| Honlap-menü |
 |
| | |
 |
| A fejezet kategóriái |
|
| | |
|
| Mini-chat |
|
|
| |
|
| Statisztika |
|
|
Online összesen: 2 Vendégek: 2 Felhasználók: 0 | |
|
|
 |  |  |
|
A prostituáltak
A római prostitúció csodálatos gyorsan és nagy arányokban fejlődött.
Külön törvényekkel szabályozták a prostitúciót, bordélyokat
létesítettek, minden prostituált nőnek be kellett iratkozni az
aedileknél, ahol írásbeli engedélyt, Licentia stupri-t kapott. Ennek
elmulasztását szigorúan büntették.
Ulpius szerint Rómában utcai
prostitúciót (questus) és lakásban űzött prostitúciót (scortatio)
ismertek. Ezenkívül a táncosnők, zenésznők űzték leginkább a
prostitúciót.
Az előkelő prostituáltak, a kitartott barátnők, a concubinák nem szoktak beiratkozni az aedileknél.
Nonius Marcellus a 3-ik században írt „De proprietate sermonis” című munkájában a prostituált nőket két osztályba sorozza.
Az
egyik: meretrices csoportja, akik nappal tisztességes munkát folytatnak
és csak éjjel űzik a prostitúciót és a prostibulae-k, akik állandóan,
éjjel-nappal ezt a foglalkozást űzik.
Az utcán csavargó kéjnőket még
alicariae-nek is nevezték. Voltak még az úgynevezett: bustuariák,
temetőkéjnők, akik mesterségüket a temető sírdombjai között űzték.
A
diobolaresek, a kéjnők elöregedett és legalacsonyabb rétege, akik soha
sem kértek és kaptak többet két obulusnál és klientelájukat majdnem
kizárólag a rabszolgák köréből szerezték; a Forariák, az idegen nők, a
vidékről a városba vetődő parasztleányok, akik állandó lakás nélkül az
utcákon csavarogva kötöttek ismeretséget.
SCHREIBER EMIL
|
| Kategória: Az ókori prostitúcióról | Hozzáadta:: Hodildi (2011-06-19)
|
| Megtekintések száma: 416
| Helyezés: 0.0/0 |
| |
 |  |  |
|
| Belépés |
|
| | |
|
| Keresés |
|
| | |
|
|
