Főoldal Profilom Regisztráció Kilépés Belépés
Üdvözöllek Vendég | RSS
Vasárnap
2017-10-22
11:14 AM
Hodildi Honlapja
Honlap-menü
A fejezet kategóriái
Érdekes cikkek [11]
Barátaink:
  • Ingyenes honlap létrehozása
  • uCoz közösségi fórum
  • Ingyenes online játékok
  • Oktatóvideók
  • A legjobb uCoz-os weboldalak
  • Mini-chat
    Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0
    Főoldal » Cikkek » Tébolyda » Érdekes cikkek

    Magyarország elmebetegügye

    A magyar elmebetegügy felkarolása az állam részéről jóformán csak az alkotmány helyreállítása után kezdődött, s azóta mind hathatósabbá válik, de azért attól, hogy e szomorú téren is minden közszükségletnek megfelelhessünk, még meglehetősen távol állunk.

    Egy országos tébolyda felállítása Magyarországon már 1791-ben szóba került, a mikor egy Bécsben augusztus 25-én kelt kanczellári rendelet arra nézve intézkedett, hogy a különböző alapokból befolyó összegek nevezetesen a II. József császár által feloszlatott kolostoroknál létezett alapítványból származó *fundus confraternitatium- egy nyilvános tébolyda és hasonló intézmények létesítésére fordíthatók.

    És ez időtől fogva az elmebetegek elhelyezésének kérdése úgyszólván állandóan napirenden van. A megyék ismételve foglalkoztak e tárgygyel és különösen Pestmegye az, a mely az ügyet sürgeti. 1801-ben feliratot intézett a nádorhoz, melyben panaszolja, hogy az elmebetegekről nem gondoskodnak, s ezért kérelmezi, hogy Szent-Endrén levő kórház némely helyiségei alakíttassanak át elmebetegek részére.

    Pest városa pedig azzal a javaslattal fordult Pest megyéhez, hogy egy még II. József császár által emelt igen tágas épület: az ŤUj-épület ť egy része, ha azt Ő Felsége átengedné, tébolydai czélokra lehessen felhasználható. 1806-ban viszont Pálffy gróf kanczellár felhívta a helytartótanácsot, hogy mielőbb tegyen felterjesztést egy tébolyda alapításának tárgyában. Ennek eredményeként nyujtotta be Pfisterer Endre protomedikus 1809 elején egy 70 beteg számára létesítendő tébolyda tervezetét. Kerestek is az ország különböző részeiben megfelelő helyet,de azért a terv csak terv maradt.

    Pestmegye a saját megyéjebeli elmebetegek számára Kecskeméten intézetet akart létesíteni s ez ügyben a nádorhoz fordult, de kérelmét kétszer is elutasították azzal az indoklással, hogy hasonló czélból úgyis országos –közfundáczió* fog létesíttetni.

    Az országos tébolyda tervének keresztülvitelét előbb pénzhiány, majd mikor közadakozás és különösen gróf Nádasdy Ferencz váczi püspök, később kalocsai érsek nagy alapítványa folytán ez az akadály némileg elháríttatott. az idők viszontagsága késleltette. Előbb a franczia háború és az utána bekövetkezett devalváczió, majd ismét az 1838-ik évi pesti árvízveszedelem, mind megannyi gátló körülmény, a melynek folytán az ügy évekre elhúzódott.



    1848-ban István nádor kezdett a dolog iránt érdeklődni s utasította Stáhly országos főorvost, hogy a bécsi és prágai tébolyda mintájára készítessen terveket egy Pesten vagy Budán létesítendő tébolyda számára. A létesítendő tébolydára való tekintettel készül, akkor dr. Glatter Ignácz Ede orvos memoranduma, a melyben néhány merész és furcsa állítással találkozunk ugyan, de viszont oly eszméket is fejt ki, melyek a legmodernebb felfogásnak is becsületére válnának.

    A szabadságharcz ideje azonban nem volt alkalmas a már annyira sürgetett intézmény létesítésére s így a tárgyalások, ámbár 400,00 forint állt már rendelkezésre, ismét fennakadtak. Az elmebetegek részint egyes kórházakban primitív kezelésben, inkább csak felügyeletben részesültek, részint börtönökben sínylődtek, a legnagyobb részük pedig a család és társadalom veszélyére szabadon járt.
    Végre 1850-ben egy humánus czéljainak teljesen megfelelő elmegyógyintézet létesült: a Schwartzer-féle magán elmegyógyintézet Váczott, melyet azonban két év múlva : 1852-ben Budára a Kékgolyó-utczában helyeztek át, a hol ma is fennáll.

    Magyarország elmegyógyászai Schwartzer Ferenczet vallják úttörőjüknek Ez intézet nemcsak kezdeményezője Magyarország elmebetegügyének, hanem a magyar elmegyógyászati tudomány első iskolájának is mondható, mert hazánk számos neves elmegyógyásza innen került ki.

