Hérodosztól, a történetírás atyjától tudjuk: Babilonban egyszer minden asszonynak fel kellett keresni a szerelem istennőjének templomát, hogy áruba bocsássa testét. A nők addig várakoztak, míg egy ismeretlen pénzt nem hajított az ölükbe. Akár fiatal, akár öreg volt a férfi, akár nagyobb, akár kisebb volt a pénz értéke, az asszony nem mondhatott nemet. A fiatalok gyorsan elkeltek, az idősek és csúnyák - írja Hérodotosz - akár éveket is eltöltöttek a templomban. Pedig sokszor úgy tolongtak az urak, hogy a nőket kötélkordonnal kellett tőlük védeni. A tumultus könnyen elhihető; Babilonban több millióan éltek akkoriban, és lakóinak romlottságát jogosan átkozták a próféták. A szerelmi áldozatért kapott pénzt a nők leadták a templomban. Az első bordélyházat mégsem Babilonban, hanem Görögországban rendezték be.

Szolón, a férfiak jótevője

Philémon. a színműíró hosszú költeményben ünnepelte az antik világ egyik legnagyobb bölcsének és politikusának tartott Szolónt, aki i. e. 594-ben örömházat nyittatott Athénban. Az állami költségen létrehozott intézménybe önként jelentkeztek a lányok, akik a Szolón által megszabott - állítólag nem túl magas - díjért kínálták magukat. Keresetük nagy részét befizették az államkincstárba. Athénban a prostituáltakat három kasztba sorolták:

- Dikteriádoknak hívták az olcsó kéjnőket. Szinte rab¬szolgaként éltek a bordélyházakban, és alig mutatkoztak a nyilvánosság előtt.

- Az auletridák - a fuvolás lányok - ünnepségeken léptek fel. Nemcsak muzsikáltak, énekeltek és táncoltak; szeretkeztek is.

- A hetérák szép, tanult és kifogástalan modorú nők voltak. Kegyeikhez nem lehetett könnyen hozzájutni. Csak koruk legkiválóbb férfiaival kerültek kapcsolatba. A leghíresebb hetérának számított Aszpászia, aki férjét, Periklészt segítette Athén irányításában. Nagyon tisztelte az asszonyt például Platón és Szókratész.

Athénban hamarosan megjelentek az utcalányok is. Egyikük-másikuk különleges módszereket használt a férfiak elcsábítására. Az évszázadokat túlélte például egy női cipő, melynek talpából az AKOLOUT-HI felirat emelkedik ki. Lenyomatát látva az utca porában mindig akadt férfi, aki a hölgy nyomába eredt. A kifejezés ugyanis magyarul azt jelenti: „kövess!".

Ne kívánd szomszédod feleségét

A zsidó királyok sem vetették meg a hölgyeket. Idős korában Dávid király a fiatal Abisággal melengette magát. Fiáról, Salamonról pedig azt írja a Biblia, hogy hétszáz fejedelmi asszonya és háromszáz ágyasa volt. Nem mondhatjuk hát, hogy ne szerette volna a nőket. Nagyon valószínű, hogy a testi-lelki szelemről szóló világirodalmi jelentőségű Énekek éneke valóban tőle származik.

Salamon nemcsak költőként, apaként is kamatoztatta szerelmi tapasztalatait. Egy este palotája ablakánál álldogált. Látta, hogy az utcán egy fiatal férfi vad vággyal közeledik egy prostituálthoz. Salamon úgy gondolta, eljött az ideje, hogy ellássa a fiát bölcs tanácsokkal.

Tessék, atyai útravaló:

„Inkább járj örömlányok után, mint hogy szomszédod felesége után vágyakozzál. Mert rossz nők csak a kenyerét veszi el a férfinak, más férfi felesége viszont drága életébe kerülhet..."


Kurtizánok a temetőkben

A Bibliában többször kerül szóba a prostitúció. Mária Magdolna örömlányból vált Krisztus követőjévé, aki egyértelműen elítélte a házasságtörést. Ám amikor a bűnös asszonyt Mózes törvényei szerint meg akarták kövezni, megmentette őt, mondván: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!"

A krisztusi megértés és megbocsátás szelleme tette lehetővé, hogy a társadalom peremén élők, többek között a kurtizánok, hamar a kereszténység követőivé lettek. Prostituált pedig nagyon sok volt abban az időben. Rómát elözönlötték a birodalom távoli zugaiból is érkező szegény nők, akik sokszor a temetőkben húzták meg magukat, és a sírokon fogadták vendégeiket. Nagy forgalmat bonyolítottak le a bordélyok. Ezekben nemcsak nők, hanem kasztrált fiatal fiúk is dolgoztak.