Az ókori egyiptomi temetkezési szokások része volt, hogy a sírok bejáratára valamilyen átkot írtak. Tutanhamon sírjának bejáratán a következő felirat állt: „ A halál szárnya meglegyinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát.” A régészek nem törődtek a felirattal, és feltörték a pecséteket.
1922-ben Howard Carter sok-sok évnyi munka gyümölcseként feltárta Tutanhamon fáraó sírját. Hónapokkal később Lord Carnarvont, a kutatás fő támogatóját (ma szponzornak mondanánk) megcsípte egy rovar az arcán, és a csípést szokásos reggeli borotválkozása közben megvágta. A seb elfertőződött, és Lord Carnarvon hamarosan meghalt. Halála pillanatában - a legenda szerint - Kairó fényei kialudtak...
Howard Carter kanáriját kobra marja meg, de a kígyó eltűnik. Meghalt Richard Bethell is, aki Carter személyi titkára volt, ezután az apja is meghalt. Majd Jafleur professzor halt meg, aki a sírból előkerült tárgyakat vizsgálta. Arthur Mace is meghalt, aki éppen csak belépett a sírba. Evelyn White depressziós lett, majd felakasztotta magát. Douglas Reed és Douglas Derry professzorok is meghaltak, majd őket követte Lord Carnarvon felesége. A hatóságok nyugtalankodtak, és egy őrt küldtek a sírhoz, aki szintén meghalt.
Az újságírók bulldogként vetették rá magukat a témára. Harsogtak a szalagcímek: ,,A múmia bosszút áll!" ,,Halál vár a fáraó álmának megzavaróira!". Ez tovább fokozódott, amikor a 26 fős kutatócsoportból is meghaltak néhányan - évekkel a sír megnyitása után, zömmel idős korukban.
A botrány odáig gyűrűzött, hogy az állítólagos megátkozottakat exhumálták, és egy közös tényezőt valóban találtak: mindegyikük tüdejében az Aspergillus csoportba tartozó penészgomba volt. Halálukat nem a gomba okozta, de tény és való, hogy a dohos sírkamra levegőjéből mindannyian belélegezték azt.
Ki a gyilkos?
Egyéb kórokozók, így baktériumok és gombák szerepe is felmerült a ,,rejtélyes" halálesetekkel kapcsolatban, míg mások a halott kapcsán keletkező mérgező gőzöket és gázokat teszik felelőssé. Időnként új divathullám kúszik be a találgatások terén: pár éve a slágergyanús Bacillus anthracis, a lépfene baktériuma került az érdeklődés középpontjába. A feltételezés lényege az volt, hogy már az ókori egyiptomi főpapok is éltek a bioterrorizmus módszereivel, és anthrax spórákat helyeztek el a sírban, hogy azok majd jól megbosszulják a fáraó nyugalmának megzavarását.
A jelenséget vizsgálók véleménye megoszlik: egyesek szerint a sírban lévő kórokozók felelősek a halálesetekért, mások szerint szó sem volt tömeges halálozásról, mindenki elment, amikor eljött az ideje. Felhívják a figyelmet, hogy Lord Carnarvon nem volt már fiatal, krónikus betegségekben szenvedett, több műtéten is átesett halála évében. Legyengült szervezet esetében apró fertőzés is nagy bajokat okozhat, amit a századelő higiénés viszonyai mellett, pláne Egyiptomban, igazán nem volt nehéz összeszedni.
Egyiptom misztikumához szervesen kapcsolódnak a különféle átkok. Egy-egy uralkodó temetési szertartásán a papok a legkülönbözőbb kínokat ígérték azoknak, akik valaha háborgatni merészelik a holtak nyugalmát. Lehet, hogy valóban a gombák a felelősek, az is lehet, hogy egyszerű véletlenről van szó, ám az átkokat mindenképpen komolyan kell vennünk, még a XXI. században is. Szavainknak hatalmas erejük van.
Az érzékeny emberek már egy egyiptomi kiállításon is megérezhetik a negatív energiát, ezért fontos, hogy ne ácsorogjunk sokáig egy-egy múmia előtt, főleg ne fogdossunk semmit, ami sírkamrákból származik!
