Pompej (Pompeii) ókori római   romváros Nápoly  közelében,  Campania olasz tartományban. A város a Vezúv  lábánál, egy lávatalapzaton épült. Valószínűleg az oszkok  alapították. Rövid ideig az etruszkok  is birtokolták illetve a szamniszok .

Pompej részt vett a campaniai  városok Róma  elleni szövetségében, ennek következtében Kr.e. 89 -ben Sulla  csapatai megostromolták. Noha szövetségesei segítettek az ostromnak ellenállni, a város Kr.e. 80 -ban behódolt Rómának . Ezt követően Colonia Cornelia Veneria Pompeianorum név alatt római kolónia lett. A Vezúv  kitörése pusztította el 79 -ben. Hatalmas  hamu- és lapillitömeg  lepte be a várost, teljesen eltemetve azt. 

Pompej első megtalálása teljesen véletlenszerű volt. A 16. században a Sarno  folyó szabályozási munkálatai során bukkantak fel az első falmaradványok. 1748. április 6-án  kezdték meg hivatalosan az ásatásokat Rocque Joaquin de Alcubierre spanyol mérnök vezetésével, akinek nevéhez fűződik  Herculaneum 1738-as felfedezése is. A rövidesen híressé váló lelőhely kiemelt szerephez jutott az újkori európai kultúra fejlődésében. Napjainkban Olaszország egyik kiemelt turisztikai célpontja, és a Világörökség része. 

Pompej és a környező települések lakói hozzászoktak a gyakori  földrengésekhez, amelyek nem keltettek pánikot. Ezt ifjabb Plinius írásaiból tudjuk. Kr.u. 62. február 5-én azonban erős földrengés rázta meg a vidéket, súlyos károkat okozva a kikötőben és a városban. A délutáni órákban bekövetkezett rengés az utólagos becslések szerint 7,5-ös (Richter-skála) erősségű lehetett.

Ezen a napon, Pompej lakossága Augustus császár ünneplésére készült, ugyanakkor a város patrónusának ünnepe is erre a napra esett. A földrengést általános pánikhangulat követte, amelyet csak tetőztek az olajlámpák által okozott tüzek. A közeli  Herculaneum és Nuceria városait szintén érintette a földrengés pusztító ereje. A földmozgás következtében számos templom, lakóház, híd, valamint út elpusztult. A feltételezések szerint szinte a város összes épülete megrongálódott. A földrengést követő napokban a városban anarchia dúlt, általános jelenséggé vált a rablás, fosztogatás, a lakosokat pedig éhínség gyötörte. 

Kr. u. 62 és 79 között végeztek ugyan újjáépítési munkálatokat, de a földrengés által okozott teljes kárt nem sikerült felszámolni. Nem létezik adat arról, hogy ebben az időszakban hány ember hagyta el a várost és költözött a birodalom más vidékeire. A lassú újjáépítési folyamatot a további kisebb földrengésekkel magyarázzák, amelyek a Vezúv 79-es kitöréséig egyre gyakrabban jelentkeztek^.

Kr. u. 79. augusztus 24-én a Vezúv kráterét évezredekig elzáró lávatömítés váratlanul, iszonyú erőtől hajtva dobódott ki  Campania derült egére. A tűzhányó kilométernyi magasságba lövellte a kőtörmeléket, és fülsiketítő égzengés kíséretében felrobbant a hegy csúcsa. Az eget elsötétítette a vulkáni hamuból képződött sötét felhő, amely azután három napig gomolygott a katasztrófa színhelye fölött. Pompejt 7-8 m vastag  hamuréteg fedte be, s a borsószemnyitől a mogyorónagyságig terjedő kövek szüntelenül hulló zápora temette el.

Ezen a napon egyébként a Vulcanalia volt, azaz Vulcanus ünnepe. A kitörésről ifjabb Plinius (akinek nagybátyja - idősebb Plinius -, a misenumi flotta paracsnoka volt, és aki a mentési munkálatok során vesztette életét) részletesen beszámolt Tacitus római történetíróhoz írt levelében, így ez a legjobban dokumentált kitörés az ókorból. 

A rómaiak tudták ugyan, hogy a Vazúv egy vulkán, de kialudtnak vélték. Mint ahogyan az Plinius leveléből is kitűnik,  Misenum lakosai látták ugyan a kitörés során feltörő felhőt, de nem tudták beazonosítani, melyik hegyből származik. Ez is azt mutatja, hogy a Vezúv nem ártalmas vulkánként élt a köztudatban.

