A közel 500 évvel ezelőtt elkészült freskó az egyik leghíresebb műalkotás a Vatikánban, és egyben a világ egyik leghíresebb műremeke is. Gilson Barreto és Marcelo de Oliveira brazil orvosok szerint azonban a freskó jóval több, mint szimpla műalkotás. Szerintük ugyanis Michelangelo a mennyezetet alkotó 38 lap közül 34-re az emberi anatómiával is rokonítható ábrázolásokat festett. Így az ábrázolások kiolvasásakor derült ki, hogy amit eddig például fatörzsként azonosítottak, az egy gégecső; amit pedig az egyik jelenetben zöld táskaként láthatunk, az egy emberi szív megjelenítése.
A számos belső szervet, csontot és egyéb anatómiai elemet a firenzei művész munkájában egy sajátos kód alapján fejtették meg az orvosok: csak jól oda kellett figyelniük arra, hogy mit is látnak. Egy többszörösen is lekódolt és nehezen felismerhető mintázatra bukkantak a kutatók, melyhez azonban ha valaki ismeri a kódot, akkor világosan felismerhetővé válik minden részlet. "Miért nem látta ezt eddig senki? Először is talán azért, mert nagyon keveseknek van olyan szintű anatómiai ismerete, hogy ezeket a részleteket ilyen képek alapján felismerjék. Nekem sikerült, mert nekem ez a munkám" -mondta a brazíliai Campinasban sebészként dolgozó Barreto.
A vatikáni pápaválasztó kápolnában azonban nem a brazil doktorok találtak először utalásokat a Michelangelo-kód meglétére. Tizenöt évvel ezelőtt az amerikai Frank Meshberger például az "Ádám teremtése" képen Isten és angyalai ábrázolásában az emberi agy egyik speciális keresztmetszeti képét látta meg, majd nem sokkal később ezt publikálta is. A brazil orvosok is Meshberger teóriája nyomán eredtek a kápolna képei nyomába "Azt mondtam magamnak, ha oda az agy egy részletét festette, akkor biztos nem csak az agyat festette meg. Kell ott másnak is lennie" - mondta Barreto. A kutatások során derült ki, hogy nem sokkal később egy másik amerikai orvos Garabed Eknoyan a "Földek és vizek szétválasztása" jelenetben pedig egy vesét vélt látni. Ezután Barreto könyvek tucatjain rágta át magát és a kápolna képeit tanulmányozva alig egy éjszaka alatt öt vagy hat újabb anatómiai részletet talált meg. Felfedezéseit másnap megosztotta kollégájával, akivel aztán három hónapon keresztül kutatták a további részleteket. A felfedezéseiket végül tavaly az "A Arte Secreta de Michelangelo" című könyvükben jelentették meg, mely Brazíliában máig a tudományos könyvek eladási listájának élén áll eddig eladott 50000 példányával.
A hihetetlen, ám mégis zavarba ejtő "agyszelet"
Michelangelo kódja a kutatók szerint elég egyszerű: szinte minden panelen jeleket és értesítéseket hagyott arra vonatkozóan, hogy mire érdemes odafigyelni. Bizonyos szögből figyelve szembetűnő lehet, hogy egyes freskókon az alakok ezt a részletet nézik, vagy valaki a képen mindig ezekre a motívumokra mutat. E mellett pedig a testrészeknek szimbolikus jelentése is van az adott szituációkban. "Már elmondtuk, hogy ez egy nagyon gyerekes nyelvezet, mert minden a pillantásokról, fényekről és a mozdulatokról szól" mondta Barreto. Mikor pedig az adott testrészeket ábrázoló freskóképeket az ugyanazokat megjelenítő fotók mellé helyezik, a hasonlóság többé-kevésbé tényleg szembetűnő lehet. A szerzők szerint ekkor egy kis kreativitásra is szükség van a részletek felfedezéséhez.
A könyv kritikusai szerint azonban ebben az esetben már annyival több kreativitásra van szükség, hogy az a fantázia határait súrolja. Szerintük ez a könyv is abba a vonulatba illik bele - csak a tudományosabb megközelítésből - melynek szépirodalmi irányzatában jelenleg Michelangelo kortársának, Leonardo da Vincinek kódját próbálják sokan megfejteni.
"Az a probléma - amibe sokszor a művészettörténészek is belesnek -, hogy gyakran azt látjuk, amit látni szeretnénk, és nem azt, ami tényleg ott van" - fogalmazta meg kritikáját a New York Egyetem reneszánsz művészeti professzora Dennis Geronimus, aki most azon dolgozik, hogy ellenőrizze az orvosok által dekódolt képeket.
Az emberi szív a freskón és a valóságban
De miért is használt volna Michelangelo titkos kódot, és miért festett volna emberi szerveket a Sixtus Kápolna mennyezetére?
Barreto és Oliveira szerint köztudott, hogy a reneszánsz művészek a humán anatómia és az emberi test igazi megszállottjai voltak. E mellett pedig a művészek a korban többször is elhelyeztek titkos tárgyakat, helyeket festményeiken, melyeket csak egy megfelelő szemszögből (vagy kód birtokában) lehetett látni. Így nem meglepő, ha egyikük épp az emberi testrészeket tünteti fel képén.
A gyorsan jött nemzetközi siker kapcsán a könyv szerzői több jelentős szakértőnek, és a Vatikán illetékeseinek is elküldték a könyvet, hogy véleményezzék azt, és ellenőrizzék az állításait. "Nem játszadozásból írtuk. Szerintük ez egy nagyszerű művészettörténeti felfedezés" - mondta Barreto. "Az egyetlen célunk csak a tudásunk terjesztése volt".
