Már az ősközösségi társadalmakban is fellelhetők az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat nyomai. Az időszámítás előtti 12 000 körül maradtak fenn a homoerotika iránti megbecsülés jelei: barlangrajzok, fallikus vesszők ezrei, illetve mesterséges dupla hímvesszők/dildó, amelyet két nő együtt használt a mai Franciaország területén (Gorge d'Enfer-ben). Az ie. 5000 körül az európai Mezolítikum művészeti alkotásai között Addaurában (Szicília) találtak olyan sziklavésetet, amelyen nők és férfiak táncolnak körbe két ugrándozó férfit, akiknek erekciójuk van.

Az ősi társadalmakról számos információt a XIX. és a XX. században törzsi társadalmi viszonyokról végzett kutatások alapján nyerhettünk. Az akkori azonos neműekhez vonzódók többnyire olyan tevékenységeket végeztek, amelyek a köz javát szolgálták (varázslópap, sámán, a tűz őrzője stb.). Melanézia, Közép-Afrika, Amazónia egyes törzsi társadalmaiban a XX. század elején is tapasztalták homoszexuális kapcsolatok kialakulását a fiatalok és az öregek között a felnőtté, férfivá válás eszközeként. A szakirodalom említ ún. kevert nemű (nőként élő férfiak) személyeket is - berdache (Észak-Amerika - pl. We'wha, zuni indián), mahu (Polinézia), sőt Szibériában is éltek akkori transzneműek. A szexuális érintkezés gyerekekkel, szülőkkel, egymás között nem mindenhol minősült tabunak, de egyes társadalmakban sokkal erősebb tabuknak voltak alávetve, mint a modern társadalmakban. Az észak-Afrikai sziván bennszülötteknél a közösség furcsának és nevetségesnek tartotta azt a férfit, aki nem létesített homoszexuális kapcsolatot (is). Az arab félszigeten élő beduin törzsek viszont a homoerotikus cselekedeteket halállal büntették.
Forrás:Háttér

<