Az emberiség tudatában azok a piramisok jelennek meg, melyeket a fotókon láthatunk. Ám a mai piramisok romos állapotúak, és nem úgy néznek ki, mint régen. Megdöbbentő, hogy színükről alig jelent meg értekezés. Mi lehet az a rejtett gátoló hatás, mely nem engedi felvetni azt sem, vajon a piramisoknak volt e valamilyen színe?
Azt mondják, a folyammelléki kultúrák megjelenésétől beszélhetünk
történelemről. Kétségtelenül van ebben valamennyi igazság, mert kit nem
kápráztat el a sumer és egyiptomi kincsek fantasztikus gazdagsága? Ez az
állítás azonban ma már túlhaladott. A történelem sokkal régebben
kezdődött Egyiptom vagy Sumer magaskultúrájának létrejötténél.
Vannak kutatók, akik szerint a fenti mondat után egyáltalán nem kell
kérdőjelet tenni, ez inkább állítás, mintsem kérdés. Persze, kérdőjelek –
ha nem is a mondatok végén, hanem a valóságos tudományos kutatásokban –
szép számmal akadnak még…
A tudomány szerint a Földön az utóbbi kétszázezer évben a neandervölgyi
ember terjedt el és élt szerte több kontinensen (egy németországi
régészeti-antropológiai lelőhelyről, a Neander-folyó völgyéről nevezik
őket így). Ezek voltak azok, akiket az átlagember egyszerűen és
közvetlenül „ősembereknek” nevez, és nem is téved.
A tengerbe merült földek okkultista kutatói szerint
minden egyes gyors és drasztikus geológiai változás előtt kivándorlók
kisebb csoportjai hagyták el Atlantiszt. A jövőbe látó beavatottak
minden alkalommal figyelmeztették az uralkodót és a népet a közelgő
veszedelemre, de csak kevesen hittek nekik.
Nevének jelzőjére az ősi egyiptomi legendák szerint azzal szolgált rá,
hogy ő volt az atyja az alkímia, az asztrológia és a mágia tudományának.
Hermész hagyta a világra az összes tudást tartalmazó Smaragdtáblát.
Az ezoterikus irodalom legvitatottabb alakja az özönvíz előtti időkig
élt, amikor is a katasztrófára várva két oszlopba vésette az ősidők
minden bölcsességét.
A technika eszközeivel, műholdak segítségével az elmúlt években,
Dél-Amerika őserdeiben az egyiptomi piramisoktól alig kisebb
építményeket találtak. Légi felvételek bizonyítják egyes tengerpartok
közelében, a víz alatt romvárosok és kikötők nyomait. Hol lehetett az
elsüllyedt Atlantisz?
Az őserdők sűrűjébe vesző ősi városok romjai mindig is vonzották a
kalandorokat. Sok esetben a csábító cél, ami miatt a köderdőkkel
borított hegyekre kapaszkodtak, ismeretlen őserdei folyókban gázoltak,
nem más volt, mint az arany. Ezért keresték Eldorádót is.Majdnem bizonyos, hogy Eldorádó fizikailag valóságos város volt, de nem egészen úgy, ahogyan kutatói hitték.
Atlantisz a neve annak a legendás szigetnek, illetve kontinensnek, amely
Platón szerint egy titokzatos természeti katasztrófa következtében
süllyedt el. A híres görög filozófus szerint Héraklész oszlopaitól
nyugatra feküdt, de hogy hol voltak ezek az oszlopok, azt senki sem
tudja pontosan. Az Atlantisz-kutatók többsége szerint a
Gibraltári-szorosról van szó.
Mindenki hallott már arról, hogy az egyiptomiak rengeteg áldozatot
hoztak azért, hogy halottaik elhunytuk után is tovább folytathassák
megszokott életüket. Hatalmas és bonyolult sírokat építettek, oda
halmozták vagyonuk nagy részét. Magyarul mindent megtettek azért, hogy a test hiánytalanul és a lehető legtökéletesebb állapotban örökké megmaradjon.
Rengetegen kutatták már a titkot, hogy valójában miért építették és mire
használták eredeti gazdái a Nagy Piramist. Az, hogy talán a Biblia és
az emberiség sorsa van kódolva benne, nem az egyedüli fantasztikus
feltételezés volt. Az 1930-as években egy francia kutató, Antoine Bovis
számos, a fáraó kamrájában elpusztult macska tökéletesen konzerválódott
maradványát találta meg. Bovis otthon készített egy arányosan
lekicsinyített piramismodellt, és beletett egy döglött macskát. Az állat
néhány nap alatt mumifikálódott. Ebből arra a következtetésre jutott,
hogy a piramisban elhelyezett élelmiszer nem romlik meg. Ezután a cseh
Karl Drbal kartonpapírból összeállított egy piramist, amelynek ugyanaz
volt a hatása. Rájött továbbá egy újabb érdekességre. A piramis
felhasználható borotvapengék élesítésére is. Egy bécsi úriember, Oskar
Jahnisch nagy hasznot zsebelt be Kheopsz Borotvaélesítő Piramisával.
Ezeket sokfelé árusították, s az ötlet szabadalmaztatója legalább öt
évre garantálta a változatlan minőséget.
Vannak kutatók, akik szerint a fenti mondat után egyáltalán nem kell
kérdőjelet tenni, ez inkább állítás, mintsem kérdés. Persze, kérdőjelek –
ha nem is a mondatok végén, hanem a valóságos tudományos kutatásokban –
szép számmal akadnak még…
A tengerbe merült földek okkultista kutatói szerint
minden egyes gyors és drasztikus geológiai változás előtt kivándorlók
kisebb csoportjai hagyták el Atlantiszt. A jövőbe látó beavatottak
minden alkalommal figyelmeztették az uralkodót és a népet a közelgő
veszedelemre, de csak kevesen hittek nekik. 
Nevének jelzőjére az ősi egyiptomi legendák szerint azzal szolgált rá,
hogy ő volt az atyja az alkímia, az asztrológia és a mágia tudományának.
Hermész hagyta a világra az összes tudást tartalmazó Smaragdtáblát.
A technika eszközeivel, műholdak segítségével az elmúlt években,
Dél-Amerika őserdeiben az egyiptomi piramisoktól alig kisebb
építményeket találtak. Légi felvételek bizonyítják egyes tengerpartok
közelében, a víz alatt romvárosok és kikötők nyomait. Hol lehetett az
elsüllyedt Atlantisz?
Az őserdők sűrűjébe vesző ősi városok romjai mindig is vonzották a
kalandorokat. Sok esetben a csábító cél, ami miatt a köderdőkkel
borított hegyekre kapaszkodtak, ismeretlen őserdei folyókban gázoltak,
nem más volt, mint az arany. Ezért keresték Eldorádót is.Majdnem bizonyos, hogy Eldorádó fizikailag valóságos város volt, de nem egészen úgy, ahogyan kutatói hitték.
Atlantisz a neve annak a legendás szigetnek, illetve kontinensnek, amely
Platón szerint egy titokzatos természeti katasztrófa következtében
süllyedt el. A híres görög filozófus szerint Héraklész oszlopaitól
nyugatra feküdt, de hogy hol voltak ezek az oszlopok, azt senki sem
tudja pontosan. Az Atlantisz-kutatók többsége szerint a
Gibraltári-szorosról van szó. 
