A háremváros nem csupán a szultán feleségeinek szolgált lakóhelyül. A kis városkában volt kórház, számtalan katonai őrhely, kisebb laktanya, rengeteg hely a rabszolgáknak és más kiszolgáló személyzetnek, de ott volt a saját kincstár, sőt több könyvtár. A háremváros nem csupán a szultán feleségeinek szolgált lakóhelyül. A kis városkában volt kórház, számtalan katonai őrhely, kisebb laktanya, rengeteg hely a rabszolgáknak és más kiszolgáló személyzetnek, de ott volt a saját kincstár, sőt több könyvtár (ezeket a későbbi szultánok alapították az idők során). Ott élt a mindenkori szultán anyja és első felesége - nekik igen kivételezett helyzetük volt a háremben. Külön házban laktak, miként külön lakosztálya volt a második, harmadik és negyedik feleségnek is. A többi asszony már nem élvezett ilyen különleges elbánást, nem kapott külön lakosztályt. De a szultán őket is látogatta, és ha valamelyiknek gyermeke született, akkor az is beállt az örökösök sorába. Kik voltak az ágyasok? A világ úgy gondolta, hogy őket a győzedelmes hadjáratok során foglyul ejtett nőkből verbuválták. Igaz, néhány ilyen hölgy is volt, de a többség igazi "honleány", akit a szultán kegyeire pályázó hazai és külföldi tartományfőnökök, hadvezérek, fejedelmek küldtek Sztambulba (Konstantinápolyba) rabnőnek. Nemcsak a szerájt védte magas fal. A városon belül is volt belőle szép számmal az egyes udvarok között, az épületek között ugyanis nem lehetett csak úgy sétafikálni. Aki nem volt arra hivatott, az soha nem kerülhetett át egyik udvarból a másikba. A rabszolganők és az eunuchok bejárhattak a szultán asszonyaihoz, de mondjuk a szultánfiak csak egészen kicsi korukban tartózkodhattak ott, aztán többé soha.
Aki gyermeket szült a szultánnak, azonnal kiemelkedett a többiek sorából. Hát még ha fiút szült! Már nem kellett valamelyik nagy hálóteremben, sok társával együtt aludnia, külön szobát kapott és még néhány szolgálólányt is rendeltek a segítségére. Az ágyasok között hatalmas versengés folyt, melyikük szül fiút elsőként az uralkodónak. Ha sikerült valamelyik feleséget megelőzni, leírhatatlan öröm uralkodott a sokat látott falai között...
A háremben élő hölgyeket csak a szultán látogathatta, más férfi oda a lábát se tehette be. Vagy ha igen, akkor már nem számított férfinak. Az eunuchokat többnyire azért kasztrálták, hogy a háremben teljesíthessenek szolgálatot. Külön csapatban szolgáltak a fehérek és külön a feketék. Érdekes, hogy a háremben a fekete eunuchoknak volt nagyobb hatalmuk. Vezetőjük a szultánanya bizalmasa volt, és egyike azon keveseknek, akik bármikor bemehettek a szultánhoz, előzetes kérelem vagy bejelentés nélkül. Nyilván azért, hogy mindig beszámolhassanak, mi történik a falak mögött. Mint mindennek, lassan ennek a hagyománynak is vége szakadt. Persze ma is akadnak háremek, de ezek már nem az igaziak. A muzulmán férfiak között azért még akad, aki ma is megköveteli, hogy a felesége (netán feleségei) házának elkülönített részében éljen, és ne mutatkozzon más férfi előtt. De a szokás lassan a múltba vész, ahogyan már csak történelmi emlék a hárem világa is.
A háremváros nem csupán a szultán feleségeinek szolgált lakóhelyül. A kis városkában volt kórház, számtalan katonai őrhely, kisebb laktanya, rengeteg hely a rabszolgáknak és más kiszolgáló személyzetnek, de ott volt a saját kincstár, sőt több könyvtár. 
Aki gyermeket szült a szultánnak, azonnal kiemelkedett a többiek sorából. Hát még ha fiút szült! Már nem kellett valamelyik nagy hálóteremben, sok társával együtt aludnia, külön szobát kapott és még néhány szolgálólányt is rendeltek a segítségére. Az ágyasok között hatalmas versengés folyt, melyikük szül fiút elsőként az uralkodónak. Ha sikerült valamelyik feleséget megelőzni, leírhatatlan öröm uralkodott a sokat látott falai között... 
A háremben élő hölgyeket csak a szultán látogathatta, más férfi oda a lábát se tehette be. Vagy ha igen, akkor már nem számított férfinak. Az eunuchokat többnyire azért kasztrálták, hogy a háremben teljesíthessenek szolgálatot. Külön csapatban szolgáltak a fehérek és külön a feketék. Érdekes, hogy a háremben a fekete eunuchoknak volt nagyobb hatalmuk. Vezetőjük a szultánanya bizalmasa volt, és egyike azon keveseknek, akik bármikor bemehettek a szultánhoz, előzetes kérelem vagy bejelentés nélkül. Nyilván azért, hogy mindig beszámolhassanak, mi történik a falak mögött. 
