A

Az egyiptomi piramisok évezredek óta csodálattal töltik el az embereket. Kheopsz fáraó híres síremlékét, a maga 146 méteres magasságával sokáig a legnagyobb emberkéz (ű) alkotta építménynek tartották. Úgy tűnik azonban, hogy már létrejöttük idején is csupán kistestvérei voltak a kínai piramisoknak.

Kína az ókori világ sok szempontból legfejlettebb kultúráját hozta létre. A lakói által Középső birodalomnak nevezett hatalmas ország története lehet, hogy sokkal rejtélyesebb és ősibb, mint azt a kutatók manapság gondolják. A múltját övező titkok közé tartoznak azok a hatalmas piramisok, melyek Kína középső részén, Shensi tartományban találhatóak.

A kínai piramisokról először két ausztrál kereskedő számolt be, akik 1912-ben jártak errefelé. A rengeteg mesterséges domb felkeltette kíváncsiságukat és a helyi buddhista szerzetestől kérdezősködtek felőlük. Egy öreg paptól megtudták, hogy az építmények sírhelyek, ami pedig a korukat illeti, azt senki sem tudja megmondani. A kolostor legősibb, ötezeréves feljegyzéseiben is csak annyi szerepel, hogy a – kínaiul lingnek nevezett – halmok nagyon régiek. A kereskedők azt is megtudták, hogy a piramisok abból a korból származnak, amikor a régi császárok uralták Kínát. Ezek az uralkodók nem földi eredetűek, hanem a menny fiainak leszármazottai, azoké, akik üvöltő, tüzes fémsárkányokon érkeztek erre a bolygóra.

A piramisok következő említése több mint egy évszázaddal későbbi: 1945-ben James Gaussman, az amerikai légierő pilótája gépével Indiából Csungkingba tartva átrepült a terület fölött és légifelvételeket készített, melyeken több piramis is látható.

A hatvanas években szintén amerikaiak fotózták le az építményeket – ezúttal a világűrből. Az egyik éppen Kína fölött repülő Apollo űrhajó fedélzetéről egy asztronauta kilenc szokatlan felszíni képződményt vett észre, amiket lefényképezett. készített. Amikor a képeket előhívták és kinagyították, kiderült, hogy amit az űrhajós látott, az kilenc hatalmas, legyező alakban elrendezett piramis. Mindez Xiantól délnyugatra, a Tabai-Shan hegységben található, és később azt mondták róla a kínaiak, hogy kilenc nyugati Han császár sírját rejtik a Kr.e. első és második századból. A piramisok magassága megegyezik a Kheopsz piramiséval.

Napjainkban egy német kutató, Hartwig Hausdorf foglalkozott legtöbbet a témával: többször járt a helyszínen, beszélt kínai kutatókkal, és felvételeket készített e rejtélyes alkotásokról. Hausdorfnak nem volt könnyű dolga. A kínai hatóságok ugyanis ismeretlen okokból titkolni igyekeznek a piramisok létét. Több mesterséges hegyet beültettek fenyőfával, hogy természetes alakulatnak látszódjék. (A titkolódzás egyik magyarázata lehet, hogy a környéken van a kínaiak egyik űrközpontja is.) Amikor Hausdorf a kínai akadémia illetékeseinek megmutatta Gaussman fotóit, csak néhány piramis létezését ismerték el. A német kutató azonban kitartó volt, aminek meg is lett az eredménye: mára már több mint 100 piramist találtak egy nagyjából 2000 négyzetkilométeres területen.

A piramisok építőanyaga agyag és föld, mely az építésük óta eltelt hosszú évezredek alatt majdnem kőkeménységű lett. Kőből csupán egy piramis épült Shandongban és az is csupán 20 méter magas.

A piramisok jó részét megrongálta az erózió vagy a mezőgazdasági termelés hagyott rajtuk nyomokat. A legtöbb teteje lapos, néhánynak templomot építettek a csúcsára.

A földhalmok magassága általában 25 és 100 méter között van. Ám van közöttük olyan, melynek magassága meghaladja a 300 métert is. Ez az ún. Nagy Fehér Piramis, mely Xiantól 50 km-re délnyugatra található. Az építmény formáját tekintve hasonlít a teotihuacani nappiramishoz, magassága viszont ötször akkora, még a híres Kheopsz-piramisét és kétszer meghaladja.

Építőik gondosan tájolták a piramisokat. Az egyik újonnan felfedezett építmény szinte pontosan Kína földrajzi középpontjában helyezkedik el. Ezt és a többi mesterséges hegyet is a csillagok és égtájak szerint építették a feng shui szabályait is figyelembe véve.

A piramisok koráról eltérőek a vélemények láttak napvilágot. A kínai tudósok 4500 évesnek tartják őket. Ez ellentmond a két ausztrál helyi szerzetesektől szerzett információinak.

A piramisok egyikéről feltételezik, hogy az Csin Si huang-ti, (Kr.e. 259–210) a Kínát egyesítő első császár síremléke. Sima Qian, a 145 és 86 közt élt történetíró munkáiból ismerhetjük a síremlék építési körülményeit. Sima szerint a monumentális piramis 250 méter magas, és 700 000 munkásvett részt az építésében. Elkészülte után a felszínét beültették fákkal és fűvel, hogy természetes hegynek nézzen ki. Amikor a sír építését befejezték, mindenkit, aki tudta, hol a bejárat, élve eltemettek. A mesterséges hegy gyomrában van a császár kőből faragott sz*rkofágja. A világ kicsinyített mása veszi körül: található a sírban egy folyó is, mely víz helyett higanyt tartalmaz és egy szerkezet állandóan mozgásban tartja. A sírt különféle trükkös csapdákkal szerelték fel a sírrablók távol tartása érdekében. A higanyról szóló leírást bizonyítani látszanak a tudományos mérések: a környéken a talaj higanytartalma jóval az átlagos felett van. A kínai régészek – bár tisztában vannak a császári sír pontos helyével – egyelőre nem tervezik a feltárását, nem utolsósorban a csapdáktól való félelmük tartja őket vissza.

Az első császár sírja talán magyarázattal szolgálhat a piramisok agy részére, de nem ad választ a többi, mintegy száz földhalom építésének okára, módjára és idejére. Talán ha a kínaiak felhagynának a titkolódzással és ásatásokat végeznének, sok kérdés megválaszolható lenne.