Erotikus
régészeti leletekben gazdag emlékeket őrzött meg az utókor számára az
ókori Egyiptom, Róma, Görögország és India, így erről az időszakról már
sokkal többet megtudtunk, mint az őskorral kapcsolatban. Ezekből
gyűjtöttünk össze néhány igazi gyöngyszemet!
Ez a korszak időszámításunk előtt 4 évezredtől az 5. századig tartott. A
közösségi kapcsolatok egyre szorosabbra húzták az emberek közötti
teret. Kialakultak a társadalmi csoportok, megjelentek a nagyobb
közösségek. Uralkodók gyakorolták hatalmukat egy-egy közösség tagjai
felett, és létrejöttek az első városállamok.
A keleti népek, ókori görögök és rómaiak jól ismerték a testi szerelem
fortélyait. A gyönyörszerzés, annak minél teljesebb átélése fontos része
volt életüknek: technikáit lejegyezték, gyakorolták, fejlesztették.
Élvezték a testet, tisztelték, kényeztették, körülrajongták. Az ókori
embernek természetes volt a test meztelensége.
Hedonizmus és orgia. Görög szó, jelentése öröm. Ennek filozófiája
hatotta át az ókori embert, a boldogságot az ember testi gyönyörében,
élvezetében kereste. A legtöbben ennek szolgálatában biszexuális
tevékenységet folytattak, párhuzamosan megélték a hetero- és
homoszexuális élményeket is. Szintén az ókorból ismerjük a lakomákból
orgiává fokozódó összejöveteleket. Ezek a vad vágyakról, a csoportos
szexről és a homoszexuális kalandokról egyaránt elhíresültek. Ebből az
időből származik a bacchanália kifejezés is, amely Bacchus görög isten
tiszteletére rendezett, orgiákig fokozódó szertartást jelent.
A kor egyik híres filozófusa, Diogenész meredek elmélet bizonyítására
vállalkozott: a piactéren nyilvánosan maszturbált filozófiai érvelése
személtetésére, miszerint természeti szükségleteinket azonnal és nyíltan
kell kielégíteni, vagy pedig le kell mondani róluk, különben a rabjaivá
válhatunk. Véleménye szerint Parisznak a Helené iránt érzett szexuális
vágyát inkább maszturbálással kellett volna levezetni, így elkerülhető
lett volna a trójai háború. A szemlélők érdeklődéssel figyelték, mit
csinál.
A görög polisz polgárának leánya szűzen bújt a hitvesi ágyba, asszonyi
vágyainak kielégítője csakis férje lehetett. Házából kísérő nélkül ki
sem mozdulhatott. A görög asszony méltóságos, tiszta és tisztelni való
volt. Nem úgy a férfi, aki a házassági kötelességén kívül szeretőt
tartott, úgynevezett hetérát. A férfi házasságon kívüli szexuális élete
nemcsak elfogadott volt, hanem szinte kötelező. Gyanúsnak, betegesnek
tartották azt, aki nem élt ezzel a szabadsággal.
A ház urának társnője, a hetéra nem volt olcsó mulatság. Művelt, szép és
vonzó nő volt, aki igen jártas volt a szerelem tudományában. Értette a
dolgát, buja vágyat ébresztett, kéjt, örömöt, röpke kielégülést
nyújtott, majd újra vágyat ébresztett. A görög férfi hitvesét tisztelte,
becsülte, kötelességét teljesítette vele az ágyban, de a hetérájába
szerelmes volt, vele szerelmeskedett, bujálkodott.
Emellett a szexuális szolgáltatások nyílt reklámozása is teljesen bevett
szokás volt. A mindössze 15 000 lakosú Pompejiben nem kevesebb, mint 40
kisebb-nagyobb nyilvánosházra bukkantak. Hasonlóak voltak az arányok
Rómában is. A bordélyházak falán a cégér látványosan hirdette az
intézmény profilját. A feltárt pompeji nyilvánosházak belseje hemzsegett
a különféle szexuális eszközöktől; a falfestmények a szeretkezés
pozícióit ábrázolták.
Ugyanakkor Rómában már nagy figyelmet fordítottak a fogamzásgátlásra is.
Hatékony módszert dolgozott ki az epheszoszi Soranos, a kor híres
nőgyógyásza, aki egy különféle anyagokkal átitatott pamutdarab
felhelyezését javasolta a római nőknek. Sajnálatos módon azonban még
ezek a primitív fogamzásgátlási törekvések sem akadályozhatták meg a
birodalom lakosságát jelentősen megtizedelő pestisjárvány kirobbanását.
Az indiai Káma-szútra. Amikor a teremtő és egyben pusztító Siva isten a
Kailásza hegyén ezer éven át tartó szerelmeskedésbe kezdett feleségével,
Párvatival, egyik szolgálójuk megleste őket, és az emberiségnek átadta
mindazt a tudást, aminek tanúja volt. Ez a könyv az indiai
szútrairodalom gyöngyszemének tartott Káma-szútra, a szerelem
művészetének tankönyve és összefoglalása. A könyv különlegessége, hogy
amíg az ókori Indiában a nők kiszolgáltatottak voltak a férfiaknak, a
Káma-szútra célja mégis a legtökéletesebb közös gyönyör elérése.
A fallosz, mint isteni szimbólum. Érdekes talizmánt hordtak a nyakukban
az indiai lányok és asszonyok: a férfiasság és a termékenység jelképét,
egy aprócska lingamot (hímvessző mását). A fallosz nemcsak a
termékenység szimbóluma volt, hanem védett a rontástól, a bűbájtól,
betegségtől és balesettől is. Pompejiből tudjuk, hogy ott díszlett a
hajók orrán, a pék kemencéjén, sírköveken, a kertekben, a katonák
pajzsán, házak kapuján. A lakásokban pedig fallosz alakú lámpák ontották
a fényt.
Hermafrofiták. Az androgínia vagy másképp hímnősség azt jelenti, hogy
férfi és női nemi szervvel is rendelkezik egy ember. Legendája is
érdekes. Hermaphroditosz, a daliás Hermész és a gyönyörű Aphrodité
gyermeke férfinak született, ám a Halikarnasszos környéki tó nimfája,
Szalmakisz beleszeretett. Amikor a fiú megmártózott a vízben, a nimfa
körbefonta testét, és többé nem engedte el. Így éltek tovább, és ebből a
mítoszból származik a hermafrodita kifejezés is. Az ókori ember
csodálta az ilyen személyeket, az indiai Siva istent is hermafroditaként
ábrázolták.
Filozófusok szerint az ókori kultúra olyan természetességgel, szépséggel
és meghittséggel tudott szólni a szexualitás testi és lelki
kérdéseiről, amely még ma is csak távoli célként lebeg az egyébként
felvilágosultan gondolkodó, a szexualitást a boldogság részének tekintő
európai ember előtt.
