Él egy
régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel
megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az
életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas
vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és
egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.
Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra
váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg.
Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok
évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:
"Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, … de nem történt semmi. ”
"Én neked nem ígértem ezt -válaszolt az angyal.- Én ezeknek a dolgoknak a
lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a
lehetőségekkel.”
Az ember megdöbbent. "El sem tudom képzelni, miről beszélsz!” -mondta.
"Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? -kérdezte az angyal.
Az ember bólintott.
"Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva
egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha
visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a
környéken.”
"És arra emlékszel-e, -folytatta az angyal -volt egy eset, amikor a
várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem
tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a
bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész
otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem
mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.
Az ember szégyenkezve bólintott.
"Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét
megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged.”
-mondta az angyal.
"És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked
annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy
későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne
férjhez egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél
mellette.
Az ember újra bólintott, de már sírt.
"Igen barátom, -mondta az angyal -ő a feleséged lett volna, vele sok
gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész
életedben.
- Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében, de gyakran,
ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a
félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a
lehetőségekkel.
Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi nem
beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és
nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha
elveszítjük.
De még nincs veszve semmi. Mi még életben vagyunk. Elkezdhetjük
kihasználni az előttünk álló lehetőségeket. Mi elkezdhetünk létrehozni
lehetőségeket saját magunk számára."
