A technika eszközeivel, műholdak segítségével az elmúlt években,
Dél-Amerika őserdeiben az egyiptomi piramisoktól alig kisebb
építményeket találtak. Légi felvételek bizonyítják egyes tengerpartok
közelében, a víz alatt romvárosok és kikötők nyomait. Hol lehetett az
elsüllyedt Atlantisz? Atlantisz az őserdőben
Atlantisz
múltbeli létezésével kapcsolatban minden rá vonatkozó híradást,
hagyományt, népek mítoszaiban szereplő vonatkozást mai tudományunk
elvet, tagad, másképp magyaráz. A legvitatottabb állítás, hogy Atlantisz
létezhetett-e az Atlanti-óceánban, azon a helyen, amit Platon megjelölt
elbeszélésében, azaz „Héraklész oszlopain túl”, vagyis a mai
Gibraltári-szoroson túl. Szép számú kutató állítja, hogy a Kanári-,
Madeira-, és Azori-szigetek térségében vizsgálataik alapján léteznie
kellett egy ma már szétporladt, az afrikai kontinensről levált nagyobb
szigetekből álló, aktív vulkánikusságot mutató szigetcsoportnak. A
tengerfenéken képződött 3-3500 méteres üledékréteg sehol máshol nem
található az óceánokban. Esetleg a szétrobbant Atlantisz törmelékéről
van szó?
A
Tróját kiásó híres kutató, Heinrich Schliemann olyan leleteket hagyott
unokájára, melyekből kiderül Atlantisz valódi helye. Az elveszett
földrészt ezek szerint az Atlanti-óceánban, Európa és Észak-Amerika
között kell keresni, és az Azori-szigetek minden bizonnyal az elsüllyedt
szigetország tengerből kiálló csúcsai. Az elméletek szerzői ez idáig
negyven lehetséges helyet jelöltek meg Atlantisz létezésére. A 19.
század elején a guatemalai Dr. Paul Felix Cabrera elméletével ismét
lendületet vett a kutatás, mely szerint az elveszett kontinens valójában
az akkor Hispaniolának nevezett szigettel (azaz a mai Haitival és
Dominikai Köztársasággal) azonos. Kortársai közül sokan - Augustus Le
Plongeon és Alice Dixon, amúgy férj és feleség - Atlantiszt inkább
Mexikó közelében gondolták keresni. Ezek a kutatók ugyanis maja
írásokból egy elveszett kontinensre tett utalásokat véltek kiolvasni. Az
elmélet szerint a maják kapcsolatban álltak az ókori egyiptomiakkal,
akiktől viszont a görögök vették át Atlantisz legendáját. A maja vonal
hamar tévesnek bizonyult - részben azért, mert semmiféle tárgyi
bizonyíték nem támasztotta alá, részben pedig azért, mert a maja kultúra
korai kutatói még közel sem értették pontosan Közép-Amerika
őslakosainak bonyolult képírását. Egy brit ezredes, Percy Harrison
Fawcett biztosra vette, hogy Atlantisz valaha a mai Brazília esőerdőben
virágzott. Az amatőr kutató egy ajándékba kapott kőbálványra építette
elméletét, mely a hozzá fűződő történet szerint egy Amazonas-menti
elveszett városból származott. Fawcett 1925-ben időt és pénzt nem
kímélve expedíciót indított a brazil őserdő mélyére, ahonnan sohasem
tért vissza.
Szantorini a legenda helyszíne
Az
Atlantisz-mítosz tovább élését mindig biztosította egy újabb
"megfellebbezhetetlen" állítás: a világ valamely távoli pontján
megtalálták az elveszett földrészt. Az elismert és köztiszteletnek
örvendő régész, A. G. Galanopoulosz és Edward Bacon is. "Atlantisz: Az
igazság a legenda mögött" című könyvükben azt állították, hogy az
elsüllyedt földrész valójában Szantorini görög szigettel azonos. A két
tudós szerint a sziget mínoszi kultúrájú lakosságát i. e. 1450 körül
vulkánkitörés pusztította el. A kitörés olyan erősségű lehetett, hogy
robaja 3000 km-es körzetben hallható volt, mint a Krakataué (Jáva és
Szumátra között) 1883-ban, melyet még Ausztráliában is észleltek az
emberek. A thírai vulkán 30 m vastag hamu- és kőréteget okádott a
szigetre, s a fővárost teljes egészében maga alá temette. A nagy szökőár
olyan pusztítást végzett, amely szinte egyik napról a másikra
elpusztította a krétai civilizációt és e katasztrofális pusztulás
története öltött testet Platón Atlantiszról szóló írásában.
