Az emberiség tudatában azok a piramisok jelennek meg, melyeket a fotókon láthatunk. Ám a mai piramisok romos állapotúak, és nem úgy néznek ki, mint régen. Megdöbbentő, hogy színükről alig jelent meg értekezés. Mi lehet az a rejtett gátoló hatás, mely nem engedi felvetni azt sem, vajon a piramisoknak volt e valamilyen színe?

Azt mondják, a folyammelléki kultúrák megjelenésétől beszélhetünk történelemről. Kétségtelenül van ebben valamennyi igazság, mert kit nem kápráztat el a sumer és egyiptomi kincsek fantasztikus gazdagsága? Ez az állítás azonban ma már túlhaladott. A történelem sokkal régebben kezdődött Egyiptom vagy Sumer magaskultúrájának létrejötténél.

Nevének jelzőjére az ősi egyiptomi legendák szerint azzal szolgált rá, hogy ő volt az atyja az alkímia, az asztrológia és a mágia tudományának. Hermész hagyta a világra az összes tudást tartalmazó Smaragdtáblát.

Az ezoterikus irodalom legvitatottabb alakja az özönvíz előtti időkig élt, amikor is a katasztrófára várva két oszlopba vésette az ősidők minden bölcsességét.

Mindenki hallott már arról, hogy az egyiptomiak rengeteg áldozatot hoztak azért, hogy halottaik elhunytuk után is tovább folytathassák megszokott életüket. Hatalmas és bonyolult sírokat építettek, oda halmozták vagyonuk nagy részét.
Magyarul mindent megtettek azért, hogy a test hiánytalanul és a lehető legtökéletesebb állapotban örökké megmaradjon.

Rengetegen kutatták már a titkot, hogy valójában miért építették és mire használták eredeti gazdái a Nagy Piramist. Az, hogy talán a Biblia és az emberiség sorsa van kódolva benne, nem az egyedüli fantasztikus feltételezés volt. Az 1930-as években egy francia kutató, Antoine Bovis számos, a fáraó kamrájában elpusztult macska tökéletesen konzerválódott maradványát találta meg. Bovis otthon készített egy arányosan lekicsinyített piramismodellt, és beletett egy döglött macskát. Az állat néhány nap alatt mumifikálódott. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a piramisban elhelyezett élelmiszer nem romlik meg. Ezután a cseh Karl Drbal kartonpapírból összeállított egy piramist, amelynek ugyanaz volt a hatása. Rájött továbbá egy újabb érdekességre. A piramis felhasználható borotvapengék élesítésére is. Egy bécsi úriember, Oskar Jahnisch nagy hasznot zsebelt be Kheopsz Borotvaélesítő Piramisával. Ezeket sokfelé árusították, s az ötlet szabadalmaztatója legalább öt évre garantálta a változatlan minőséget.

Nofretetet tizenéves korában még Tudasépa néven vette feleségül a már öreg III. Amenhotep fáraó. Az ő halálát követőn a hatalom fiára, az akkor 12 esztendős IV. Amenhotepre szállt, és Nofretete is az ő felesége lett, immár az ismertebb nevén (jelentése: „megérkezett a szépség”).