Közvetlen források és közvetett utalások alapján megállapíthatjuk, hogy a
prostitúció a régi Rómában is létezett és virágzott. Az a kijelentés is
megállja helyét, miszerint a római társadalom majdhogynem úgy
viszonyult a prostitúcióhoz, mint a mai. A különböző normarendszerekben
mindez így tükröződött: - a hivatalos életnorma (a társadalmi morál)
elítélte a szolgáltatókat, de - elnéző, toleráns volt azokkal szemben,
akik ezeket a szolgáltatásokat igénybe vették, és - a római jog
kimondottan nem tiltotta a prostitúciót.
Mindezek mellett a
római jog e társadalmi jelenségben is próbálta a szélsőségeket
megakadályozni, de a hétköznapi életben minduntalan előbukkannak a
prostituáltak, és a római császárság világának egyik megszokott képe,
hozzátartozója volt.
Azt is megállapíthatjuk, hogy korunkhoz
hasonlóan, egy bonyolult iparágként működött mindez. Ez azt is jelenti,
hogy nem csak az ún. szolgáltatók voltak anyagilag is érdekeltek ebben a
tevékenységben, mert a „lányok” egy jól körülhatárolt környezetben,
sajátos gazdasági mikrovilágban tevékenykedtek. Sőt, legtöbbször nem
önállóan, hanem kerítők, kerítőnők, bordélytulajdonosok segítségével
működött szolgáltatásuk, így ebből a sajátos tevékenységből gazdaságilag
is sokan részesültek.
A római császárság és modern korunk
életvitelének hasonlatosságára utal az a tény is, hogy az ún. szexipar
szereplői ugyanúgy perifériális szerepet töltöttek be a társadalomban
akkor és most. Igaz, a római kor jogi normái mindezt úgy vetítik
vissza, hogy a különböző korlátozó tiltásokkal megpróbálták a
prostitúciót marginalizálni. De ez elmondható az akkori világ egyéb
kétes szórakoztatásairól is.
