Atlantisz a neve annak a legendás szigetnek, illetve kontinensnek, amely
Platón szerint egy titokzatos természeti katasztrófa következtében
süllyedt el. A híres görög filozófus szerint Héraklész oszlopaitól
nyugatra feküdt, de hogy hol voltak ezek az oszlopok, azt senki sem
tudja pontosan. Az Atlantisz-kutatók többsége szerint a
Gibraltári-szorosról van szó. Atlantisz a neve annak a legendás szigetnek,
illetve kontinensnek, amely Platón szerint egy titokzatos természeti
katasztrófa következtében süllyedt el. A híres görög filozófus szerint
Héraklész oszlopaitól nyugatra feküdt, de hogy hol voltak ezek az
oszlopok, azt senki sem tudja pontosan. Az Atlantisz-kutatók többsége
szerint a Gibraltári-szorosról van szó.
|
Platón leírása szerint Atlantisz nagyobb volt, mint
Kis-Ázsia és Líbia együttvéve, hatalmas királyság volt fejlett
civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel. | A
filozófus Poszeidón birodalmaként írja le a titokzatos kontinenst, aki a
halandó Cleito-val esett szerelembe, elsőszülött fiuk pedig megörökölte
a birodalmat, és ez az öröklődés sokáig így folytatódott. Ezt a
történetet Szolóntól ismerte, aki egyiptomi utazásakor az ottani Szaisz
papoktól hallott a feljegyzések szerint előtte 9000 évvel történt
hanyatlásokról. Ez a hatalmas sziget hirtelen pusztult el: „… egy súlyos nap és éjjel… a tengerbe merülve eltűnt.”
Kr. e. 9500
Atlantisz
fővárosa csodálatos és óriási város volt, hatalmas tengeri kikötővel,
amelynek védelmi rendszere néhány koncentrikus körből, valamint hasonló
magas acélfallal körülvett csatornákból állt. A hadak számára
bevehetetlen, azonban nem a támadhatatlan a természeti erők számára: egy
özönvíz elsüllyesztette az óceán mélyére. Atlantisz elpusztulása
következtében a szövetséges tartományok elvadulnak, és ezek romjaiból
születnek meg a ma ismert kultúrák. Ennyit ír Platón Atlantiszról. A
XVI. században megfogalmazódott a Kolumbusz Kristóf által felfedezett
dél-amerikai kultúra lehetséges atlantiszi eredete. Ennek a kultúrának a
legendáiban szerepel egy hatalmas özönvíz, amely kb. abban az időben
lehetett, amelyben a görög filozófus is elhelyezi az általa
elmesélteket.
|
Platón elbeszélése alapján készült
Atlantisz fővárosának képzeletbeli rekonstrukciója. A várost Cernének
hívták, valamint az Aranykapuk városának is nevezték. Koncentrikus
köreit széles csatornák választották el egymástól. | További legendák Atlantiszról
Szinte
minden kultúra legendavilágában megtalálható a tenger által elárasztott
gazdag, boldog szigetről szóló történet, így az egyiptomi
Középbirodalomban fennmaradt egy papirusz, amely elmeséli egy utazó
történetét, aki a fáraó bányái felé tartott hajóján, amikor hatalmas
hullámok ripityára törték a hajót, és senki más nem marad életben, csak
ő. Egy gerendába kapaszkodva próbált partra evickélni, és hamarosan egy
szigeten találta magát. Itt egy aranykígyó lakott, aki a barlangjába
vitte a hajótöröttet, de nem bántotta. Azt mesélte neki, hogy régen a
szigeten gazdagság és boldogság uralkodott, és 75 elégedett sárkány
lakott ott, akik közül már csak ő maradt életben. Távollétében egyszer
egy csillag pottyant a szigetre, és szénné égetett mindent. Megjósolta
még azt is, hogy egy egyiptomi hajó megmenti a hajótöröttet, de azt is
hozzátette, hogy: „soha többé nem láthatod majd e szigetet, mert a hullámok maguk alá temetik”.
Rudolf
Steiner szerint a szigetnek összesen hét országa volt, és egy
tűzkatasztrófa következtében süllyedt a tenger mélyére. Ő Kr. e. 9564-re
teszi ennek dátumát, ami megközelítőleg egybeesik számos más forrással,
így az Ószövetség (Özönvíz), az indiai mitológia, az azték, a maya
kalendáriumok hasonló, ám más kultúrkörben elterjedt hagyományaival.
Szerinte az akkor már rendkívül fejlett társadalom tudós emberei (a
mitológiák mágusai, varázslói) nem bántak megfelelően erőforrásaikkal,
és egy hatalmas robbanás következtében a sziget virágzó társadalma
megsemmisült. Nem pusztult el mindenki, és az atlantisziak hét nemzete
(köztük az ős-turániak) szerteszóródott a világban. Belőlük született a
ma ismert civilizáció.
De hol lehetett a titokzatos Atlantisz?
Egy
tanulmány Atlantiszt arra a jelenleg víz alatt lévő fennsíkra helyezi,
ahol az Azori-szigetek találhatóak. Ez a hely megfelel Platón
leírásának, amely egy olyan szigetről szól, ahol hegylánc húzódik
széles, öntözött síkság mellett. A tenger legmélyebb pontjain végzett
kutatások az ember ősi tárgyainak bizonyuló maradványokat hoztak
napvilágra. Ez az elmélet ráadásul azokra a földrajzi domborzatokra
alapul, amelyek az Atlanti-óceán északi részén elsüllyedt hegylánc révén
jöttek létre, ez utóbbi pedig túlnyomórészt bazaltból épült fel. A
bazalt az óceánok közelében viszonylag könnyen elmerülhet, és a régebbi,
főként gránitból álló kontinensek szilárdságával nem kelhet versenyre.
