Talán nem véletlen, hogy a népnyelv a legősibb mesterségnek a prostitúciót tartja. A szerelem, szex és erotika már az ókorban sem hagyta hidegen (vagy éppen melegen) az embereket.

A csoportos szex egyáltalán nem ismeretlen fogalom a történelemben, és azok az uralkodók, akiknél ez nem ütközött erkölcsi gátakba, gyakran éltek is vele.

A férfi képes arra, hogy kétfelé szeressen, különböző módon és különböző szeretetfokozatokkal ugyan, de képes rá. A nő nem tud mindenfelé kötődni, nem akar osztozni. Számára a leglényegesebb kérdés: kihez tartozol?

A férfi képes arra, hogy kétfelé szeressen, különböző módon és különböző szeretetfokozatokkal ugyan, de képes rá. A nő nem tud mindenfelé kötődni, nem akar osztozni. Számára a leglényegesebb kérdés: kihez tartozol?

A háremváros nem csupán a szultán feleségeinek szolgált lakóhelyül. A kis városkában volt kórház, számtalan katonai őrhely, kisebb laktanya, rengeteg hely a rabszolgáknak és más kiszolgáló személyzetnek, de ott volt a saját kincstár, sőt több könyvtár.

Mohamed próféta azt mondta, hogy az evilági életben három dolgot szeretett, az egyik az imádság, a másik a jó illatok, a harmadik pedig a házasélet. Az iszlám egészen másképp áll a szexualitáshoz, mint a kereszténység.

Az iszlám világban az uralkodók feleségeinek sajátos helyzete volt: az európai királynékhoz képest szigorú elzártságban éltek. De a hárem szédítő karrierek színhelye is lehetett: a rabnőből szultáni ágyas, a szultánt is hatalmában tartó feleség vagy ténylegesen kormányzó anyaszultánnő is válhatott.

A házastársak szexuális élete a középkorban nem volt magánügy, az egyház a családi élet intim pillanatai fölött is ellenőrzést akart gyakorolni. Úgy tartották, a házasságot Isten nem a „test gyönyör iránti vágyának kielégítésére” engedte meg, s önmegtartóztatás nélkül a házasság is bűn, amiért vezekelni kell. Szigorúan szabályozták, hogy mikor van az ölelésnek az ideje.

Hogy a szexualitás nem volt tabu a görög–római világban, sehol máshol nem nyer oly egyértelmű bizonyítást, mint Pompejiben. A ma már „kényesnek” számító erotikus témák megjelenítése falfestményeken, mozaikokon, szobrokon egy életörömökre éhes világ képét vetíti elénk, ahol egyformán természetes a vágy kifinomult követése vagy a közönséges élvezetek keresése. Pompeji erotikus emlékeinek jó részét ma egy nápolyi múzeum titkos termeiben őrzik. Szűk látókörű prüdéria és álságos szégyenkezés akadályozza a mai látogatót abban, hogy a mindennapi élet rejtett oldalát is megismerje, amely pedig szintén hozzátartozott a Római Birodalom történetéhez. Írásunk és képeink egy olyan érzéki világba vezetnek be, amelyet még nem vett körül a valláserkölcsi értékítéletből fakadó titokzatosság.

A 19. század utolsó harmadában a fővárosi hatóságok számára a prostitúció elleni küzdelem állandó versenyfutást jelentett a titkos prostitúció folyamatosan változó megjelenési formáival. Az 1867-es pesti szabályrendelet – melynek hatásaként országszerte szabályozni igyekeztek a kérdést – még csak a bordélyház intézményét tűrte meg, mivel ez tűnt a legális prostitúció legjobban ellenőrizhető formájának, ám éppen emiatt pártolt el tőle a vendégek és a prostituáltak egy része. A titkos prostitúció legális mederbe terelésére pedig megjelentek a garniszállók, majd a kéjnőtelepek.