A második században élt Dio Cassius is leírja utólagos beszámolók nyomán a kitörés történetét, s noha írásába belevisz némi fantasztikumot is, mégis leírása valószerűnek mondható. Innen tudjuk, hogy a kitörés idején Pompej lakossága a pincékben húzódott meg a kőzápor elől. A befelé lejtősen épített római tetők tölcsérként ömlesztették a lapillit a házak udvaraiba. A hatalmas súlytól terhelt tetőzet hamar beomlott, ha addig egyáltalán ellenállt a gyakori földrengéseknek. Az utcákat magas lapilli- és hamuréteg borította, amely lehetetlenné tette az ajtók és kapuk nyitását, így aki pincébe menekült, kijönni többé már nem tudott. A lapilli- és hamuréteg szintje néhány ház falán látható és elég forró volt ahhoz, hogy megolvassza a falfestményeket védő viaszréteget.

A lakosság nagy része a Vezúvval ellentétes irányba, a  Sarno folyó felé menekült, ahol utolérte őket a vég. Számos csontvázat és jelentős értéket találtak az itt elvégzett ásatások során. 

És most egy frissebb hír: 

Pompej végzetét, Herculaneummal ellentétben nem a láva okozta, hanem a vulkánból szórt hamu és lapilli, amelyek vastag rétegben rakódtak le a városban, teljesen betemetve azt. Nem megfulladtak, hanem megégtek Pompeji lakosai a Vezúv i.sz. 79-ben történt kitörésekor – állítja a vulkán felébredésétől tartó olasz kutatócsoport. 

Azt javasolják, hogy javítsák ki az ókori város elpusztulásáról szóló részeket a Pompejiről szóló útikönyvekben, és mostantól az idegenvezetőknek is mást kell mondaniuk Olaszország – a római Forum Romanum után – második leglátogatottabb régészeti parkjában, amelyet évente kétmillió turista keres fel. "Pompeji lakosai ugyanis nem a hamutól fulladtak meg a Vezúv kitörésekor, hanem a legalább 300 fokos vulkáni felhőben égtek halálra. Néhány perc alatt meghaltak, nem szenvedtek hosszan, mint eddig hittük" – vélik a természeti katasztrófát tanulmányozó nápolyi kutatócsoport tagjai. 

A Vezúvon működő geológiai és vulkanológiai obszervatórium két munkatársa, Giuseppe Mastrorenzo és Lucia Pappalardo a nápolyi tudományegyetem biológusaival, Pierpaolo Petronéval és Fabio Guarinóval közösen arra a következtetésre jutott, hogy annak a vulkánkitörésnek, amelyről elsőként ifjabb Plinius számolt be az utókornak, teljesen más volt a hatása, mint azt eddig a tudomány feltételezte. 

A kutatók az 1944 óta alvó vulkán rétegeiből indultak ki, megvizsgálták a Pompeji és Herculaneum városát is belepő vulkáni törmelék szerkezetét, illetve az áldozatok DNS-ét is. Ahogyan a közelmúltban Izlandon is történt, a Vezúv kitörésekor hatalmas felhő tört fel, magassága elérte a 30 kilométert. A magasság alapján a tudósok a sűrűségét is kiszámították, és arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a vulkáni felhő egy perc alatt haladt át Pompejin. Ilyen rövid idő alatt a lakosok nem a hamutól fulladtak meg, hanem a Pompejiben 300 fokos, Herculaneumban még ennél is forróbb, 600 fokos vulkáni felhőben égtek halálra. A megkövült tetemek ezért maradtak fenn görcsbe rándulva, ezért tartják kezüket az arcuk elé. 

A tragédia pontos megismerése a megelőzésben segít – hangsúlyozta Mastrorenzo, aki szerint a rekonstrukció azt bizonyítja, hogy a Vezúv veszélyesebb, mint gondolják. Ha ismét kitör, néhány perc alatt bekövetkező égésre kell számítani – figyelmeztette az olasz katasztrófavédelem felelőseit. Az eddig kidolgozott, a Vezúv oldalán élő 600 ezer ember minél gyorsabb eltávolítását előíró evakuálási tervet nem tartja megfelelőnek. 

A vulkanológus szerint kizárt, hogy a Vezúv soha többé ne ébredjen fel, ráadásul egyszerre három helyről fenyeget. Bármelyik pillanatban kitörhetnek a Nápolytól észak-nyugatra fekvő Campi Flegrei kráterei is, és robbanás szélén az Epomeo vulkán is Ischia szigetén. 

Felhasznált forrás: www.hu.wikipedia.org; www.mult-kor.hu