Az Antarktiszon?
Egy
másik mai elmélet szerint azonban Atlantisz maradványai az Antarktiszon
lehetnek, azon a kontinensen, amely egykor északabbra helyezkedett el,
és részben jégmentes volt. Évezredek alatt a bolygó forgásából származó
centrifugális erő, az egyik pólusnál több milliárd tonna jéggel
párosulva, előidézhette a földkéreg részleges elcsúszását. A mozgások
következtében Atlantisz olyan mértékben mozdulhatott el, amely elég volt
ahhoz, hogy a jég teljesen maga alá borítsa.
Egy tóban?
Egy
érdekes elmélet szerint a vitában igazuk lehet a geológusoknak és az
Antarktisz hipotézisét támogató kutatóknak is. Az elmélet szerint
ugyanis Atlantisz Dél-Amerikában helyezkedhetett el. Így nyilvánvalóan
nem merült alá az egész kontinens, csak Cerne, Atlantisz fővárosa, amely
egy vulkanikus szigeten állt, az ősi Popoo tó közepén, Bolívia központi
fennsíkján. A műholdképek egy derékszögű tökéletesen szintezett
alakzatot mutatnak, amelyet a Platón leírásához hasonló vidék ölel
körbe. Még mindig felismerhetőek a csatornamedrek és a védfalak, amelyek
körbevették a várost. A környéken fellelhetők azok az ércek is, amelyek
a rejtélyes kultúra gazdagságát adták: arany, ezüst, réz és a
titokzatos sárgaréz. Mindent egybevetve, az
Atlantiszról szóló elméletek száma végtelen ugyan, ám mind a mai napig
egyetlen cáfolhatatlan bizonyítékot sem találtak arra vonatkozólag, hogy
egyáltalán létezett-e.
Mu
1870-ben, James Churchward
angol ezredes, egy templomban több táblácskára bukkant, amelyek egy
rendkívül régi nyelv írásait tartalmazták. A főpap felfedte neki, hogy a
szent táblákat a Hét, „Naacal”-nak nevezett Testvér írta, akik a Mu
kontinensről jöttek, hogy elhozzák a tudományokat, a vallást és a szent
írásokat. A táblácskák szerint az ember először a Mu földrészen jelent
meg, amely egy nagy katasztrófa következményeként elsüllyedt a
Csendes-óceánban. Lehetetlen nem észrevenni a hasonlóságot a Naacalok és
az egyiptomi Thot isten között. A dél-amerikai és az egyiptomi kultúra
egyébként is számos ponton érintkezik: a piramisok, a különleges
falépítési technikák, a balzsamozási eljárás és az év 365 napra való
felosztása mind-mind közös eredetet sejtet. Vajon két különböző
kultúráról van szó vagy egyetlen hatalmas népről?
Néhány elmélet szerint Mu a
Csendes-óceánban elhelyezkedő nagy kontinens lehetett. Különböző
emberek lakták, ám a fehérek kezében volt a hatalom, akik egyetlen
istent imádtak „Ra Nap” néven. Mu lakosai gyarmatosították Dél-Amerika
nagy részét, és eljutottak Közép-Ázsiáig, valamint Kelet-Európáig.
Mintegy 13000 évvel ezelőtt, hatalmas vulkánkitörések következtében Mu
elmerült, olyan erejű tengerrengést idézve elő, amely hatással volt az
egész bolygóra.
Néhány feltevés Mu-ról
1850
körül P.L. Sclater feltételezte egy ősi kontinens létezését
Madagaszkár, Ceylon és Szumátra között. Az ötlet abból a hasonlóságból
eredt, amelyet olyan állatok mutattak, amelyek élőhelyét több ezer
kilométernyi óceán választja el. Sclater szerint egykor nyilvánvalóan
léteznie kellett egy földrésznek, amely lehetővé tette az állatok ilyen
széles területen való elterjedését. Sclater az elméletet főként a
makikra – latinul Lemur - építette, és emiatt a kontinenst Lemuriának
nevezte.
A természettudós
Wallace azonban Lemuriát Ausztrália, Új-Guinea, a Salamon- és a
Fidzsi-szigetek közé helyezte. Ezekben az években számos tudós értett
egyet a mára már elsüllyedt, de egykor a Csendes-óceánban található
kontinens létezésében, bár pontosan nem tudták elhelyezni. Az évekig
folyó vitába további személyek és elméletek is bekapcsolódtak. A
teozófia szerint Lemuria kontinens a Harmadik Faj Anyjának lakhelye és
az emberiség bölcsője lehetett. A tenger mélyén, a legmodernebb
eszközökkel végzett kutatások sem adtak konkrét választ a kérdésre.
Atlantisz és Mu közös pusztulása
Egy legenda szerint
Atlantisz és Mu lakói olyan hatalomra tettek szert, hogy versenyre
keltek az istenekkel, akik büntetésképpen pusztulásukat okozták.
Nincsenek bizonyítékok, amelyek megcáfolhatnák, hogy Atlantisz és Mu
csupán mítosz. Korunk hivatalos tudományos álláspontja szerint az
óceánok mélyén nincsenek nyomai ilyen horderejű özönvíznek. Ám ha a
valóság egyetlen kis szeletét sem rejtik e történetek, magyarázatra vár
az a tény, hogy miért szólnak minden kultúra mítoszai és legendái egy
ősi nép túlélőiről, akiknek földjét özönvíz pusztította el.
|