A férfi képes arra, hogy kétfelé szeressen, különböző módon és különböző szeretetfokozatokkal ugyan, de képes rá. A nő nem tud mindenfelé kötődni, nem akar osztozni. Számára a leglényegesebb kérdés: kihez tartozol?

A XVI. század derekán az oszmán birodalom Bécstől Adenig, Perzsiától az afrikai Oránig terjedt. Az óriási terület legfőbb ura a szultán volt, aki a szeráj nevű, hermetikusan elzárt palotaegyüttesben lakott a fővárosban, Isztambulban. A szeráj egy egész negyedet alkotott, több mint ötezren éltek itt. Középpontjában a hárem, a több száz odaliszkkal és rabszolganővel, akiket az eunuchok (kasztrált apródok) őriztek.

Pavilonokból, villákból, hegyoldalba épült házacskákból, teraszos kertekből állt a hárem, melynek központi épületében lakott udvarával a birodalom legbefolyásosabb asszonya, az "anyakirályné". Nehezebb volt bejutni hozzá, mint a szultánhoz. A protokoll erre az alkalomra még az öltözéket is meghatározta.
A hárem sohasem volt üres. Ha új szultán lépett a trónra (akár öröklés vagy puccs révén), mindig talált a háremben több száz nőt, akik közül válogathatott. De mert soha semmilyen politikai vagy katonai erő nem küldte fegyvereseit a hárembe, a falak között szinte változatlanul zajlott az élet.