A test különös tréfái
Ahogy a nőknél létezik a menopausa tünetegyüttese, úgy a férfiaknál is megjelenik 50-55 éves kor körül az ún. andropausa. Mindkét nem szervezete egyaránt tartalmaz férfihormonokat (tesztoszteron) és női hormonokat (ösztrogén). A hormonok aránya 80:20%, ám ez a változó korban felborul, amelynek testi jelei vannak. A férfiaknál előfordulhat a mell és a csípő növekedése, megjelenik a hízékonyság, a nemi vágy csökkenése, egyre gyakoribbak a merevedési problémák. Jellemző tünet még az álmatlanság, az emlékezet lassú romlása, a reakciókészségek lassulása is, a hajszálak elvékonyodnak, a bőr szárazabbá válik. Ezenkívül a tesztoszteronnak pszichikai vonatkozása is van: a magasabb tesztoszteron szinttel rendelkező férfiak sikeresebbek, határozottabbak, sőt, szexuálisan aktívabbak. És itt vetődik fel a kérdés: akkor hogyan lehetséges, hogy a változó korba érő férfiak nemi vágya mégis erőteljesen növekszik, sőt, az eleddig hűséges egyedek is különös késztetést éreznek a félretekintgetésre?
Az oroszlán nem akar aludni
Éppen ezek a fizikai tünetek, a férfi-lét erőtlenedése okozza a „midlife crisis”-t, azaz a középkorúakat érintő válságot, amelyet a férfiak esetében nemes egyszerűséggel kapuzárási pániknak nevez a köznyelv. Ahogyan férfiasságuk hanyatlásával szembekerülnek, a férfiakban hihetetlen erejű bizonyítási kényszer lesz úrrá. Mondhatjuk úgy is, nem adják fel harc nélkül – hiába tudják, hogy elkerülhetetlen, utolsó leheletükig küzdenek az ifjúságért. Gyakran egy másik ember ifjúságával: sok férfi ilyenkor fordít hátat családjának, és „újít be egy fiatalabbat”. Ifjú kedvesük révén ugyanis egy pillanatra ismét visszakerülhetnek az élet véráramába, megízlelhetik a fiatalabb korosztály kedvteléseit, beleláthatnak a változó világ legújabb szegletébe. Emellett pedig talpig férfinak érezhetik magukat, hiszen tapasztalataik, megalapozott életpályájuk vonzó hatalmat nyújt számukra. Ám sokszor nem az a lényeges, hogy a társ fiatalabb legyen: elég az, ha egy új, friss kapcsolat érzelmi viharai, az újdonság varázsával felkorbácsolt nemi vágy, a szerelmi lángolás hőfoka ébren tartja a szunnyadni készülő oroszlánt.
És ami mögötte van
Persze mindez azért nem ilyen felhőtlen. A férfiak komoly kudarcként élik meg az öregedéssel járó tüneteket, és rendkívül nehéz számukra szembenézni férfiasságuk elvesztésével. Míg a nő a gyermekszüléssel és -neveléssel úgy érzi, valamilyen szinten megtalálta a helyét a világban, elvégezte kijelölt feladatát, valamiképpen „letett valamit az asztalra”, addig a férfi számára ez a bizonyosságérzet nem adatik meg. Feladatait, ha teljesítette is – vajon helyes feladatot választott-e? A nő számára ez nem kérdés, hiszen ha gyermekére néz, egyetlen áldozatot sem bán meg. A férfit azonban a testi változások ráébresztik arra, hogy Napja bizony túl van már a zeniten, és vonulása visszavonhatatlanul a leáldozás felé tart. Amikor fizikai tüneteik megjelennek, tudatosul bennük, hogy nincs visszaút – és harcolni kezdenek. És ez a jobbik eset: sok férfi esik depresszióba: a középkorú férfiak közül háromszor többen követnek el öngyilkosságot, mint a nők, hatvanöt év felett ez az arány pedig már hétszer(!) több.
Már a harmincasok is
Ráadásul a kapuzárási pánik ideje egyre korábbra tolódik: egy brit biztosítótársaság felmérése szerint egyre több harmincas férfi éli át ezt a válságot. A rájuk nehezedő nyomásnak, a családfenntartás, a karrier és a magánélet elvárásainak lehetetlen egyidőben megfelelniük, így a kapuzárási pánik már idejekorán megjelenik. Tüneteik abban különböznek idősebb férfitársaikétól, hogy nem új kapcsolatok vagy irracionális vásárlások útján próbálják áthidalni a krízist, hanem az önsegítő könyvek, tanfolyamok, életvezetési tanácsok és a plasztikai sebészet nyújtotta lehetőségek mániákus vadászásával.
Amit megtehetünk
Nem árt tehát komolyan venni az erősebbik nem öregedéssel vívott küzdelmét, még ha az csak csendben zajlik is. Természetesen a férfiak többsége hűtlenkedés vagy komoly pszichés változás nélkül képes átvészelni a válságot, ám mindenképpen komoly próbatétel ez a korszak életükben. S mi az, amit mi, nők, megtehetünk értük? Támogassuk őket, erősítsük bennük önértékelésüket, fokozottan figyeljünk arra, hogy dicsérettel, kedvességgel, a tisztelet megnyilvánulásaival kifejezzük irántuk érzett nagyrabecsülésünket. Ha komolyabb a probléma, hívjuk fel az érintett figyelmét, hogy léteznek andrológus-férfigyógyászok, akik mind a fizikai, mind a mentális tünetek kezelésében hatékony segítséget nyújthatnak. De minden esetben tartsuk szem előtt, hogy válságot átélő ember áll velünk szemben, aki segítségre szorul, amely segítség néha nem több mint egy szeretetteljes, biztató szó.
