalomba való mielőbbi beilleszkedés, sőt, inkább belesimulás (hallottunk már olyat is, hogy valaki kisfiát viccesen „felhasználóbarátnak” nevezte), gyorsan kénytelenek vagyunk megtanulni a szabályokat. A nevelés, iskola, család és más területein egyaránt az a törekvés, hogy mielőbb és minél inkább felhasználóbaráttá tegyük a gyerekeket.
Ráadásul zsidó-keresztény hagyományunk alapeleme is a bűntudat, no meg a társadalmi normák is az önzetlenségről szólnak. Így hát már gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy ne mondjunk nemet, hanem akár gondolkodás nélkül azt tegyük, amit mondanak nekünk. Ha pedig nemet mondanánk, akkor rögtön bekapcsol a nem tehetem vagy a nem illik vörös lámpa, és őrjöngő villogásba kezd.
Azt pedig ki ne akarná, hogy simulékony, kedves embernek tartsák? Ez sem így lesz, ha folyton nemet mondunk. Így sokszor megfelelési vágyból is bólintunk nemszeretem dolgokra. Az egyszeri esetekből beidegződés, szokás lesz, és végül arra jutunk majd, hogy olyan dolgokkal töltjük időnket, amelyekre egyáltalán nem vágyunk.
Mondj nemet! A következő technikák segítenek abban, hogy megtanulj nemet mondani, anélkül, hogy átgázolnál másokon. Hidd el, ahogy elkezded alkalmazni, ahogy elkezdesz kiállni magadért, egyre jobban fognak tisztelni, és egyre több ember akar majd veled lenni. Nem azért, mert mindenre igent mondasz nekik, hanem mert tudják: mindig őszinte vagy!
1. Ne siesd el! Ha egy kérdésre nemet mondanál, nyugodtan kérj időt. Így egyrészt lesz időd átgondolni érveidet, másrészt beszélgetőpartnered sem hiheti, hogy csak úgy leráztad.
2. Beszélj egyes szám első személyben! Mindig én-nel kezdd a mondataidat, ne a te legyen elöl. Így nem tűnsz támadónak!
3. Mondd el, mit érzel! Nyugodtan mondd el, mit gondolsz az adott kérdésről, hiszen ezek azok az indokok, amelyek miatt nemet mondasz. Ezek lehetnek érzések is!
4. Fogalmazz világosan! Ne ereszd túlságosan bő lére a mondanivalódat, inkább mondd el egyértelműen, amit szeretnél. Az észérvekbe nehéz lesz belekötni!
5. Maradj nyugodt! Hiszen nem megbántani vagy megfélemlíteni akarod beszélgetőpartnered, csak nemet mondasz neki!
6. Figyelj a testbeszédre! Mindig tűnj határozottnak, és így elkerülheted, hogy hosszas vitába kelljen bonyolódnod!
De miért olyan nehéz? 
Mondj nemet! 