Platón
ugyan szökőárt és nem vulkánkitörést említ, ám a tengerpart közelében
történt kitörések gyakori következménye a hatalmas árhullám. 1967-ben
újabb leletek kerültek elő Szantorin közeléből, és ismét felmerült
Atlantisz neve. A görög régész, Marinatosz professzor egy régi nagyváros
központjára bukkant, ahol még két-három emeletes házak is akadtak, a
szobákat pedig a mindennapi életet ábrázoló freskók díszítették.
Marinatosz professzor elméletet gyártott Platón „9000 évvel Szolón
előtt” kezdetű mondatáról. A kutató szerint Szaisz papjai tízzel
szorozták az adatokat, hogy ezzel az eseményeket a múlt homályába
helyezzék. Sok későbbi mesélő törekvésére is jellemző, hogy kerek
számokkal támasztja alá a "réges-régen" történt dolgokat…
A legújabb elméletek
Egy
szovjet óceanográfus 1979-ben azzal az ötlettel hökkentette meg a
világot, hogy Atlantiszt a Portugália nyugati partjaitól 900 kilométerre
fekvő, tenger alatti fennsíkon kéne keresni. A tudós - állítása szerint
– a tengerben tisztán látta a "félig leomlott falakat és gigantikus
lépcsősorokat", és arra is felhívta a figyelmet, hogy a "város"
földrajzi elrendezése szinte teljesen egybevág Platón leírásával.
1985-ben egy márványdarabot is felszínre hoztak a rejtélyes elsüllyedt
fennsíkról, és a leletet állítólag a Szovjet Tudományos Akadémia igen
komoly vizsgálatnak vetette alá. Hogy a lelet az akadémikusok szerint
végül Atlantiszról származott-e, vagy sem, sose derült ki.
Ezt
követően 2003-ban egy kanadai könyvtáros házaspár, Rand és Rose
Flem-Ath felvetett, hogy Atlantisz az Antarktiszon keresendő. Állításuk
szerint a legendás civilizáció akkor pusztult el, amikor a legutóbbi
jégkorszak után megemelkedett a világtengerek szintje. Trója, Kréta,
Szantorini szigete és a többi ókori magaskultúra csupán az antarktiszi
"anyaország" gyarmatai lehettek - tartja az elmélet. A felvetésre újra
indult az Atlantisz utáni hajsza. Először egy német fizikus, Rainer
Kühne állt elő azzal az ötlettel, hogy Atlantisz nem más, mint Andalúzia
egyik vidéke. Elméletét műholdfelvételekre alapozta, melyeken egy
koncentrikus körök közepén fekvő mocsaras területet vélt felfedezni.
(Platón Atlantiszt koncentrikusan elhelyezkedő gyűrűkkel írta le.) Kühne
szerint az atlantisziak voltak az a "tengeri nép", mely a
Földközi-tenger déli partvidékén élőket i. e. 1200 körül megtámadta.
2004-ben a svéd földrajztudós, Dr. Ulf Erlingsson sok elődjétől eltérően
nem a Földközi-tenger vidékén, hanem fent északon vélte megtalálni az
elveszett földrészt. Erlingsson nem kevesebbet állít, mint hogy
Atlantisz a mai Írországgal azonos, hiszen az Emerald-sziget földrajzi
adottságai egybeesnek Platón leírásával, az "elsüllyedt földrész"
legendájának pedig Dogger Bank, az Északi-tenger egyik homokpadjának i.
e. 6100 körüli víz alá kerülése adhatott táptalajt.