Guatemalában, a trópusi esőerdő mélyén egy magasan fejlet
letűnt civilizáció nyomai rejtőznek. Tikal a maja birodalom legnagyobb
vallási központja volt, mely a meredeken felszökő hatalmas lépcsős
piramistemplomairól híres.
dőszámításunk előtt 1500 évvel indult virágzásnak a
maják fejlett civilizációja. Tikal egyike volt a maja civilizáció fő
kulturális és vallási központjainak, és egyben a legnagyobb is a maja
civilizáció által alapított városok közül. Monumentális piramisokat
építettek itt már a Kr. e. VI. században. A kilencszázas évek környékén
azonban ismeretlen okok miatt hirtelen félbeszakadt a fejlődés, és
néhány évtized alatt romba dőlt az addigi civilizáció. Tikal csaknem
ezer évig, az újrafelfedezéséig mély álomba merült.
A „Tikal” név azt jelenti maja nyelven, hogy „A hangok helye”
vagy „A hely, ahol szellemhangok hallatszanak”. Egy különös feltételezés
szerint az itt épült templompiramisok egyedi akusztikájú hangszerek,
vagy olyan kommunikációs eszközök lehettek, ahol a papok holtak
szellemeivel vették fel a kapcsolatot. Némely piramis uralkodói
síremléke és vallásos szertartások színhelye volt. Ez a rejtélyes
akropolisz egy közel 16 négyzetkilométeres területen fekszik, ahol
becslések szerint három-négyezer épület állhatott. Óriási paloták,
monumentális piramistemplomok, szertartásokra kialakított grandiózus
terek, díszes síremlékek, hatalmas labdajáték pályák, egyszerű és
többemeletes lakóházak romjai utalnak az elveszett világ magasan fejlett
kultúrájára. A maják lakóházai szerényebbek voltak, de sírjaikat és
templomaikat annál díszesebbre varázsolták. Az élet a tereken, a
piramistemplomok lépcsőin, a teraszokon és a platókon zajlott.
Kultikus helyek és csillagvizsgálók
A maja kultúrában az uralkodó a papok rétege volt, így az élet a
vallási szertartások köré szerveződött. A papok építtették a kultikus
helyeket, ők voltak az írás és a naptár feltalálói. A hieroglifaírásos
domborművek fejlett időmeghatározásról is tanúskodnak. Alighanem
rituális meggondolások alapján ez a nép alkotta meg az ókori világ
legösszetettebb, igen pontos megfigyeléseken alapuló naptári rendszerét,
amelynek alapja természet- és napimádatuk volt. A piramis építmények
némelyike csillagászati megfigyelő lehetett. Háromféle időszámítást is
használtak: a Nap, a Hold és a Vénusz mozgása szerint egyaránt számolták
az időt, amelynek kezdőpontja a világ teremtésének általuk kalkulált
ideje volt.
A lépcsős piramistemplomok titka
Tikal központi terén áll az úgy nevezett Akropolisz, amelyen a
nyolc piramistemplom egyetlen építészeti egységet alkot. A
legkimagaslóbb, fennmaradt épület a négy hatalmas mezoamerikai lépcsős
piramis: a Nagy Jaguár Templom, a Hold Temploma, a Kétfejű Kígyó
Temploma, illetve a Feliratok Temploma, mely talán a legkülönlegesebb. A
Feliratok templomában az egyik kőtömbön ékekre leltek a régészek,
amellyel elmozdítható volt a fal. Ahogyan elmozdították a követ, egy
titkos átjárót találtak, majd törmelékkel elborított lépcsőt. A lépcső
megtisztítása után rábukkantak egy szobára, ahonnan egy előzőleg
befalazott nyíláson keresztül olyan terembe értek, ahol a padlót
teljesen elborították a monumentális faragású kövek. Óriási kőtömbök
feküdtek egymáson domborművekkel díszítve. Fölemelve a hatalmas követ,
egy király sírjára bukkantak.
A maja piramisok kilencszintes építmények voltak, ami a maja
kozmológiára utal, ahol a krokodil hátán úszó világnak kilenc alvilága
volt. A piramistemplomokon alig találunk sima felületet, hihetetlenül
sok a kőfaragvány, amelyek uralkodókat és vallási szertartásokat
ábrázolnak. A szentélyekben pedig gyönyörűen faragott hieroglifákkal
teli kőtáblák találhatók, melyek a maja uralkodók életét és a város
történetét tartalmazzák. Tikal feltárásán és restaurálásán az elmúlt
15-20 évben folyamatosan kutatók és régészek dolgoznak, sok titok övezi
még a maja birodalom legendás városát.