„A halál semmiség,- írta Napóleon 1804-ben egy levelében – de legyőzetve élni annyi, mint mindennap meghalni.” Napóleont második bukása után a szövetséges hatalmak 1815-ben egy távoli szigetre, Szent Ilonára száműzték. „Udvartartása” összetételét a győztes hatalmak bizottsága hagyta jóvá. A szigeten egy átmeneti szállás után a császárt Longwood House-ba, egy nem túl fényes vidéki házba költöztették.