Szinte hihetetlen, két évezred távlatából visszatekintve, mi mindenre
kiterjedt a római császárság gazdasági ellenőrzése és felügyelete. Még a
prostitúcióból élőkre is adót róttak ki. A prostituáltak a
legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek ki: főleg rabszolgákból,
felszabadítottakból, szegény családokból, néha találkozunk előkelő
származásúakkal is. Ugyanilyen sokrétű volt a szolgáltatások ára is. Már
akár egy kenyér áráért (2 as) hozzá lehetett jutni egy kevésbé igényes
prostituálthoz, de voltak sokkal drágább szolgáltatások is, amelyekért
akár egynapi kerestet is ki kellett fizetni (1-1,5 denarius).
A
köztársaság vége felé tűnnek fel Rómában a művelt, igényes
prostituáltak, a hetérák. Ők váltak az aranykori szerelem lírájának
ihletőivé: Catulus Lesbiáért epekedett, Propertius Cynthiáért, és közben
mindketten fájdalmasan szenvedtek barátnőik hűtlensége miatt.
Caligula az örömlányokat megadóztatta: naponta egy szeretkezés árát levonta keresetükből. Kr.
u. 137-ből származik az a Palmyrában talált felirat, amely ugyanilyen
illetékről tudósít. Később ezt a törvényt úgy egészítették ki, hogy az
egykor volt kéjnőket és kerítőket is megadóztatták. Ennek a
rendelkezésnek végrehajtása még azokat is érintette, akik már
házasságban éltek. Ez is arra utal, hogy nem annyira a morális,
erkölcsös élet szabályozását jelentették ezek az előírások, hanem sokkal
inkább gazdasági kérdés lett a nagyobb állami bevétel érdekében. Mivel
ez komoly jövedelmet, nagyon nagy pénzösszeget jelentett, azért a
császár ennek begyűjtését a publicanusokra, majd a praetorianusokra
bízta.
Alexander Severus elrendelte, „hogy a kerítőkre,
kéjnőkre, férfi prostituáltakra kivetett adókat ne az államkincstárba
fizessék be, hanem a színház, a Circus, az Amphiteatrum, s Stadium
renoválására szánt pénzalaphoz kell csatolni” ( Ford. Terényi István).
Fentieket
alátámasztja és megerősíti az a CIL III. 13750 szám alatt megjelölt
felirat, amely arról tudósít, hogy a prostituáltak utáni adók
begyűjtésénél mennyi és milyen visszaéléseket tapasztaltak. Ez a
feljegyzés a Fekete tenger partjáról, Chersonesosból származik. A
Kr.u. 185-ből előkerült – bár töredékes – dokumentum szerint a helyi
lakosok panaszt nyújtottak be a kormányzóhoz az ott állomásozó katonáik
visszaéléseiről, és a helyi lakosok beadványára a provinciai helytartó
rendeletet adott ki. Ebből a helytartói rendeletből tűnik ki, mennyi
visszaélés történt a prostituáltak adójának (capitulum lenocinii,
vectigal) erőszakos és zsarolásos összegyűjtéséből. Ezek a
rendeletek és intézkedések is megerősítik azt a tényt, amely szerint a
római császárság idején a prostitúció komoly bevételt jelentett, és ez
nem mindig a meretrixeket érintette.
Tudjuk, az államhatalom
századokon át keményen fellépett, amikor a prostituáltakra megszabott
vectigal-t valamiképpen be kellett gyűjteni, sőt ilyen vonatkozásokban a
„tisztességes polgárok” sem különböztek a köz embereitől. Mikor
jövedelmi forrás, bevételi vagyoni érdek döntött, szinte teljesen eltűnt
a prostitúciót elítélő vagy megbélyegző morál sokkal nagyobb súllyal
jött elő a megszerezhető pénz.
Már-már jelképértékűvé válik az a
Digesta-fragmentum, amely szerint a heretitatis petitioról úgy
nyilatkozik Ulpinus, hogy „azok a bérbevételek, melyek egy városi
ingatlan bérbeadásából származnak a heretitatis petitio hatálya alá
tartoznak még akkor is, ha bordélyházból származnak. Merthogy
bordélyházakat számos tisztességes férfiú telkén működtetnek.”
Miután
Pompeji jelentős részét feltárták, a városban egykor létezett
szolgáltatások nagyságáról is képet lehetett alkotni. A körülbelül
10.000 lakosú városban legalább 30 helyen lehetett szolgáltatásokhoz
jutni, de a legnagyobb lupanar sem volt tíz szobánál nagyobb terjedelmű.
A legtöbb ilyen lupanar a Forumtól keletre eső területről került
elő, és azok közül leghíresebb az erotikus festményeiről meg
falfeliratairól ismert Africanus. Mivel feltárt magánházak falain is
találtak ilyenszerű falfestményeket, arra lehet következtetni, hogy
azokban is kínáltak, vagy azokban is voltak ilyenszerű szolgáltatások.
A
feltárt fürdők megmaradt nyomai gyakran utalnak mindezekre. A feltárt 7
ilyen bordélyházra utaló falfestmény került elő, amikor feltárták és
restaurálták a Therma Suburbanét. Ezeket a helységeket leginkább az
átutazó kereskedők, tengerészek és városlátogatók vették igénybe, és az
itt látható pozitúrákat ábrázoló jelenetek a fürdő vendégei számára
kínált választékot mutatják. Ezek után szinte megmagyarázhatatlan, hogy a
szintén feltárt Ostiaban még egyetlen lupanar sem került elő, holott az
volt az ókori Róma egyik legnagyobb kikötője.
Ismereteink
szerint több évszázadon át volt a római császárkorban jelentős és
sajátos bevétel a prostitúció utáni adó. Jóval a keresztyénség
államvallási elismerése után szűntették be Ambrosius császár
rendeletére, Kr.u. 498-ban, nagyrészt annak hatására, hogy jó néhány
keresztyén író határozottan bírálta ezt a keresztyénséggel ellenkező
gyakorlatot.
