|
Pompeji városban fennmaradt falfestmények és használati tárgyak fényt derítenek Pompeji lakosságának és ezen keresztül az egész római császárkornak az erkölcsi sajátosságaira. Antonio Varone a témáról írt munkájában megjegyzi:
„A rómaiaknak, anélkül, hogy ezeket valaha is annak tartották volna, számunkra perverznek számító szokásaik voltak, amelyekhez ők kitartóan ragaszkodtak. [...] Az obszcenitásnak, ahogyan azt ma használjuk, még a fogalma sem létezett [...].”
Ezt a felfogást tükrözte Pompejiben az a szokás, hogy a köztereket, cégtáblákat, otthonok falát, használati tárgyakat előszeretettel „díszítették” fallikus motívumokkal, amelyek egy része mágikus védelmet, más részük játékos célt szolgált a szerző szerint.
A direkt szexuális ingerkeltést szolgálták viszont a pompeji lakóházak ebédlőtermeiben talált, orgiasztikus jeleneteket ábrázoló falfestmények, valamint a homoszexuális aktusokat míves kivitelben ábrázoló ezüst ivóedények. Ebből és fennmaradt falfeliratokból a szerző arra következtet, hogy a lakomákon az étkezés közben és után előfordult, hogy elszabadultak az ösztönök a vendégek körében.
Hasonló jelenségre hívja fel a figyelmet Antonio Varone egyes színházi bemutatók kapcsán. A színielőadások egy része ugyanis városról városra járó, sztárként ünnepelt szex akrobaták produkciójából állt (amely attrakció egyes esetekben az állatokkal való nyilvános közösülést is jelenthette), akiknek műsora sokszor megvadította a közönséget, és a nézőtéren a színpadon látottakhoz hasonló jelenetek játszódtak le. A fürdők a falfeliratok és falfestmények tanúsága szerint úgyszintén színterei voltak hasonló jelenségeknek.
Az otthonok falát sem kerülte el ez a jellemző vonása a pompeji ízlésnek, de ezen túlmenően a hálószobák falába is azzal a szándékkal fúrtak némelyek lyukakat, hogy az a háziszolgák részére egyfajta korabeli „kukkoló show”-ként funkcionáljon.
Néhány Pompejiben talált falfelirat viszont egy olyan, feltételezhetően zsidó vagy zsidó keresztény közösség jelenlétére utal, amelynek tagjai valószínűleg akkoriban sem tudtak azonosulni a várost uraló erkölcsi és szellemi állapotokkal, és erkölcsi értékítéletüket meg is fogalmazták.
Az egyik ház falába a „Szodoma Gomora” feliratot vésték, párhuzamot vonva ezzel a korabeli közállapotok és a Biblia elején említett, bűnös életmódjáról elhíresült és Isten ítélete nyomán végképp elpusztult két város viszonyai között. Ezen kívül még ezt a rövid héber szót találták a falba vésve: „cherem”, amely átkozott, elpusztításra, megsemmisítésre ítélt dolgot jelent a Bibliában.
A mózesi törvény többnyire azokhoz a cselekedetekhez kapcsolja ezt a kifejezést, amelyeket „utálatosságnak” nevez. A bálványimádáson a zsidó és nyomában az újszövetségi kereszténység ebbe a kategóriába sorolta a homoszexuális és más deviáns szexuális gyakorlatokat. Érdekesség, hogy az Apostolok cselekedetei beszámolója szerint néhány évvel korábban Pál apostol is itt, a Nápolyi-öböl egyik, Pompeii-vel szomszédos városában, Puteoliban szállt partra és az ott lakó keresztényeknél töltött el egy hetet, útban Róma felé.
Az még a mai kor tudósai számára is feltűnő, hogy a Vezúv árnyékában élő város mennyire belefeledkezett a szórakozás és a testi élvezetek saját maga alkotta „paradicsomába”. Pompejiről írt művében Colin Amery ezt így fogalmazza meg: „Úgy tűnik, mintha valahogy tudták volna, hogy a mélység előtt állnak. Leszállt az alkony Pompeji felett.
|
