A
fogamzásgátlás, a születések korlátozásának gondolata és gyakorlata
egyidős az emberiséggel. A szaporodás mérséklésére irányuló eljárások
használata az emberi korok mindegyikében fellelhető.
Görögök és rómaiak
A
görög és római kultúra felvirágzásának időszakában az orvostudomány
mesterei a fogamzásgátlás kérdéseivel is foglalkoztak műveikben.
Arisztotelész a „Historia Animalium” című munkájában ezt írta: „Egyesek
megelőzik a fogamzást azzal, hogy a cédrus olajjal, ólmos kenőccsel,
olívaolajjal kenik be a méhnek azt a részét, ahova az ondó jut.” A fogamzásgátló szerek nagy divatjára ellenkező oldalról is következtethetünk.
A
hippokratészi orvosi eskü szövegében található: „...nem adok nőnek
magzatűzőszert”. Hippokratész egyébként megelőzésként közösülés előtt a
hüvelybe helyezett gyapottampont javasolt. Trajanusz és Hadriánusz
császár uralkodása alatt praktizált Rómában Szoranosz (i.u. 98- 138),
aki az antik római világ legnagyobb nőgyógyásza volt. Ô volt az első,
aki élesen elkülönítette a fogamzásgátlókat a magzat elhajtó szerektől
és meghatározta használatuk szabályait.
Munkájában számtalan
módszert említett a fogamzásgátlásra, pl. az orgazmus visszatartása
coitus alatti lélegzés szünetekkel, hüvely aktus utáni kitörlése. A
különböző oldatok és italok ivását veszélyesnek, az amuletteket
hatástalannak minősítette. Tőle származik a női fogamzás
periodikusságának az alapgondolata. Véleménye szerint a terhesség legnagyobb valószínűsége közvetlenül a menstruáció előtt és után van. A
római birodalmi időkben a fogamzásgátlás számtalan fajtája dívott.
Használták többek között az elefánt ürülékét, amelyet péppé gyúrva
helyeztek a hüvelybe közösülés előtt.
A rómaiak sok mindent
átvettek a görögöktől, így ruhátlanul űzött sportolást és a
körülmetéléssel kapcsolatos ellenszenvüket is. A birodalom építése
során, amikor a hódítók eljutottak olyan területekre is, ahol a
körülmetélés ősi hagyomány volt, szembesülhettek azzal, hogy a dolog nem
lehet véletlen.
A közel-keleti homokban vagy az észak-afrikai
sivatagban menetelő légionáriusok közül nagyon sokan kaphattak
fitymagyulladást és végeztettek el a körülmetélést. (A lator című
olasz film alapjául szolgáló regény szerint, az unatkozó római patrícius
asszonyok (és homoszexuálisok) között nagyon népszerűek voltak a
közel-keleti eredetű, tehát metélt férfi prostik.)
