Az emberek nem csak szoronganak a felfoghatatlantól, de morbid módon le is nyűgözi őket. Ezt a fajta bűvölettel vegyes iszonyatot tápláljuk a sorozatgyilkosok iránt is, akik egyszerre bestiák és zsenik. Íme azok a sorozatgyilkosokok, akik mindmáig a leginkább rettegésben tartották, avagy lenyűgözték környezetüket.
Méregkeverő parasztasszonyok 1929 nyarán pattant ki a később „tiszazugi gyilkosságok” címen elhíresült ügy. 1929 áprilisában névtelen levél tájékoztatta a szolnoki ügyészséget arról, hogy egyesek légypapírból kiáztatott arzénnel mérgezik a rokonaikat. A méreg előállításában állítólag egy bábaasszonynak volt döntő szerepe. A nyomban megindult csendőrségi nyomozás gyorsan haladt előre, mivel a feltételezett tettesek azonnal beismerték a terhükre rótt cselekményeket. Közrejátszott ebben az is, hogy tudomásukra hozták: az arzént évek múlva is ki lehet mutatni az elhaltak testében.
A kaliforniai San Quentin Állami
Fegyház nevével már biztosan többen is találkoztak, ha máshol nem, hát
filmekben, regényekben. A 160 éves múltra visszatekintő intézményben,
amelyet közvetetten az aranyláz hatására építtettek magukkal a rabokkal
annak idején, ma az USA legnagyobb halálsora található körülbelül 700
halálraítélttel. Persze nem csak őket tartják itt, hiszen a hatalmas
méretű, külön írányítószámmal rendelkező intézmény több mint 5000 rab
lakhelyét jelenti, most azonban mégis róluk lesz szó.
Az emberek nem csak szoronganak a felfoghatatlantól, de morbid módon le is nyűgözi őket. Ezt a fajta bűvölettel vegyes iszonyatot tápláljuk a sorozatgyilkosok iránt is, akik egyszerre bestiák és zsenik. Íme azok a sorozatgyilkosokok, akik mindmáig a leginkább rettegésben tartották, avagy lenyűgözték környezetüket.
