Az akkor húszezer lakosú Nürnbergben már csaknem száz éve működött az
„asszonyház". Földszinti helyiségében a nők együtt ettek, ittak,
táncoltak és énekeltek a férfiakkal, hogy aztán felmenjenek velük az
emeleten lévő fűtetlen szobákba. A bordély gazdáját a város alkalmazta.
Neki kellett gondoskodni a lányok ruhájáról, élelméről - és orvosi
ellenőrzéséről.
A máglyára vetett vendég
A
kupleráj működését szigorúan szabályozták. Napközben volt nyitva,
legkésőbb éjjel tizenegykor bezárt. Csak 15 évnél idősebb fiúk-férfiak
látogathatták, akiknek illett jól viselkedni. A feljegyzések szerint
egy nős iskolaigazgatót összevertek és kidobtak az intézményből, mert
azt akarta, hogy szeretkezés közben partnernője a lábával kulcsolja át a
nyakát. Még rosszabbul járt egy Jörg Schiegelholz nevű férfi, aki
análisan akart közösülni. Eretnekségnek minősülő bűne miatt máglyára
vetették.
Amikor Frigyes
császár 1471-ben Nürnbergbe látogatott, két örömlány fogadta, akiket az
uralkodó illő módon megajándékozott. Úgy tartották ugyanis, hogy
szerencsét és termékenységet hoz, ha valaki utcalánnyal találkozik.
Becsben tartott örömlányok
A
hamburgi asszonyházat 1483-ban új épületbe költöztették. A
prostituáltak menetét hajdúk vezették, kezükben a város zászlóival. A
lakosság az utcák szélén állva figyelte és tapsolta az elvonulókat.
Berlinben hasonló alkalommal a városi dobosok vezették a menetet.
Kölnben pedig kocsin vitték végig a prostituáltakat, hogy mindenki
alaposan szemügyre vehesse őket.
A
reformáció a német császárságban a bordélyok hanyatlását hozta.
Luther megtiltotta követőinek az asszonyházak látogatását. Ez már azért
is indokolt volt, mert 1495-től viharos gyorsasággal terjedt a vérbaj.
Sok uralkodó is megkapta a szifiliszt. Franciaországban VIII. Károly és
I. Ferenc, Angliában VIII. Henrik, Oroszországban Rettegett Iván
szenvedett a betegségben. A nagy humanista, Erasmus szerint az a nemes
úriember, aki nem fertőződött meg, vagy nem volt elég nemes, vagy nem
volt eléggé úriember.
Ostor és kínzókamra
Az
első bordély, melyben ostorral várták a férfiakat. 1750 körül nyílt
Londonban. Miss Jenkins felfedezése volt a Berkley ló elnevezésű
szerkezet. Erre a szétcsúsztatható létrára kötözték a meztelen
férfiakat, hogy vízbe áztatott ostorokkal verjék, míg kegyelemért nem
könyörögnek.
Nem volt
ritka, hogy a vendég belehalt az élvezetbe. Például 1791-ben a londoni
törvényszék előtt Susanna Hill prostituált azt vallotta, hogy miután
ettek és ittak, a férfi azt kérte, csak öt percre felakaszthassa magát.
A zsinórt Susanna kötötte az úr nyakára, aki ezután fellógatta magát a
szoba ajtajára. Amikor a nő levágta, már halott volt.
A
közszájon forgó, hasonló történetek ellenére egyre népszerűbbek lettek
az ostorozós házak. A lányok újabb és újabb módszereket találtak ki.
Egyikük például olyan kínzóeszközt készített, amellyel egyetlen
„domina" egyszerre akár negyven férfit tudott a kielégülésbe ostorozni.
Mrs.
Coller szadista-mazochista klubjában a múlt század második évtizedében
gyakori vendég volt az akkori walesi herceg. Egyáltalában nem
titkolta, hogy a Covent Garden-ben lévő intézmény látogatása nagy
örömet okoz neki. Néhány évvel később a herceg trónra lépett; IV.
Györgyként lett Anglia királya.
