 Érdemes emlékeztetni olvasóinkat arra, hogy saját magunkban létezik egy matematikai pont… Kétségtelen, hogy ezt a pontot sem a múltban, sem a jövőben nem találhatjuk meg… Aki
fel akarja fedezni ezt a titokzatos pontot, itt és most kell azt
megkeresnie a saját belsőjében, pontosan ebben a pillanatban, nem egy
másodperccel előbb, sem később… A Szent Kereszt két egymást keresztező Függőleges és Vízszintes tengelye ebben a pontban találkozik… Mi tehát minden pillanatban két Út előtt állunk: a Vízszintes és a Függőleges út előtt… Egyértelmű, hogy a Vízszintes nagyon „közönséges”, ezen az úton jár „Vince és a vének”, „Viktor és a világ”, „Rajmund úr és minden úr”. Nyilvánvaló, hogy a Függőleges teljesen különbözik ettől, ez az intelligens lázadók útja, a Forradalmároké… Amikor
valaki önemlékezésben van, amikor dolgozik önmagán, amikor nem azonosul
az élet különféle gondjaival és hercehurcáival, akkor valójában a
Függőleges Ösvényen halad… Természetesen soha
nem könnyű feladat megsemmisíteni a negatív érzelmeket: elvetni minden
azonosulást a saját kényelmünkkel, mindenfajta bajjal, üzlettel,
kártyaadóssággal, fizetési kötelezettséggel, adóssággal,
zálogkölcsönnel, telefon-, víz- és villanyszámlával stb…  A
munkanélküliek, akik ilyen vagy olyan okokból kifolyólag elvesztették
állásukat, a munkájukat, természetes, hogy pénzhiányban szenvednek.
Nekik tehát nagyon nehéz megfeledkezniük a helyzetükről, nehéz nem
aggódniuk, nem azonosulniuk a gondjaikkal. Akik
szenvednek, akik sírnak, akik az életben valamilyen árulás vagy
igazságtalanság áldozatai lettek: hálátlanság, rágalom vagy szélhámosság
áldozatai, valóban megfeledkeznek magukról, a saját Valódi Lényükről, teljesen azonosulnak az erkölcsi tragédiájukkal… A Függőleges Út alapvető jellemvonása az önmagunkon való munka. Senki nem léphet a Nagy Lázadás Ösvényére, ha nem dolgozik önmagán… Az
a munka, amelyre utalunk, Pszichológiai természetű. Arra a változásra
utal, amely abban a pillanatban következik be, amelyben itt és most
vagyunk. Meg kell tanulnunk egyik pillanatról a másikra élni… Például
egy olyan személy, aki kétségbe van esve valamilyen érzelmi, gazdasági
vagy politikai probléma miatt, nyilvánvalóan megfeledkezett önmagáról… Ha
ez a személy megáll egy pillanatra, megfigyeli a helyzetet, megpróbál
önmagára emlékezni, és aztán megpróbálja megérteni a magatartásának az
értelmét… ha elgondolkodik egy kicsit, ha arra
gondol, hogy minden elmúlik, hogy az élet csalóka, és hogy a halál
elhamvasztja a világ összes hiábavalóságát… ha
ez a személy megérti, hogy a baja lényegében csupán „Egy Szalmaláng”,
egy hiú lángocska, amely hamarosan kialszik, akkor ez a személy nagyon
gyorsan és meglepődve azt tapasztalja, hogy minden megváltozott…  A gépies reakciókat logikai szembesítéssel és a Lény Benső Önvizsgálatával lehet átalakítani… Egyértelmű, hogy az emberek gépiesen válaszolnak az élet különböző körülményeire. Szegény
emberek! Végülis mindig áldozatokká válnak. Ha valaki hízeleg nekik,
mosolyognak. Ha megalázzák őket, szenvednek. Sértegetnek, ha őket is
sértegetik. Átkozódnak, ha őket is átkozzák. Soha nem szabadok.
Felebarátaiknak hatalmukban áll, hogy örömüket bánatra, reményüket
reménytelenségre változtassák. Ezek közül
mindenki, aki a Vízszintes Úton halad, egy olyan hangszerre hasonlít,
amelyen minden társuk olyan dallamot játszik, amilyet éppen akar… Az, aki megtanulja átalakítani a gépies reakciókat, tulajdonképpen a „Függőleges Útra” tér rá. Mindez a „Lény Szintjében” alapvető változást jelent, amely a „Pszichológiai Lázadás” rendkívüli eredménye. | 