    Az országos nevű intézet, mely 1889-ben az elhúnyt alapító tudós fiának: dr. Babarczi-Schwartzer Ottónak tulajdonába ment át, keletkezése óta folyton bővült, tökéletesbült és ma már a Kékgolyó-utcza egyik oldalát egészen elfoglalja. Kétszáz betegre van rendezve, s 19 pavilonból, 11 kertből és két gazdasági udvarból áll.

    Az első állami elmegyógyintézetek nálunk a Királyhágón túl keletkeztek. 1857-ben a kolozsvári ŤKarolinať-kórháznál egy ideiglenes tébolydai osztályt alakítottak 30-35 beteg számára; 1863-ban pedig megnyílt a nagyszebeni országos tébolyda.

    A kolozsvári osztály azóta a kolozsvári egyetem elmekórtani klinikájává nagyobbodott, jelenleg a legmodernebb berendezéssel, s benne 1904. január elején 95 férfi és 72 nőbeteg volt. Élén dr. Lechner Károly egyetemi ny. r. tanár áll.

    Megbővült a nagyszebeni országos elmegyógyintézet is s 1899-ben külön első -és másodosztályú elmebetegek részére megnyílt benne a 25 férfi részére épített elegáns Ťúrilakť . S külön pavillont nyert az intézet a tisztátlan betegek részére. Az intézet igazgatója: Konrád Jenő; főorvos: dr. Nagy Dezső. Ez év elején 243 férfi és 177 női betege volt.



    1868 deczember 6-án adatott át rendeltetésének az ország legnagyobb s legismertebb elmegyógyító intézete: a lipótmezei elmegyógyintézet, mely január elején 482 férfi és 522 női, összesen : 1004 beteget számlált. Megalapítása óta esztendők hosszu során át dr. Niedermann Gyula miniszteri tanácsos volt az igazgatója, ki csak néhány év előtt vált meg állásától s jelen igazgatón kívül dr. Molnár Károly főorvos, dr. Geiger József és dr. Dósai Mihály másodorvosok működnek itt. Az intézet betegeinek létszáma ez év elején 172 férfi és 165 nő volt.

    Ily állapotok késztettek egy orvosi szakírót erre a fölkiáltásra: ŤOrszágos őrülde, jöjjön el e te országod!ť

    A meglevő intézetek túlzsúfoltsága miatt 1894-ben a belügyminiszter tébolydává alakítatta át a nagy-kállói régi megyeházát s a következő évben még kibővíttette 300 beteg befogadására. S erről írja az 1895-ről szóló belügyminiszteri jelentés: ŤCsak igen rövid ideig fog a legsürgősebb szükségnek eleget tenni és ennélfogva máris újabb tébolydák felállítására történnek meg az előmunkálatok.ť Az intézet igazgatója dr. Lukács Béla, főorvosa dr. Nyéki Károly. Ez év elején 297 férfibetege volt.

    Eddig az országban csak ez a négy állami elmegyógyintézetünk van. Ezek mellett egyes nagyobb vidéki kórházak mellett külön modern épületekkel bíró elmebeteg-osztályok létesültek, így: Pozsonyban, Nyitrán, Gyöngyösön, Szegszárdon, Balassa-Gyarmaton, Sátoralja-Újhelyen, Baján, Pécsett, Nagyváradon, mely utóbbiban 350 beteg nyert elhelyezést. A többiben a létszám 150-200-250 között váltakozik.

    A nagyobb mértékben közveszélyes elmebetegek megfigyelésére és gyógyítására az igazságügyminisztérium 1894-ben egy ideiglenes elmeosztályt állított fel, 1896-ban pedig a gyűjtőház mellett egy állandó, a modern igényeknek megfelelő országos megfigyelő és elmegyógyító intézetet létesített, a mely 140 beteg befogadására van berendezve. Az intézet élén 1895 óta dr. Moravcsik Ernő Emil egyetemi ny. r. tanár áll, az intézet helyettes-vezetője: dr. Német Ödön.

    Kategória: Érdekes cikkek | Hozzáadta:: Hodildi (2016-01-21)
    Megtekintések száma: 35 | Címkék (kulcsszavak): őrültek, tébolyda, elmebetegek, őrültek háza | Helyezés: 0.0/0
    Összes hozzászólás: 0
    Név *:
    Email *:
    Kód *:
    Belépés
    Kosár
    A kosarad üres
    Keresés
    Barátaink:
  • Ingyenes honlap létrehozása
  • uCoz közösségi fórum
  • Ingyenes online játékok
  • Oktatóvideók
  • A legjobb uCoz-os weboldalak

  •  Copyright MyCorp © 2017
    Ingyenes honlap létrehozása с uCoz